Kakaskodó túzokkakasok

Munkatársunk egy napot töltött fényképezőgépével egy szűk madárlesben

Gergely József

2018. április 24., 20:22

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Péntek, 13-a, hajnali négy óra. Ébresztő! Balog Pistával ellenőrizzük az előző este bekészített fotófelszerelést, elemózsiát és ivóvizet pakolunk. Gyors kávézás. Már hallani is a sötétben a terepjáró közeledő zúgását. Fél öt, Széll Tóni természetvédelmi őr pontos, mint mindig. A szálláshelyünk, a Körös-Maros Nemzeti Park Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontja Dévaványa és Ecsegfalva között félúton található. Amint elhagyjuk a szürke marhák és bivalyok istállóit, a puszta bejáratánál kihunynak a terepjáró fényei. Tóni madarász barátunk vaksötétben is pontosan odatalál a szigorúan védett túzokrezervátum egyik kis akácosánál álló, szénaboglyára emlékeztető fotós leshez.

Én vagyok a büszke túzokkakas! (Gergely József felvétele)

Én vagyok a büszke túzokkakas! (Gergely József felvétele)

Utóbb három kakas viaskodott feltartott csőrrel, harcra (Gergely József felvétele)

Utóbb három kakas viaskodott feltartott csőrrel, harcra (Gergely József felvétele)

Ilyenkor, a túzokdürgés, a párzás idején ember nappal nem léphet a területre, a fokozottan védett madarak nyugalmát semmilyen emberi tényező nem zavarhatja meg. A gazdálkodók is csak kerülő úton juthatnak el a földjeiket művelni. A túzokdürgést egyedül a sasok, az ötvenezer hektárt kitevő védett területen költő parlagi- és rétisas-párok egy-egy portyázó egyede tudja megzavarni.

Az elmúlt évek során többször is éppen a sasok hiúsították meg az áhított túzokdürgés-fotózást. Amikor hajnalban kezdtek a kakasok a dürgőhelyre szállingózni, mindig felbukkant egy fiatal parlagi sas, amitől a megriadt túzokok kilométerekre elhúztak. Máskor meg az eső szólt közbe. No de péntek 13-a szerencsét kell hogy hozzon a több évi sikertelen próbálkozás után.

Én már majdnem profi vagyok (Gergely József felvétele)

Én már majdnem profi vagyok (Gergely József felvétele)

A nemzeti park igazgatósága szigorúan ellenőrzött körülmények között évente tíz-egynéhány napon át engedélyezi a túzokfotózást. Egy nap fotózás több mint száz euró, nem beszélve a többi költségről. Egyszerre két természetfotós ülhet be a lesbe, vigyázva arra, hogy még napfelkelte előtt elfoglalják a lest, amit napközben tilos elhagyni. Tóni barátunk majd csak napnyugta után, sötétben szedi össze az egész napos gubbasztástól elgémberedett végtagokkal előkászálódó fotósokat.

Péntek 13-ára erős szelet, esőt, zivatart jósolt a meteorológia. Mégis bíztunk a sikerben. Hajnal előtt még csillagos ég és békakoncert kísért ki bennünket a lesbe. Nem kellett sokat várni, mire felállítottuk a háromlábú állványokat a teleobjektívekkel, a keleti horizonton már felbukkant a vörösen izzó napkorong. A les kémlelőnyílását a puszta felé átlátszó üveg zárja el. Kintről nem lehet belátni, de ha az üvegen át besüt a nap, a madarak észrevehetik a mozgó fotósokat.

