(176.)
A hely, amelyen a 17. században elkezdődött Újvidék városfejlődése, mindig alkalmas volt arra, hogy az emberek kicseréljék, eladják vagy megvásárolják azokat a terményeket és jószágokat, amelyekre szükségük volt, vagy amelyeket ők maguk termeltek és tenyésztettek eladásra szánva. Így, Újvidék is létrejöttét és gyors fejlődését ennek a ténynek köszönheti.
Biztos adatok vannak arról, hogy a város keletkezését megelőzően ezen a helyen 1267-ben, a Duna partján már rév volt és ebben az időszakban a mai Újvidék területén volt a környék piaca. Ezért nevezték a 16. században az itt fekvő települést Vásáros-Váradnak, és ennek alapján Érdujhelyi Menyhért, Újvidék első történésze a közlekedés koncentrálódásából ítélve a vásárok tartásának tényét is biztosra vette. A török támadások kezdetével, majd uralmuk befejeződésének közeledtével a háború eltüntette település helyén, az osztrák seregek által erődítménnyé újraépített péterváradi erőddel szemben létrejött Péterváradi-sánc mezővárosaként, majd 1748-tól szabad királyi városként a felvirágzást a kereskedelem hozta, melyről a Mária Terézia által kiadott szabadságlevél tizenegyedik cikkelye rendelkezett, mondván: „Azt is megengedjük, említett Újvidék városunknak, hogy saját és a szomszédos községek javára és hasznára hetenként kétszer, kedden és szombaton heti vásárt tartson, és négy évszakos vásárt márciusban, májusban, júliusban és októberben, a vásárosnapokat megelőző napokon pedig baromvásár tartassék, azért, hogy az azok után járó jövedelmet a város beszedhesse és bírhassa.” Ezért nem véletlen, hogy a 19. században, 1875-ben, majd 1883-ban Újvidéken már ipari kiállításokat is szerveztek, majd 1888-ban, Bácsbodrog Vármegye első mezőgazdasági terménykiállítását is itt tartották. Erre a hagyományra építkezve 1922-ben, az impériumváltást követő időszakban, az új államban Hajós Gyula, az ismert újvidéki ponyva-, kötél- és zsákgyár igazgatója olyan javaslattal állt elő, hogy 1923 tavaszán a többi jugoszláv nagyváros, Zágráb és Ljubljana példáját követve, Vajdaságnak is szüksége van egy vásárra, hiszen, ha a mezőgazdaságot tartjuk szem előtt „Vajdaságnak külön helye van az új államban, és jogosan, hiszen az új állam éléskamrájának a szerepét tölti be”. Talán ezért nem kell csodálkozni, hogy Hajós Gyula javaslatát a legszélesebb gazdasági körök is támogatták, és talán természetes volt, hogy ezeket a vásárokat Újvidéken szervezzék meg. Az első Ipari és Kézműves Vásárt a Futaki úton lévő, az egykori Magyar Állami Katolikus Gimnázium épületében és udvarában tartották meg, és ezt a seregszemlét már katalógus kísérte. Ezen az első „vásáron” nemcsak kézműves ipari termékeket mutattak be, hanem mezőgazdasági terményeket is. Így 1929-ben, hogy biztosítsák a folytonosságot, kiállítások, árumintavásárok szervezésével foglalkozó részvénytársaságot alapítottak. Az első kiállítást a részvénytársaság 1930-ban tartotta meg, majd 1931-ben az Első Nemzetközi Mezőgazdasági és Tenyészállat kiállítást is megszervezték. Így a két világháború közti időszakban, 1931 és 1940 között, folyamatosan megszervezték ezeket a kiállításokat és vásárokat. A részvénytársaság igazgatóbizottságának élén Popović Pavle Pecija állt, tagjai pedig köztiszteletben álló kereskedők, gyártulajdonosok voltak. A Bácskai Hitel Bank igazgatója, Bogdanović Živorad, Bernold Szilveszter, Krajačević Julije gyárosok, Hajós Gyula, Löwinger Kálmán, Ivković Arsa, Schmolka Sámuel, Pervaz Jovan építész és dr. Petrović Milan közgazdász voltak. A második világháború utáni időszakban Újvidéken először 1948-ban szerveztek országos, majd nemzetközi gazdasági és mezőgazdasági vásárokat. Azóta az Újvidéki Vásár szervezete többször is átalakult. Ma, amikor történetének 95., a Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár pedig 85. alkalommal kerül megrendezésre, már a mai világunkra jellemző gazdasági és mezőgazdasági vásárok szervezésének divatját és szokásrendjét kísérve, a múltjáról kicsit megfeledkezve, részvénytársaságként ünnepli jelentős évfordulóit.
