A konditerem a férfiak világa, kevés lány tér be oda, mert bár mindenki ideális méreteket szeretne magának, kicsit feszesebb izmokat, a nők többsége mégis vékony szeretne maradni. A body building nagy sztárjairól a hatalmas muszklik jutnak eszünkbe. Az erőt, a súlyokat a nők többsége a férfiakra hagyja, de a belgrádi Tamara Ćaćić nem így tesz. Az idei, Pancsován megtartott, szerbiai erőemelő (powerlifting) bajnokság 72–84 kilogrammos kategóriájában ő lett ugyanis az ország legerősebb nője. Összteljesítménye a versenyen 415 kilogramm volt, és bár övé lett az abszolút és a relatív első helyezés is, nagyobb súlyokkal készül a Balkán-bajnokságra. Arról, hogy marad egy nő nőies, ilyen sport mellett, és hogyan tekintenek a férfiak egy erős nőre, a mosolygós, rendkívül kommunikatív Tamarát kérdeztük.
Az abszolút és relatív győztes (Miklós Hajnalka felvétele)
Az erőemelés nem túl népszerű a nők körében. Mi ösztönzött téged arra, hogy elkezdj ezzel a sporttal foglalkozni?
– Már kiskoromban is foglalkoztam sporttal, mindenekelőtt tánccal, showdance-szel, ami szintén megköveteli a testi erőnlétet. Nem az elegancia a legfontosabb eleme, hanem az erőgyakorlatok, így már akkor is része volt a felkészülésnek a fekvőtámasz, vagy a guggolás. Ez után, valamikor 16–17 éves koromban, mentem el először konditerembe, lány létemre elég korán.
Miért döntöttél a konditerem mellett? A lányok általában, különösen ebben a korban, arra törekszenek, hogy minél soványabbak legyenek.
– A szomszédságunkban működött egy kis konditerem, ahol nem is volt más, csak emelőrúd, állvány és súlyzók. Itt magyarázták el, mit hogy kell használni, és bár sokat tévedtem, mint bárki más, aki elkezd súlyokat emelgetni, ragaszkodtam az elveimhez. Erősebb akartam lenni, és 18 éves koromban már 100 kilogrammos súllyal csináltam a guggolást. Persze, akkor még nem volt kiforrott technikám, mint amivel most emelek, mégis már akkor kiderült, hogy sok férfival felvehetem a versenyt. Ugyanez volt a helyzet a felhúzással (deadlift) is. Évek alatt sikerült fenntartani az erőmet, mire olyan embereket ismertem meg, akik segítettek abban, hogy versenyző legyek. Az utóbbi két évben kezdtem el versenyezni, viszonylag későn, mert eddig más dolgok voltak fontosak: be akartam fejezni az egyetemet, munkát kerestem… a versenyzés háttérbe szorult. Az első versenyemre egyedül készültem. Akkor is megszereztem az első helyezést, de nem voltam elégedett, hiszen az összteljesítményem megközelítőleg 370 kilogramm volt. Tudtam, hogy többet is bírok, de nem tudtam hogyan. Ekkor ismertem meg a jelenlegi edzőmet, aki most már a barátom is. Ő is powerliftinggel foglalkozik, és ő mutatott rá a hibákra, illetve segített a fejlődésben.
Milyen eredményeid vannak most?
– A konditeremben, ideális körülmények között, kipihentség és nyugalom mellett, a teljesítmény is jobb. Bár a fekvenyomás (bench press) mindig is a leggyengébb pontom volt, hiszen korábban nem fejlesztettem annyira a felső testemet, a hangsúlyt mindig is az alsó testre helyeztem, mint ahogy a nők többsége teszi, és ez meglátszik most is. Mégis a teremben fekve 90–95 kilogrammot nyomok ki. A verseny viszont teljesen más. Jelen van a stressz is, meg a körülmények is kihatnak rám. Pontoznak minket, míg a teremben ilyen nincs, így nem nehezedik nyomás sem az emberre, mint a verseny során. Habár már sikerült megérnem, és igyekszem nem a kudarcra gondolni, hanem a kitűzött célt elérni, így a technikámra koncentrálok, és így nem győzhet le a súly. A legutóbbi versenyen 155 kilogrammal csináltam a guggolást, 80 kilogrammot nyomtam ki fekve és 180 kilogrammot húztam fel. Ezzel nekem volt a legnagyobb összteljesítményem, de az enyém volt a legjobb relatív eredmény is, ami tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a saját súlyom hányszorosát emeltem fel.
