Az oromhegyesi kézilabdázólányok a füves pályát is kipróbálták (a szerző felvétele)
Az elmúlt hétvégén rendhagyó sporteseménynek lehettek szemtanúi mindazok, akik ellátogattak az Oromhegyes napja alkalmából rendezett sportdélelőttre. A falu kézilabdázólányai ugyanis egy mérkőzés erejéig bemutatták, hogy mi fán terem a kézilabda egyik ősének számító hazena. A kézis lányok a falu focicsapatának pionír játékosai ellen játszottak, s 32:11-re nyerték meg a meccset.
– A hazenát már valamikor az ókori Görögországban, majd a Római Birodalomban is játszották – mesélte Balla Lajos, a kézisek edzője, s hozzátette, hogy mindezt feltárt régészeti leleteken, vázákon és egyéb agyagtálakon található festmények bizonyítják. Ez a sport idővel feledésbe merült. A XIX. század végén, illetve a XX. század elején három egymáshoz hasonló sportjáték, a haandbold, a hazena és a torball jelent meg, amelyeket szabad ég alatt, leggyakrabban füves pályán játszottak. A handbooldot egy dán tanító „találta fel”, annak érdekében, hogy a tanítványai focizás közben ne törjék ki az épületek ablakain az üvegeket. Ő abból indult ki, hogy kézzel sokkal pontosabban lehet a labdát továbbítani. A torballt a németek, a hazenát a csehek találták ki, s ezek már nagyon hasonlítottak a jelenleg is játszott kézilabdához. Mindhárom játéknak más-más szabályrendszere volt, ami miatt nem lehetett nemzetközi tornákat szervezni. Magyarországon és a térségünkben egyébként a hazena honosodott meg.
A játék szabályait ecsetelve Balla elmondta, hogy a hazenát 48×32 méteres pályán játszották, amelyet három egyenlő részre osztottak. A kapu előtti részben a hátvédek, a középső harmadban a középpályások, az ellenfél kapuja előtt a csatárok játszottak, ezeket a területeket el sem hagyhatták a játékosok. A kapu általában 2,4 méter magas és 2 méter széles volt, innen a kapus nem léphetett ki a kapu középpontjától húzott hatméteres sugarú félkörös területről, és a csapat hátvédjei, illetve a szemben álló csapat csatárai sem léphettek be ide. Egy-egy mérkőzés játékidejét leggyakrabban 2×25 percben határozták meg.
1917-ben a játék szabályait egységesítették, így született meg a nagypályás kézilabda. Ez a sportjáték gyorsan világszerte népszerűvé vált, majd 1930-ban csökkentették a pálya méretét, és füves pálya helyett szilárd talajon kezdték el játszani.
