Ballagási ünnepségen köszönt el a nővérektől és társaiktól a nagybecskereki Szathmáry Karolina katolikus leánykollégium tíz érettségizője. A búcsú szerdán, az egykori Leánynevelő Intézet kápolnájában bemutatott szentmise keretében zajlott.
Fotó: Kecskés István
Az ünnepi szentmisét Német László nagybecskereki megyés püspök celebrálta, Király Tibor atya, kisoroszi plébános és Ellias Ohoilledwarin segédlelkész közreműködésével. Az eseményen jelen voltak a szülők is. Sok családban a kezdetektől nem volt dilemma, hogy Nagybecskereken tanuló leányukat a katolikus leánykollégiumba írassák.
– Gyermekként jött ide a végzős lányom, és most már felnőttként távozik innen. És kavarognak bennem az érzések, érzelmek. Köszönettel tartozok ennek a közösségnek, elsősorban a nővérnek és a munkatársainak, akik nagyon szép nevelésben részesítették – mondja Détári Margit nagykikindai szülő, akinek a fiatalabb lánya is nagybecskereki kollégista.
A lányok számára nemcsak lakhatási helyet biztosít a kollégium, hanem közösséget is, amelyben magyarként jól érezhetik magukat.
– Erről a kollégiumról az előző generáció diákjaitól hallottam. Megtetszett nekem, és a szüleim is úgy döntöttek, hogy ez volna a legmegfelelőbb hely számomra. Mivel családias, otthonos, úgy vélték, itt érezném magamat a legjobban. Be is igazolódott, amit sejtettek és gondoltak. Hálás vagyok nekik is, hogy beírattak ebbe a kollégiumba. Egy másik családra tettem szert, új barátságok kötődtek, új tapasztalatok, új embereket ismerhettem meg, és örülök, hogy ide járhattam – nyilatkozta a kisoroszi Lackó Márta, a nagybecskereki Egészségügyi Szakközépiskola végzőse.
A lányok elbúcsúztak a nevelőiktől, kollégista társaiktól, a kollégium személyzetétől – attól a közösségtől, amely az elmúlt négy év alatt a második otthonuk volt.
– Nehéz volt elválni a szüleimtől négy évvel ezelőtt. Nagy félelmek és kérdések voltak bennem, amikor elindultam ebbe a kollégiumba, de rengeteg támaszra is leltem a nővérek, akár az itt dolgozók és a barátok részéről is. Sikerült átvészelni a nehéz pillanatokat szülők nélkül. Mindig támaszt nyújtottak, rengeteg kollégiumi program volt, élmény, utazás, amit a kollégium nyújtott számunkra, és köszönet ezért Julianna nővérnek, a kollégium vezetőjének, valamint mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra – vallja Détári Apollónia nagykikindai ballagó.
Julianna nővér a most érettségiző kollégistákkal együtt érkezett a nagybecskereki leánykollégiumba.
– Négy évvel ezelőtt érkeztem ide Bánátba. Velük együtt indultam, és most velük együtt ünnepelek egyfajta befejezést. Ők elmennek, én maradok. Mégis ez egy közös és együttes ünnep számunkra. Az ünnepünket szebbé tette, hogy éppen a mai napon van a rendalapítónknak az ünnepe, akit boldoggá avattak. A mai estén tíz diáklány búcsúzik, ők érettségiznek hamarosan, és mennek a maguk útjára. Ki főiskolára, egyetemre, ki önkéntes évre vagy a munka világába – majd ahogy nekik sikerül. Nagyon bizakodóan állunk itt, mert sok fiatalunk van – mondja Koncz Julianna nővér, kollégiumvezető.
Az idén 66 kollégistájuk volt, legtöbb a kollégium (újkori) fennállása óta. Hálószoba lett a könyvtárteremből, s megtelt a muzslyai épületük is, de őszre szívesen várnak minden új kollégistát. Közben elkezdődött a visszaszármaztatott épületüknek a felújítása, amelyben – remélhetőleg már a jövő évtől – tágasabb helyet biztosítanak a továbbtanulni vágyó leányoknak.
