2024. április 26., péntek
BIRKÓZÁS

Tokió, a hab a tortán

Interjú Lőrincz Rudolf bíróval, a Kaszpijszkban megtartott Eb-ről, és egy mondat erejéig a moholi incidensről

A közelmúltban a magyarkanizsai Lőrincz Rudolf letette a legmagasabb bírói vizsgát birkózásban, s mint ilyen, a Dagesztánban megtartott kontinensviadalon is bíráskodott már. Élményeiről, benyomásairól kérdeztük, de előbb kitérünk a moholi versenyre, ahol egy bírói döntés miatt a rendfenntartóknak is interveniálniuk kellett.

– Moholon nagyon szépen rendezték meg az U15-ös bajnokságot, megérdemelnék, hogy több tornát is szervezzenek. A famózus eset, a Belec–Perović meccs nüanszokon múlt, de a csúnya az egészben az, hogy az illető belgrádi edző és szülő később Facebookon és telefonon keresztül is zaklatott, s a pikantéria a dologban az, hogy a fiú apukája bírótársam! A fővárosiak ilyen nyomásgyakorlása és fenyegetése nem új keletű, szinte minden évben előfordul, de ezt már megszoktuk. Szerencsére, a szövetség is reagált az esetre, az én döntéseimet támogatta, s ezzel részemről lezártnak tartom az ügyet.

• Térjünk rá az Eb-re. Mennyire angazsáltak Kaszpijszkban?

– A selejtezőkben négyszer voltam a szőnyegen, négyszer az asztalnál. Később ritkábban kaptam lehetőséget, mert vannak nálam sokkal tapasztaltabb bírók. Ilyen esetekben a számítógép választja ki a bírókat. A pontozóasztalnál akár mint főbíró kaptam szerepet, s a kommentárok szerint elégedettek voltak a ténykedésemmel.

• Világversenyen először próbáltátok ki élesben a 2017 végén meghozott új szabályokat, amiben a legnagyobb változás az, hogy ismét van parterre-helyzet. Mennyire tudtatok visszaklimatizálódni ehhez?

– Nagyon lényeges momentum az, hogy az egyik birkózónak hasra kell feküdnie, a másiknak meg rá kell tennie a kezeit. Innentől kezdve könnyebb a feladata a bírónak. Vannak nagyon kiegyensúlyozott versenyzők, s az új szabály szerint menetenként csak egyszer lehet meginteni passzivitásért a birkózót. Ezt ügyesen ki is használták a versenyzők, több akciót láttunk, többek között a mi versenyzőinktől is, akiknek gratulálok a jó teljesítményhez.

• Feltételezem, hogy minden világverseny előtt van egy szakmai ülés a bíróknak, ahol tanácsokkal látják el őket. Most mire hívták fel külön a figyelmeteket?

– Nagyon hangsúlyozták a negatív versenyzést, a passzivitást. Tehát azt, ki hogyan tartja a fejét, akar-e kapcsolni, felveszi-e a harcot. Nehéz azonban a szőnyegen egy pillanat alatt meghozni a döntést, de végül is megérte alkalmazni ezeket a rendeleteket, mert a teljes passzivitás miatt több versenyzőt is leléptettünk.

• Volt ilyen és olyan fújás. Attól függetlenül, hogy tudjuk, az orosz a legnagyobb birkózónemzet, most azért sokszor az orosz versenyző kapta meg az utolsó, döntő pontot. Ti hogy láttátok ezt, volt-e valami nyomás?

– Minden rendező országban lejt egy kicsit a pálya, de teljesen egyforma helyzetben talán a hazai versenyző meg is érdemli azt a leheletnyi segítséget. Vannak itt dilemmák, mikor adunk egyiknek-másiknak pontot, a lényeg az, hogy parterre-ból nagyon erősnek kell lenni, mindenkit meg kell fordítani, illetve mindent ki kell védeni.

• Nekem úgy tűnt, hogy Nemes Viktor döntőjét becsülték meg legjobban az oroszok, hiszen aduászukkal, Roman Vlaszovval birkózott. Te is így láttad?

– Ezt én is merem állítani, hiszen a legattraktívabb súlycsoport volt. Nagyon sok, legalább tíz egyfoma képességű versenyző van ebben a súlycsoportban, s le a kalappal Viktor előtt, hogy ilyen előre van a társaival szemben. A hangulattól magától még most is libabőrös vagyok, ezt az élményt átélni nem mindennapi dolog. Viki a döntőben talán egy picit elfáradt, de Budapesten, a világbajnokságon pénzt tennék rá, hogy ez fordítva lesz.

• Dagesztánban a szabadfogás az isten, ezért akkor volt telt ház.

– Fantasztikus volt látni, hogy 10 ezer ember torkaszakadtából szurkol. Ebben a régióban rengeteg jó szabadfogású versenyző van, s itt térnék rá a szervesére, amely fantasztikus volt. A szállás, az ellátás, a kaja. Nagyon vigyáztak ránk, tehát a versenyzőket, a bírókat nem közelíthette meg senki sem.

• Lement egy jó Európa-bajnokság, s én szinte biztos vagyok abban, hogy a budapesti világbajnokság is kiváló lesz. Ott láthatunk-e majd?

– Érzésem szerint igen. Szeretnék még minél több Eb-t, vb-t és olimpiát fújni, ahogy engedi a munkám. Nem szabad a rúd elé szaladni, de a kommentárok alapján én is fújok majd a Papp László Arénában.

• Minden sportoló, játékvezető, bíró és újságíró álma az olimpia. Te mennyire reménykedsz Tokióban?

– Nekem is az a szívem csücske-vágya. Az egész versenyzői és bírói pályafutásomnak az jelentené a habot a tortán.