Csíkszeredán az idén is megszervezték azt a kispályás labdarúgótornát, amelyre immár harmadik alkalommal egy zentai, vagy zentai-magyarkanizsai vegyes csapat is elutazik. A tornát a hagyományoknak megfelelően a tusványosi szabadegyetem záróhétvégéje idején rendezik meg, így a gazdag program minden évben adott, csak élni kell vele. Ezúttal többek között a Hobo Blues Bandet láthattuk egykori ikonjukkal, Deák „Bill” Gyulával megerősítve, s a veteránok, mint mindig, ezúttal is kiváló kikapcsolódást biztosítottak, de csak mérsékletességgel, mert a focistákra másnap kemény meccsek vártak.
A torna egyébként évről évre terebélyesedik, így az idén hét csapat volt versenyben. A zentai-magyarkanizsai gárda sok szimpátiát aratott le, mivel messze a legidősebb csapat volt, de akarásban azért példát mutattak, s senkinek sem volt könnyű dolga ellenük. Habár az utolsó helyen végeztek, alaposan megdolgoztatták az ellenfeleket, s különösen Fodor Tibor bácsi tűnt ki a kapuban, aki korát (61 éves) meghazudtoló gyorsasággal ugrott a lövésekre, s a nap végére olyan megbecsülésre tett szert, hogy végül megválasztották a torna legjobb kapusának.
A verseny elején egyébként mindenki a címvédő sepsiszentgyörgyi–svédországi vegyes csapat győzelmét prognosztizálta, de gyorsan kiderült, hogy a fiúk az idén nem „harapnak” annyira, mint azt tavaly tették. Így történhetett meg, hogy végül csak a bronzéremig jutottak, mert megelőzték őket az évről évre mind homogénebb és jobban felkészült szervezők, a Nekem 8 csapata, amelyből az idén kettő lett, s az Unikum névre hallgató másik szeredai csapat is megvillantotta a foga fehérjét, mert az osztott 3. hely az övéké lett.
Az idei győztes a „fiatal csikókból” összeállt Érsekvadkert lett, akiket a vándorserleg átvétele a következő évi fellépésre is kötelez. Mint mindannyiunkat, mert az egész torna, majd az azt követő „harmadik félidő” is tökéletes volt, melyet még a félnaponként leszakadó ég sem tudott megzavarni.
