Mai világunkban a technikai eszközök szédületes gyorsasággal fejlődnek. Szinte naponta jelennek meg új és egyre fejlettebb okostelefonok, számítógépek, velük együtt pedig egyre összetettebb programok. Mi pedig nem győzzük megtanulni használatukat, alighogy elsajátítottuk és megszoktuk az egyik eszköz vagy program kezelését, már elavulttá is válik, mert megjelent az újabb. Persze voltak korok, amikor egy technikai újdonságra, új találmányra éveket kellett várni.
Egy ilyen találmány volt a telefonhírmondó, amelyet Puskás Tivadar talált fel. Ez az eszköz tekinthető a rádió előfutárának. A budapestiek otthonában 1893. február 15-én szólalt meg először a következő szavakkal:
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”
Azok a fővárosiak, akik rendelkeztek telefonnal, és előfizettek a szolgáltatásra, reggel kilenctől este tíz óráig hallgathatták a közvetítéseket, óránkénti hírekkel, tőzsdei információkkal, zenei műsorokkal, idegen nyelvi leckékkel és opera-előadásokkal várták őket.
„A Telefon Hírmondó korunk legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt mellőz, a nap eseményeit odahozza a helyünkre: nappal értesít, tudosit, este pedig a szinházi élvezeteket az otthon ülő ezreknek. Fő- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb specialitása” – írt a találmányról Jókai Mór.
Ez az egyedülálló magyar találmány azonban Szabadkára csak nem akart eljutni. A Bácskai Hírlap 1897. november 17-én, tehát bő négy évvel az első adás után adott hírt arról, hogy Karsai Bertalan, a telefonhírmondót forgalmazó vállalat helyi képviselője elkezdte gyűjteni az előfizetőket Szabadkán is.
„[...] legnagyobb valószínűség szerint [a telefonhírmondó] városunkban is tért fog hódítani, mert nem csak szórakozásul fog szolgálni, de egyuttal a nevezetesebb országos híreknek is a gyors és autentikus terjesztője lesz. A vállalat külön füzetben írja meg az előfizetési feltételeket, amely könyvecske már kézről kézre jár a városban” – írta a szabadkai székhelyű hírlap.
A telefonhírmondóról 1899. február 12-én olvashatunk ismét a Bácskai Hírlapban, de nem arról, hogy Szabadkán is megszólalt volna az új találmány.
„Úgy értesültünk, hogy a hálózat kiépítését már rövid idő alatt foganatba veszik, és a vidéki városok között Szabadka az elsők között van, ahova a Telefon Hírmondó bevezetését tervbe vették. Városunkban eddig már körülbelül 400 előfizető jelentkezett.”
Bizony a telefonhírmondóra volt igény a városban. A szabadkaiak is szerettek volna abban az élményben részesülni, mint a fővárosi polgártársaik. Szerettek volna ők is friss híreket és zenét hallani egy új és eddig soha nem látott eszközből, de sajnos a telefonhírmondó is, mint ahogy sok más találmány és fejlesztés, elkerülte városunkat.
„A Telefon Hírmondó kiépítése és bevezetése előttünk immáron az, ami az ábrándos gyermeknek a szivárvány, melyért futva rajong, melyet véd, de a melyet el nem ér soha” – írta keserűen a Bácskai Hírlap 1900. március 4-én.
