Asztanában, Kazahsztán fővárosában lépett közönség elé az Újvidéki Színház társulata. A Borisz Davidovics síremléke volt az egyedüli európai előadás az ott megrendezett SAMGAU fesztiválon. Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója a közép-ázsiai élményekről, tapasztalatokról, további együttműködésről számolt be lapunknak.
− Asztana, Kazahsztán új fővárosa az idén ünnepli fennállásának a 20. évfordulóját. Ebből kifolyólag nagyszabású kulturális rendezvényeket szerveznek: számos színházi-, film-, táncművészeti-, zenei fesztivál, képzőművészeti tárlatok színhelye lett ez az újonnan felépített csodaváros. Asztana 20 évvel ezelőtt még a földszintes házaknak a városkája volt, és ma azt lehet mondani, hogy leginkább Dubajra vagy New Yorkra emlékeztet, és ez egyáltalán nem túlzott állítás – hangsúlyozta az igazgató. Asztanából származik az az orosz kisebbségi Makszim Gorkij Színház, amelynek társulata tavaly októberben, az Újvidéki Színház által megszervezett Synergy nemzetközi kisebbségi színházi fesztivál szereplője volt.
− A Makszim Gorkij Színház társulatával és vezetőségével komoly baráti és szakmai kapcsolatok alakultak ki, aminek következtében meghívtak bennünket erre a fesztiválra és rendezvénysorozatra, melynek a Szárnyalás elnevezést adták. A színházi fesztivál valójában két részre osztható. Az első szakasz – mi ekkor játszottuk a gálaelőadást – a közép-ázsiai színházaknak a találkozója volt. A másik szakasz pedig egy nemzetközi fesztivál, amelyen a Piccolo Teátrumtól kezdve, a Litván Nemzeti Színházon keresztül, a német színház, két francia színház is szerepelt. Juliette Binoche francia színésznő volt a fesztivál második részének a díszvendége – mondta Venczel Valentin. Elmondása szerint fesztiváli díjakban nem részesültek, nekik az is díjnak számított, hogy ott lehettek, habár Asztana városa mégis meglepte őket.
− Az Újvidéki Színházat Asztana városa jutalmazta meg, azzal indokolva, hogy vendégszereplése által gyarapította, emelte a város kulturális színvonalát. Tehát, az Újvidéki Színház Asztana város különdíját érdemelte ki a fesztiválon. Ugyanolyan nagy tapsot és ovációt kaptunk mint a helyi színház társulata. A Borisz Davidovics síremlékét Magyarország rendkívüli és meghatalmazott kazahsztáni nagykövete, dr. Baranyi András és Szerbia kazahsztáni nagykövete, Vladan Matić is megtekintette – emelte ki az igazgató. A fesztiválozás mellett városnézésre, az ottani kultúra megismerésére is jutott idő, hiszen a vendéglátó minden percet pontosan megtervezett.
− A vendéglátásnak és a fogadtatásnak olyan minőségét és mennyiségét tapasztaltuk, amely a mi kulturális kódjaink szerint felfoghatatlan. Az ott tartózkodásunk programja úgy volt felépítve, hogy minél többet lássunk, érzékeljünk, tapasztaljunk Kazahsztánból és Asztanából. A Kazahsztáni Nemzeti Múzeum megtekintésével kezdtük, elvittek bennünket Közép-Ázsia legnagyobb mecsetébe is. A város a pusztából nőtt ki húsz év alatt. A folyó medrének irányát megváltoztatták, mecseteket, kormányzati és lakónegyedeket építettek, teljes infrastruktúra, utak, kerékpárutak, parkok, erdősített részek uralják Asztanát, valamint hihetetlen a rend és a tisztaság. Kazahsztán területileg majdnem akkora mint Európa, és 18 millió lakosa van, mintegy 100 nemzetiségből tevődik össze. Kazahsztánban 17 orosz, két német, két koreai, valamint kínai nemzeti színház is működik. Nagy erővel folyik a kazahsztáni nemzeti arculatnak a kiépítése, de ez nem megy a kisebbségek kárára, legalábbis ezt tapasztaltuk ottlétünk alkalmával. Megvan a pozitív párhuzam a kazah nemzeti arculat kiépítése, és a kisebbségi nemzeti arculatok megtartása között. Ennek bizonyítékaként szolgál az is, hogy egy nemzeti fesztiválon orosz nyelvű előadás győzött. Ugyanis a fesztivál nagydíját, a legjobb előadásért járó díjat a Makszim Gorkij orosz színház előadása, az Anyegin nyerte meg. Kazahsztán pozitív területe a kisebbségi kultúrának, az egyenjogúságnak és az egyenértékűségnek. A kazah állam bőkezűen támogatja az ottani kisebbségi színházaknak a külföldi vendégszerepléseit – hangsúlyozta Venczel Valentin. Elmondta azt is, hogy a kollektív nemzeti sikernek az okozója egyrészt a nép dolgos természete, valamint az, hogy egy olyan népről van szó, amelynek van hite, és ez megmutatkozik magatartásukban is. Büszkék hitük és vallásuk újravirágzására. Azt, hogy szabadon gyakorolhatják vallásukat, akkora eredménynek tekintik, mint például azt, hogy a városban nincs munkanélküliség.
A további közös tervekről is említést tett az Újvidéki Színház igazgatója.
− Három újabb meghívást kaptunk a térségből, az egyik az, hogy jövőre az asztanai fesztiválon a nemzetközi szegmens szereplői legyünk. Meghívtak bennünket Alma-Atába, Kazahsztán régi fővárosába is, azaz a kazahsztáni nemzeti színház igazgatója érdeklődött, hogy melyek a feltételek, hogy mi oda is elmenjünk, valamint a kirgizisztáni orosz színháztól is kaptunk meghívást. Következő találkozónk az asztanai Makszim Gorkij Színház vezetőjével Kaszenov Jerkinnel az ősz folyamán lesz. Közösen dolgozunk a Kisebbségi Színházak Nemzetközi Konföderációjának a megalakításán, és terveink szerint a második Synergy fesztivál keretén belül létrejön majd az alakuló közgyűlés is. A konföderációnak az egyik szekciója eurázsiai lesz, és itt a Kelet-európai, valamint a Nyugat- és Közép-ázsiai kisebbségi együttélés tapasztalataira nagy szükségünk lesz – hangsúlyozta Venczel Valentin.
