A Novi tvrđava teatar fesztivál negyedik estéjén Čortanovcin, a Stanković-villában az újvidéki Ifjúsági Színház társulata a Boris Liješević rendezte Anyegin előadásával lépett közönség elé. Alekszandar Szergejevics Puskin verses regényét Fedor Šili alkalmazta színpadra, Boris Liješević belgrádi, Sterija-díjas rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia Drámai Tanszakának vezetője állította színpadra Una Jankov egyszerű, funkcionális díszletével.
A Liješević rendezte előadásban az orosz nemesek tartalmatlan, céltalan élete tárult elénk. A főhős, Jevgenyij Anyegin, felesleges embernek tartja magát, unja az életét. Puskin rokonszenvezik főhősével, de ugyanakkor kritikusan is szemléli. Anyeginben megvan a képesség a változásra, az értelmes életre, hiszen író akar lenni, frissen örökölt gazdaságában reformokkal kísérletezne, ám hiányzik belőle a kitartás és az akaraterő, felületesnek bizonyul emberi kapcsolataiban is, pillanatnyi érzelmei alapján dönt. Puskin kritikusan szemléli Anyegin barátjának, Lenszkijnek a romantikus, idealista eszméit is, melyek a fiatalember értelmetlen halálával együtt pusztulnak el, rámutatva életképtelenségükre.
A rendező értelmezésében Anyegin üressége nem passzív csönd, hanem sötét, agresszív erő, amely áldozatokat keres, és azokat megsemmisíti. Anyegin az eljövendő kort testesíti meg, a hideg, üres lelkű embert, aki egoizmusát a világtól való egyetlen védőpajzsként, életfilozófiaként ápolja. Az eljövendő kor a lázadást, a megvetést, az iróniát dicséri, és megöli a gyöngédséget, az érzelmességet, a költészetet, a szeretetet, a naivitást és a szépséget. Puskin Anyeginban fölismerte a megsemmisülést, a dekadenciát mint a modern, városi életforma jeleit. Manapság ez a szimptóma generációs betegséggé fejlődik, amelynek következménye a magányosság, a szeretet nélküli, céltalan, eltékozolt élet – vallja Liješević, aki szereposztásban is a legmagasabb osztályzatot érdemli. A szerepeikkel – Peđa Marjanović (Anyegin), Kristina Savkov (Tatjana Larina), Daniko Milovanović (Vlagyimir Lenszkij), Mia Radovanović (Olga Larina), valamint Ivan Đurić, Jelica Gligorin, Vera Hrćan Ostojić, Slobodan Ninković, Saša Latinović, Neda Danilović, Dragan Zorić színművészek – a rendező koncepciójával összhangban valóban azonosultak. Az újvidéki társulat erőteljes, egyben kifinomult előadása valóban magával ragadta a fesztivál nézőit.
Megérteni a körülöttünk élőket
A Novi tvrđava teatar Fesztivál közönsége a rossz időjárás miatt nem a Čortanovcin, a Stanković-villában, hanem az Újvidéki Színház színpadán láthatta a Teatrul Tudor Vianu romániai (havasalföldi, gyurgyevói székhelyű) színtársulat Felvonulás c. előadását.
A darab szerzője Alekszandr Mihailovics Galin, az új hullámos orosz drámaírók egyike, aki a politikai, állami színház több évtizede után elsősorban az egyénre fókuszál. Sikeres író. Az Esküvő c. filmet, amelynek a forgatókönyvét írta, díjazták 2000-ben a Cannes-i Fesztiválon. Színdarabjait sikerrel mutatják be a hazai és a külföldi színpadokon. Többek között a Moszkvai Művészeti Színház, a londoni Királyi Színház, a párizsi Odeon Színház, a berlini Schiller Színház, a tokiói Mingiea Thea színház közönsége is láthatta. Galint kiváló színházi műveiért a brit Laurence Olivier-, továbbá az egyesült államokbeli Művészet Nagykövete és más elismerésekkel tüntették ki.
A különösen időszerű, helyzetkomikumokban bővelkedő Felvonulását Cosmin Crețu állította színpadra, az a kiváló színész, aki eddig mintegy ötven darabban játszott, és számos előadást rendezett.
A Novi tvrđava teatar Fesztiválon a Felvonulás főhőseként a hitelesen alakította az orosz maffiózót, aki a szálloda erkélyéről rezignáltan figyelte a büszkeségnapi felvonulást. A nézők végigkísérte a maffiózó találkozásait azokkal az emberekkel, akik más életet élnek, mint amilyet ő helyesnek tart. Az erős szeszesital hatására el is mondta mindazt, amit lelke mélyén azokról gondol, akik másmilyenek, mint ő. Lassacskán ébredt rá arra, hogy az igazi értékek sokkal mélyebbről fakadnak és fontosabbak a külső jellemvonásoknál, amelyek gyakran megosztanak bennünket. Megértette, hogy a triviális megosztottságtól elvakítva nem látja a leglényegesebb dolgokat, és csak az előadás végén ébredt rá, hogy amikor meginog lába alatt a talaj, akkor már semmilyen különbözőség nem fontos. Az életben ugyanis tudni kell mérlegelni, mi a fontos és mi az, ami nem.
Sikeres előadást láttunk, amelyben Cosmin Crețun kívül Vlad Bânzoiu, Raluca Botez, Cosmin Creţu, Şerban Chiţu, Oana Maria Dragne és Laura Voicu színművészek is hitelesen formálták meg a szerepüket.
