Holnap ünnepeljük a város napját. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy 1779. szeptember 1-én Szabadkán kihirdették, hogy Mária Terézia magyar királynő szabad királyi várossá nyilvánította a várost. Ettől kezdve nevezték Maria Theresiapolisnak a várost. A szabadkai királyi város rang elnyeréséig azonban igen hosszú út vezetett.
Iványi István, városunk kitűnő helytörténésze, a Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat 1886-os évkönyvében megjelent tanulmányában mutatott rá arra, hogy egy idős szabadkai közhivatalnok, bizonyos Jósics Péter legfőbb érdeme, hogy Szabadkából szabad királyi város válhatott.
„Jóravaló, becsületes ember volt az öreg, aki kenyere javát Szabadkán fogyasztotta el; 1741-ben jött e városba lakni mint fiatal legény, és hihetőleg mindjárt az akkori községi jegyzőnek Vizy József segédje lett. Józan viselete és tevékenysége megnyerte számára a kedélyeket, s már 1743-ik januárban mint önnálló jegyző szerepel és hűségesen képviseli s nagy odaadással szolgálja a most alakuló mezőváros érdekeit e válságos időkben, a mikor a rác és a bunyevác lakosság külön érdekei állandó pártviszályok és tettlegességre vetemedő polgári zendülések szinhelyévé tették e várost, és a törvényes alapon álló kath. bunyevácok napjait megkeserítették. [...] Odaadó s lelkiösméretes munkásságának és buzgalmának elismeréseül 1762-ben tanácsnoknak választatott, de a főjegyzőséget is kellett még vinnie, míg 1774. ápr. 26-án birónak választatván arról végképen le kellett mondania.
Alkalmazhatósága és ügybuzgalma miatt többször a magas kormányszékekhez is küldetett mint a város megbizottja, és mindig lelkiösmeretesen végezte a reá bizott ügyet” – jellemezte tanulmányában Jósicsot Iványi István.
1776. december 2-án gyűlést tartottak a városban, ahol arról döntöttek, hogy küldöttséget küldenek Bécsbe, hogy kérjék Szabadka szabad királyi városi rangra emelését. A küldötteknek Jósics Pétert és Perchich Simon tanácsnokot választották meg. A küldöttség két tagja a Habsburg Birodalom fővárosába utazott, ahol minden befolyásos tisztségviselőt felkerestek és próbálták az ügyüknek megnyerni, de a helytartótanács és az udvari Magyar Királyi Kamara a város ellen volt. Az udvarban a kérelmet végül elutasították, mondván, Szabadka szomszédságában már három szabad királyi város van, mégpedig Szeged, Zombor és Újvidék. Jósics Péter azonban nem hagyta annyiban az ügyet, és audienciát kért Mária Teréziánál. Jósics 1777. április 3-án járulhatott a magyar királynő színe elé.
„Jósics kérelme tárgyát röviden élő szóval adván elő írásban is átnyujtá folyamodványát alázattal esedezvén, hogy a királynő azt legkegyelmesebben meghalgatni méltóztassék. Ő Felsége azonnal vissza emlékezett, hogy Szt. Mária ügyében (Szabadkának akkori neve) parancsot adott ki, de nem tudja hol akadt meg? Jósics erre megemlité, hogy ez ügy legközelebb a királynőnek fog referáltatni – Erre a királynő kérdé, vajjon merre fekszik Szt. Mária s vajjon van-e egészséges vize, levegője? – Ily bizalmas kérdésre megeredt a beszédes öreg szóára és ha „pia fraus” nélkül is, de jó adag költői lelkesedéssel magasztalta városának minden szép tulajdonát; felemlíté, hogy e város magas és homokos helyen van, hogy a legjobb vízzel és levegővel van ellátva, és hogy köröskörül szőlőkertekkel bekerítve, mintegy paradicsomban fekszik” – írta az audienciáról Iványi, amelynek végén Mária Terézia megígérte, hogy megsürgeti a város ügyét.
Bár 1778. augusztus 22-én még egy küldöttségnek kellett Bécsbe mennie, végül 1779. január 22-én Mária Terézia Szent-Máriát szabad királyi városnak nyilvánította. Ezt pedig nagyrészt Jósics Péternek köszönheti a város.
