Itt hagyott bennünket Horváth István, sokak szerint a legnagyobb jugoszláv és vajdasági magyar kötöttfogású birkózó.Pista bácsi 1932. október 17-én született Nemesmiliticsen, birkózással pedig 1946-ban kezdett el foglalkozni a zombori Radničkiban, majd a szabadkai Spartacus, 1952-től pedig a belgrádi Partizan tagja lett. Szinte páratlan, mintegy 1300 mérkőzésből álló birkózói karrierje során 1955-től 1968-ig egyetlenegy meccset sem veszített el hazai környezetben, első nemzetközi érmét – aranyat – pedig az 1959-es bejrúti mediterrán játékokon szerezte. A könnyű- és váltósúlyban versenyző Horváth ezt követően három Európa-bajnoki és két világbajnoki elsőséget érdemelt ki, s itt csak az aranyérmekről szóltunk, hiszen többek között három világbajnoki és egy olimpiai ezüstje is volt.
Pista bácsi azonban nem erre volt a legbüszkébb, hanem a Pierre Coubertine Fair Play díjra, amelyet 1967-ben elsőként kapott meg a világon, mert az 1966-os toledói világbajnokságon két ellenfelét is diszkvalifikálták, s ilyen körülmények között nem akarta átvenni a neki járó aranyérmet.
A 15-szörös jugoszláv bajnok azonban nem elégedett meg csak az érmeivel, hanem szorgalmasan tanult közben, s az egykori asztalosinas 1972-ben lediplomázott a zágrábi Testnevelési Egyetemen, ahol kisvártatva a magiszteri címet is megszerezte. 1975-től aztán már mint docens kezdett el tanítani az újvidéki Testnevelési Egyetemen, ahol nyugdíjaztatásáig külön katedrán oktatta a diákokat a küzdősportokra.
Még a legmagasabb állami kitüntetéseit sem lehet ilyen kis helyen felsorolni, de személyes beszélgetéseink során mindig úgy éreztem, hogy Pista bácsinak nagy szívfájdalma volt az, hogy három olimpián nem tudott aranyat nyerni. Ehhez érdekesmód legközelebb az utolsón, az 1968-as mexikóvárosi ötkarikáson volt, de ott is csak ezüstig jutott el, ám ez már a pályafutása végét jelentette.
Pista bácsi végsőkig kimért, komoly ember volt, de ha hívták, szívesen ment mindenhová. Évtizedekig éberen figyelte a felnövekvő nemzedékek eredményeit, s jelenléte megtiszteltetés volt minden rendezvénynek.
Megtiszteltetés volt ismerni is őt, halálával pedig az egyik legnagyobb bajnokot veszítette el a jugoszláv, szerbiai és vajdasági magyar sport.
Nyugodjon békében.
