Szabad péntek, szabad szombat, rövidebb munkahét, rövidebb munkanap, alanyi jogon járó alapjövedelem. Az utóbbi időben sokat olvashatunk ezekről a témákról, és minderre úgy is tekinthetünk mint egyfajta szükségszerűségre.
A fejlett államok tartósan kereslethiányos gazdaságai ugyanis olyan tüneteket produkálnak, hogy a döntéshozóknak nem nagyon van más választásuk mint a meglévő munkahelyeknek, munkaalkalmaknak, valamint a jövedelmeknek az újraelosztása. A konjunktúraciklusok felmenő ágai egy időre mindig képesek elfedni azt a valóságot, hogy a rohamosan terjedő modern technológia sokkal több munkahelyet szüntet meg, mint ahányat létrehoz. Komoly szerkezetváltás nélkül azonban az ebből eredő gondokat nehéz lesz a jövőben is orvosolni.
A ledolgozandó napok, illetve a szükséges napi munkaórák számáról sokat lehetne vitatkozni, ugyanakkor mindig érdemes megjegyezni, hogy nem a gazdaságilag legsikeresebb, legversenyképesebb országokban dolgoznak a legtöbbet az emberek. Nem szabad ebben az esetben sem összekeverni az okokat az okozattal, de a valóban sikeres országok példája azt mutatja, talán mások is többre mennének, ha nem próbálnának meg még több bőrt lenyúzni a dolgozókról. Franciaországban még 2000-ben bevezették a 35 órás munkahetet. A próbálkozás a közgazdászok véleménye szerint nem hozott áttörést, de nem okozott gazdasági katasztrófát sem. A francia tapasztalatok azért is érdekesek, mert nemcsak néhány hónapos vagy féléves kísérletről van szó. A vendéglátó- és építőiparban, valamint a teherszállításban nem vezették be, de a kisvállalkozásokra sem vonatkozik a törvény. Szektoronként eltérő hatása volt. Az állami vasúttársaságnál valóban sok ezer új munkahely jött létre. Bizonyos munkahelyek esetében rugalmasabban lehetett kombinálni, hiszen a 35 órát nem kötelező öt napra vonatkoztatni. Jobboldali kormányok többször kilátásba helyezték a törlését, ilyenkor azonban tömegek vonulnak az utcákra tüntetni ellene.
MÁR A JAPÁNOK IS
A napokban bejárta a világsajtót a hír, miszerint a japán kormány arra ösztönzi a vállalatokat, hogy szabad hétfő délelőttöt biztosítsanak munkatársaiknak. A távol-keleti ország kormánya így szeretné arra serkenteni a munkaadókat, hogy az ország merev munkakultúráján javítsanak. A "Ragyogó hétfők" mottóval elindított kezdeményezés állítólag egy szélesebb körű kampány részeként összhangban van a még februárban bevezetett, úgynevezett prémiumpéntekkel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a munkaadók engedélyezik az alkalmazottaknak, hogy pénteken hamarabb távozzanak a munkából. A kormány eredeti elképzelése szerint a szabad hétfő kihasználását a hónap utolsó péntekje után kellene biztosítani a munkavállalóknak, tehát havi egy alkalommal. A japán gazdasági minisztérium maga is tesztelte az ötletet, amikor a közelmúltban engedélyezte, hogy a munkatársak egyharmada hétfőn csak ebéd után kezdjen el dolgozni. Az illetékesek által közzétett tapasztalatok szerint a több száz alkalmazott délelőtti hiánya nem hatott negatívan az állami intézmény munkájára. Kötelezővé nem tették, így egyelőre nem tudni, hány vállalkozás fogja követni a gazdasági minisztérium példáját. A szabad péntekdélutánok bevezetését követően elvégzett felmérés szerint a vállalatok 11,2 százaléka biztosította ezt a lehetőséget alkalmazottai számára.
Japán közismerten merev munkakultúrája a legtöbb tanulmány igazolása szerint sokban hozzájárult korábban az ország szédületes tempóban történt gazdasági felemelkedéséhez. Mára viszont több szempontból is károsnak tartják. Fiatal munkavállalók körében a sok munka az öngyilkossági hajlam növeléséhez járulhat hozzá, legalábbis így vélik – egy-két eset tanúsága nyomán – Japánban. A valóságban azonban a fő mozgatórugója mindennek az lehet, hogy a modern technológia elterjedése munkahelyek tömeges megszűnését eredményezi, aminek szociális vetületei mélyrehatóak és lényegében még nem ismertek pontosan.
VASÁRNAP ÉS SZOMBAT IS
Valójában a szabad szombat is modern kori „találmánynak” tekinthető. Állítólag egy észak-amerikai malomban 1908-ban azért vezették be a szabad szombatot, mert az ortodox zsidó munkások elég sokan voltak és nekik a vallásuk tiltja, hogy szombaton dolgozzanak, a más vallásúak viszont a vasárnapot ünnepelték. Így aztán munkaszervezési okokból bevált, hogy a szombat és a vasárnap is szabad legyen. A malom után néhány más üzemben is sikeresen bevezették, de igazán akkor terjedt el, amikor a nagy gazdasági világválság idején ez már mindenki számára kedvezővé vált. Nálunk a szabad szombat csak a 70-es és 80-as években terjedt el az állami vállalatokban. A versenyszférában sok helyen máig is csak papíron létezik, a valóságban nem, vagy legalábbis nem minden szombat szabad.
A kutatások szerint a heti 55 órát dolgozóknak harmadnyival nagyobb esélyük van a stroke-ra és a diabéteszre, mint a kevésbé kizsákmányolt társaiknak. Számos felmérés bizonyította már, hogy a rugalmasabb munkaidő hozzájárul a kreativitás kibontakozásához, a dolgozók rövidebb idő alatt sok esetben jobban teljesítettek, kevesebbet hibáztak és kevesebb volt a selejtáru is.