Visszariaszt, vagy motivál, ha látod, hogy az ellenfél mennyire felkészült?
– Nem ijedek meg az ellenféltől, sőt inkább örülök neki, ha van ellenfelem. Ezúttal nagyon erős ellenfeleim voltak, ami korábban nem volt jellemző. Vagyis, ha van kivel versenyeznem, az motivál, ösztönöz a fejlődésre.
A versenyen 155 kilogrammal guggolt, de a következőn 200-zal szeretne (Miklós Hajnalka felvétele)
Készülsz most egy újabb megmérettetésre?
– Elégedett vagyok az elért teljesítményemmel, de van itt min javítani még, és érzem, hogy jobban is tudok teljesíteni. Augusztusban most kihagyok egy versenyt, hogy fel tudjak készülni az októberi Balkán-bajnokságra, amit Belgrádban szerveznek meg az idén. Az egyik célom, hogy lefogyjak, hiszen az alacsonyabb súlykategóriában szeretném megmérettetni magam, ha már így is ott vagyok az alsó súlyhatárnál. Illetve azt szeretném, hogy az összteljesítményem 500 kilogramm legyen. Azon dolgozom, hogy 200 kilogrammal csináljam a guggolást, 100 kilogrammal a fekvenyomást és 200 kilogrammal a felhúzást.
Mennyire szigorú követelményei vannak ennek a sportnak, mennyi lemondással jár?
– A hétköznapjaim különböznek egy olyan lányétól, aki nem sportol. Naponta 5–6-szor eszem, és a táplálkozásom húsból és összetett szénhidrátokból áll. Így naponta 500–600 gramm húst fogyasztok el, egyszerűen ezt követeli meg a szervezet. Ilyen megterhelés mellett nem tarthatok extrém diétákat. Hetente 4 edzésem van, amikor elsősorban a technikám javításán dolgozom. Ahogy közeledik a verseny, az edzések száma is csökken, ugyanis hagyni kell az izmoknak időt, hogy regenerálódjanak, megpihenjenek.
A súlyok emelése megköveteli a testi készenlétet. Egy nő, aki erőemeléssel foglalkozik, hogy tud nőies maradni?
– A szépség relatív. Már amikor fiatalabb voltam, az izmosabb, termetesebb nők jelentették számomra a szépséget. Soha nem tetszett a soványság. Az erőemeléstől nem lesz az ember óriási, igaz ugyan, hogy minél fejlettebb izomzattal rendelkezik az ember, az ereje is nagyobb, de sok függ a genetikától és a táplálkozástól is. Vannak nők, akik nagyon erősek, de nem figyelnek oda arra, mit esznek, nem hajlandóak lemondani az édességekről és a tésztáról. Ez meglátszik a súlyukon is. Maga az erőemelés azonban nem fogja férfivé formálni a nőt. Én igaz, kicsit testesebb vagyok, de nem gondolom, hogy férfias nő lennék. A nő nem hanyagolhatja el magát a sport mellett sem. A powerlifting mellett is nőies maradhat és erős lehet a nő. Örülök annak, amilyen vagyok, mert egészséges vagyok, és mert nem görbe a hátam, jó a testtartásom.
Hogy viszonyulnak a férfiak hozzád, tartanak tőled?
– Lehet, hogy igen. Mindenekelőtt konkurenciát látnak bennem, meglepődnek, amikor látják, mekkora súlyt nyomok ki fekve, és mindjárt megpróbálják bizonyítani, hogy ők többet is elbírnak. Ami meg a magánéletet illeti, van aki fél, van aki nem. Legtöbbször interneten keresnek meg. Élőben nagyon ritkán szólítanak le. Lehet azért, mert nem tetszem senkinek, vagy csak félnek (nevetett).
Nyilvánvalóan bátornak és erősnek kell annak lennie, aki veled szeretne beszélgetni. De milyen férfiak tetszenek neked?
– Mindenekelőtt hasonló érdeklődési körrel kell, hogy rendelkezzen. Nem is tudnék együtt lenni valakivel, aki nem érti meg a munkám, a céljaim. A barátaim is sportolnak. De az már nem fontos, hogy magas, vagy alacsony legyen a férfi, kidolgozott testtel. Persze szükség van a vonzalomra, de a legfontosabb az, hogy tudja, mit akar, és szavahihető legyen, illetve legyen humorérzéke. Én is igénylem a figyelmet.
