A szabadkai villamos történetét belengi a nosztalgikus emlékezet. Ez nem is csoda, hiszen ez a közlekedési eszköz volt az egyik jelképe a századfordulón elinduló városiasodásnak és Szabadka gyors fejlődésének. A villamost Mamusits Lázár polgármestersége alatt, 1897. szeptember 7-én adták át a forgalomnak. Ebből az alkalomból Palicsfürdőn nagy fogadást rendeztek, amelyen kétszázötven vendég volt jelen, köztük a város legtekintélyesebb polgárai. A meghívott vendégek a villamossal mentek ki a fogadásra, amelyet virágokkal díszítettek fel. Az új közlekedési eszköz két vonalon közlekedett a városban. Az A jelű fővonal a Zombori kaputól, a Kossuth utcán keresztül vezetett Palicsfürdőig, míg a B jelű szárnyvonal a Kossuth utcánál ágazott ki és tartott a személypályaudvar felé.
„Édes mindannyiunk örömmel vettük tudomásul azt a hírt annak idején – egy pár héttel ezelőtt – hogy a villanyvasút megindíttatott, s közlekedési eszközünk szaporodott a jelen század legzseniálisabb közlekedési találmányával. Összeült a város színe-java örömlakomára, éltették ott a feltalálót, a vállalkozót s az egész világot. Ez az örömlakoma, amely a palicsi vendéglőben zajlott le, egyszersmind a jövőben agyongázolandó emberiség gyászos kimúlása fölötti halotti tornak is vehető” – írta nem sokkal a villamos átadása után, október 13-án a Bácskai Hírlap.
Vajon miért változott meg a közhangulat ilyen rövid idő alatt? Ennek az volt az oka, hogy a város polgárainak a hétköznapok során szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy a villamos nem csak egy modern találmány, de egy veszélyes közlekedési eszköz is. Szeptember 21-én a villamos egy teknőket szállító lovasszekérrel ütközött a Kossuth utcában. A teknők az utca kövezetére hullottak és széttörtek. A lovak megrémültek, eltépték szíjaikat és végigvágtáztak az utcán, miközben a polgárok a kapualjakba és az üzletekbe menekültek, nehogy eltapossák őket a megvadult állatok. Október 13-án a vasúti átjárónál egy ló annyira megrémült a villamos zörejétől, hogy a ló akkorát rántott a kocsiján, hogy az kettétört. A két első kerékkel a ló vágtába kezdett, miközben egy nőt fellökött. A villamosvezető nem törődve a balesettel, továbbrobogott úti célja felé. A Bácskai Hírlap felhívást intézett a villamost üzemeltető vállalatnak:
„A szabadka-palicsi villanyvasút r. t. igazgatóságának és a városi hatóságnak egyaránt, szíves figyelmébe ajánljuk miszerint az emberélet és vagyonbiztonság érdekében mihamarabb intézkedjék aziránt hogy a belvárosban, de különösen a főtéren, Kossuth és Damjanich utczában a villanykocsik lasubb menetben közlekedjenek.”
A legveszélyesebb eset október 12-én este történt. Scozza Zoltán családjával Palicson szállt fel a villamosra, hogy hazamenjenek Szabadkára. Alig indult el a villamos, amikor Shozza látta, hogy a kalauz, „a ki tökrészeg volt”, kihajolt az ajtón, annyira hogy majdnem kiesett. A villamosvezető, „a ki szintén illuminált állapotban volt” rántotta vissza a részeg jegyellenőrt. A kalauz aztán „a táskájában lévő pénzt, a melyet napközben bevett, az uton marokszámra szórta ki az ablakon”. A kalauz Shozzára is rátámadt, de az utas egy megtermett tűzoltóparancsnok volt, így a jegyellenőr húzta a rövidebbet, akit végül a rendőrök letartóztattak.
„Csak az isten óvta meg mindazon járókelőket a végveszélytől, a kik hétfőn 10 órakor a villanyos sínek mentén igyekeztek kitűzött céljuk felé” – zárta tudósítását a Bácskai Hírlap.
