Az egykor szebb napokat is megélt városnak 1960-ban egy 15 másodperces földrengés adta meg a kegyelemdöfést. A földmozgást egyetlen épület sem élte túl, viszont a pár kilométerre lévő dombtetőn emelt medina sértetlen maradt. A 40.000 lakos mintegy harmada lelte halálát a törmelék alatt. A helyiek és a mentőalakulatok elkezdték a tetemek kiásását, de mivel nem fértek hozzá az összeshez, úgy döntöttek, hogy békén hagyják a területet. Így lelt örök nyugalomra a város csaknem 15.000 lakója egyetlen hatalmas tömegsírban. V. Mohamed király ekkor azt mondta, hogy ha a sors eldöntötte Agadir megsemmisítését, az újjáépítés a hitünktől és az akaratunktól függ.
Néhány kilométerrel távolabb egy tengerparti tisztáson elkezdték építeni az új Agadirt egy francia-marokkói építész tervei alapján. Az új város szakított a hagyományos arab és berber építészeti megoldásokkal, és kizárólag az európai turisták igényei voltak a mérvadóak. A stílusosan kialakított sugárutak, sétányok és terek mellett hamarjában felépültek Marokkó legelitebb szállodái és éttermei nyolc kilométer hosszan a tengerparton. Errefelé szinte mindig telt ház van, hiszen itt az év 340 napján süt a nap. Nem messze a várostól érintetlen, vad sziklás part vonzza a szörf szerelmeseit. A hozzáértők azt mondják, hogy a Szaharából érkező Chergui szellőnek hála ideálisan meglovagolhatók az Atlanti-óceán akár több méter magas hullámai.
A városnak egyetlen említésre méltó épülete van, az V. Mohamed mecset, vagyis a Nagymecset. Még a bazárváros is néhány kilométerre van a településtől. A helyi turistairodák érdekes egy-egy napos túrákat szerveznek a sivatagba, Marrakeshbe, az Atlasz-hegységbe, berber falvakba, a Souss Massa Nemzeti Parkba, de lehet tevegelni vagy quadozni is. Agadir jelképe egy hatalmas arab felirat a város felett emelkedő dombon, melynek jelentése: Isten, nép, király. A felirat éjjel szépen ki van világítva. Az Agadir környéki halászok a világ egyik legjelentősebb szardíniaexportőrei. A környék legismertebb terméke az argándióból préselt argánolaj. Évszázadokon át a gyógyhatású gyümölcsöt megetették a kecskékkel, hogy azok emésztőrendszere elválassza a gyümölcshúst a kemény csonthéjtól. A magokat aztán megtisztították, feltörték, és kisajtolták belőlük az olajat. Egy liter olaj előállításához 30 kg magra és 15 órára volt szükség.
Agadir egy mesterséges turistaváros. Az életvitel merőben más a hagyományos marokkóitól. Az ország délebbi régióit lényegében a hegyi berberek és a sivatagi nomádok lakják. Ez a két népcsoport a szabadsághoz és a végtelen nyílt térhez szokott. Az ő leszármazottaik költöztek be a városba, hogy nap mint nap kedvükbe járjanak a számukra teljesen idegen mentalitást képviselő európai turistáknak. Változik a világ, vele változok én is – mondja a nóta. Nos, a modernizáció megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.
