2024. április 26., péntek

Köztünk élő hősök

Fogadáson köszönték meg véradóink áldozatkészségét

Topolyán pénteken, a Vöröskereszt székházában egy fogadáson adták át a véradóknak járó köszönőleveleket és emlékplaketteket.

Farkas Ármin, a községi tanács tagja, dr. Pintér Kabai Andrea és Kospenda József, a községi Vöröskereszt-szervezet elnöke a városnapi ünnepségek sorában megtartott rendezvényen (Sihelnik Ágnes felvétele)

Farkas Ármin, a községi tanács tagja, dr. Pintér Kabai Andrea és Kospenda József, a községi Vöröskereszt-szervezet elnöke a városnapi ünnepségek sorában megtartott rendezvényen (Sihelnik Ágnes felvétele)

A fogadáson megjelentek azok az önkéntes véradók, akik legalább ötször, vagy annál többször adtak vért, ezzel segítve rászoruló embertársaik gyógyulását, felépülését.

A transzfúziós osztály orvosa, dr. Pintér Kabai Andrea rövid alkalmi beszédben megköszönte a véradóknak, hogy önzetlenül, évről évre, lehetőségeikhez mérten rendszeresen részt vesznek a véradásokon, és ezzel a humánus cselekedetükkel ismeretlen embertársaik életét mentik meg. Kihangsúlyozta, hogy a véradók aktív részvételének köszönhetően a vér és a vérkészítmények várják a beteget, nem pedig fordítva. Ez pedig nagyon fontos, hiszen a kritikus pillanatokban minden perc sokat számít, akár egy emberélet is múlhat rajta.

A rövid köszöntő beszéd után átadásra kerültek a köszönőlevelek. Ötszörös véradásért huszonegy, tízszeres véradásért tizenhét, hússzoros véradásért tíz, harmincötszörös véradásért hét, ötvenszeres véradásért pedig két személynek mondtak köszönetet. A fogadáson tehát ötvenhét ember életmentő munkája, áldozatkészsége részesült elismerésben. Gulyás Lajos és Šuvak Siniša ötvenszeres véradók. Mindazok, akik ennél többször járultak hozzá az életmentéshez, július 14-én, a véradók nemzetközi világnapján kapták meg elismerésüket, és kapják meg a jövő évben is.

Az, hogy mit jelent a véradók szerepe, talán csak az tudja igazán, aki maga is rászorulóként szembesült ezzel. Szeverics Franciska Zentagunarason aktív részese a véradások megszervezésének, ám volt rá példa, hogy ő maga is kapott vért, ami megmentette az életét. A véradás szükségességéről a következőket mondta:

Mindig jobb adni mint kapni. Amikor megszültem a gyermekemet, több mint négy liter vért kaptam. Ezek után sajnos nem tudtam többször vért adni, de akkor megfogadtam, hogy ameddig a kisujjamat mozdítani tudom, mindent megteszek a véradókért. Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik vért adnak, hogy megmentsék sok ismeretlen ember életét. Mindenkinek azt üzenem, hogy aki bír, az adjon, és gondoljon arra, hogy emberek életét menti meg vele.