Gyönyörű táj, csendes kis utcák takaros házakkal, útszélen totyogó libák. Ez az a kép, ami egy Satrincára érkező embert elsőként fogad, hiszen a csöppnyi szerémségi falu főként libatenyésztéséről híres. Emellett a hírnév mellett igyekszik szintén méltó ismeretséget szerezni a falunak az aktív életet élő Aranytoll néptáncegyüttes, melynek tagjai egy éve táncolnak együtt. A 18 főből álló néptánccsoport gyermekei felvetették az ötletet, miszerint jó lenne, ha nyáron nem szünetelne a közös munka, hanem táncolnának, énekelnének tovább, amennyire lehetőség engedi.
Ennek a kérésnek igyekeztem eleget tenni a Petőfi Sándor Program volt ösztöndíjasaként, aki hétről hétre együtt táncolt a gyerekekkel Satrincán.
Magának a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek a kulturális életén belül fontos elmondani, hogy hosszú évek óta nem folyt néptáncoktatás. Ez a csend lett megtörve 2017. szeptemberében, amikor elkezdtem dolgozni a gyerekekkel. A indulás nem volt könnyű, hiszen mind korosztályban, mind magyar nyelvtudásban nagyon vegyes társaságról beszélhetünk. A vegyes házasságból származó gyerekekkel nem csak a nyelvi nehézség és a tánc adta újdonság indította lassan a munkát, hanem a társaság nembeli eloszlása is, hiszen a csoport nem bővelkedik fiúkban. Legjobb esetben hárman jöttek táncra, a többiek mind lányok voltak. Ezenkívül a körülmények sem álltak mellettünk, hiszen a művelődési ház épülete, ahol táncoltunk egész évben, jócskán renoválásra szorul. A körülményektől eltekintve egy dolog mindegyikünkben közös volt, ami nem más, mint az a mérhetetlen lelkesedés, ami hétről hétre mindenkit elcsalt a központban álló egyesületi terembe.
– Nagyon jól érzem magam ebben a csoportban és az is jó, hogy több időt bírok itt tölteni, Bácskában, azért is fontosak az ilyen táborok szerintem, mert új szavakat és új dolgokat tanulhatunk – mondta Juhász Gáspár, akit a csoport lelkének is mondhatnék, hiszen bármilyen segítségre van szükség akár szervezés, akár programkihirdetés terén, rá mindig lehet számítani. – A hétvégi tábor nagyon jó volt és egy ilyen élmény örökké velem marad! Minden, ami a hagyományban van, azt szeretek és komolyan veszek, így pl. a néptáncot is.
Ezt a hagyományőrző-szeretetet igyekeztem én is éltetni a gyerekekben a táncon és dalokon keresztül. Az év során somogyi és moldvai táncokkal ismerkedtünk, emellett számos népdalt tanultunk, ami a szókincsükön is sokat fejlesztett.
Májusban eljött az ösztöndíjas programszakaszom vége, ahol ígéretet tettem a gyerekeknek arra, hogy nem áll le semmi, folytatódik a néptáncos munka, csak más formában, új emberrel, de én is visszajárok, ahogy lehetőségem és időm engedi, többek között a nyár folyamán. Így jutottunk el odáig, hogy nyár végén szerveztünk egy népművészeti tábort a satrincai gyerekekkel. A program néptáncot, éneklést és kézművességet foglalt magában, melyre augusztus 24–26. között került sor.
Összeállítottunk egy dalcsokrot a satrincai Libaszemlére, mely falunapi program október elején lesz, és felelevenítettük az év közben készített moldvai koreográfiánkat is.
Kézművesség terén igyekeztünk egyesületi logót tervezni, a lányoknak készítettünk néptáncos kalárist, utolsó napon pedig táncos babát varrtunk különböző technikákkal.
A tábor a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület -- amely elnökének, Zdényak Katicának külön köszönettel is tartozunk --, a Forum Nyomda és a helyi közösség lelkes munkájának összességéből valósulhatott meg.
Az Aranytoll néptáncegyüttes bízik a sikeres folytatásban és abban, hogy lesz még visszhangja munkájuknak. Addig is kitartóan próbálnak és igyekeznek bővíteni a csapatot.