Széll Antal három évtizede vigyázza és tanulmányozza a túzokokat (Gergely József felvétele)

Széll Antal három évtizede vigyázza és tanulmányozza a túzokokat (Gergely József felvétele)

A Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont és múzeum (Gergely József felvétele)

A Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont és múzeum (Gergely József felvétele)

A fél ötös lesbe ülés óta három óra telt el, és láss csodát: a közeli lósóskás legelőn megjelent egy reggeli dürgésre melegítő kakas. Még nem lehetett tapasztalt öreg kakas, mert a szárnyait még nem tudta „előírásosan” kifordítani és felborzolni. A tojók a legattraktívabb táncot bemutató kakast választják. A les előtt alig 20-25 méterre dürgő kakasra már négy éve vártunk, és most itt van előttünk lőtávolban. Kattognak a fényképezőgépek, a kakas minden bajuszszála látszik. Több mint három liter levegővel felfújja a torokzacskóját, és morgó orrhangot hallatva meg-megrázza. E látványra oly sokat vártunk, és most szinte karnyújtásnyira van a puszta legszebb, legnagyobb, legattraktívabb madara.

A közelben nem látni tojókat, a dürgőhelyek át- meg áttevődnek. Az öreg kakasok valahol máshol próbálkoznak, de mi az „üresben” dürgő kakasoknak is módfelett örülünk. Olykor 8–15 ifjú kakasból álló, portyázó csapatok tűnnek fel. A legények ide-oda járnak a pusztán, csak akkor állnak meg mozdulatlanul, amikor tíz óra tájban elered az eső, és a szél is fúj. Azt jelezték az időjósok, hogy hamar átvonul a front. Bizakodunk, és az idő javulására várva tarisznyából falatozunk, miközben a túzokok felemelt csőrrel, behunyt szemmel tűrik az apró szemű eső verését.

Nyolcak bandája, nekik még nem jut pár néhány évig (Gergely József felvétele)

Nyolcak bandája, nekik még nem jut pár néhány évig (Gergely József felvétele)

A tojók a legattraktívabb táncot bemutató kakast választják (Gergely József felvétele)

A tojók a legattraktívabb táncot bemutató kakast választják (Gergely József felvétele)

Déltájban világosodni kezd, majd foszladoznak az esőfelhők, ideális szórt fény van a fotózáshoz. Amint elállt az eső, a madarak megrázták, megsuhogtatták a szárnyaikat, lerázták a le nem pergett cseppeket, majd békésen legelészni kezdtek. Békésen, mindaddig, amíg fel nem tűnt egy portyázó parlagi sas. A kakasok nyolc-tízkilós termetüket meghazudtolva fürgén kaptak szárnyra és húztak el a fejünk felett, pedig a parlagi sas nem rájuk vadászik, de úgy tűnik, csibekorukban egy életre megtanulták az anyjuktól, hogy a sasoktól félni kell.

Ennyi volt? Nem lehet, hogy már megint a sasok vessenek véget a túzokfotózásunknak, amikor alig kapni szabad terminust a lesben – igaz, mi nem is fizetünk érte –, és majd csak jövő áprilisban próbálkozhatunk újra. Öt teljes órán át bámultuk a lesből a kiüresedett pusztát. Egy-két mezei nyúlon és fácánon kívül semmi mozgás. Aztán negyed hatkor elkezdtek visszasétálni a délben elijedt túzokok. Egészen közel jött néhány kakas, a 400-as telével még portrét is készíthettünk egyik felfújt torokzacskójú kakasról.

Néhány tüzesvérű kakas még viadalt is ült, ketten, majd hárman, dürgő viselkedést produkálva, égnek emelt csőrükkel kerülgették egymás, a végén pedig csőrcsörte is volt. A harminc éve a túzokkal barátkozó Tóni barátunk elmondása szerint olykor komolyabb sérülések érhetik a verekedőket. Néhány éve mi is láttunk egy félszemű kakast. A kakasviadal már sötétedéskor, borongós ég alatt zajlott, ezért igazi akcióképet nem sikerült készíteni, de a látvány maradandó élmény volt, mint ahogyan az egész napos túzokfotózás is.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2019     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap
ISO9001 sertified
ISO14001 sertified
IQ NET sertified

Development & Hosting by: CNT | Design by: Plakatila