2024. április 26., péntek

Aranymisére készülve

Msgr. art. m. Miocs Józsefet, a szabadkai Paulinum rektorát a papi hivatásról, a zenéről és nevelői szolgálatáról kérdeztük

Nagy mérföldkő egy pap életében, ha aranymisét tarthat. Msgr. art. m. Miocs József, aki 35 éven keresztül vezette a szabadkai Szent Teréz-székesegyház kórusát, 50 éve tanít a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégiumban, ahol egyben rektorként is szolgál, június 29-én ünnepli felszentelésének 50. évfordulóját. A papi hivatásról, a zenéről, valamint nevelői szolgálatáról kérdeztük az atyát.

Miocs József (Gergely Árpád felvétele)

Miocs József (Gergely Árpád felvétele)

Hogyan választotta a papi hivatást?
– Vallásos családból származom, már a szüleim is egyházi iskolába jártak, így mi is vallásos szellemben nevelkedtünk. A hittan és templomba járás számomra normális volt. Amikor általános iskolába jártam, elsőben még a hitoktató az iskolában tanított, ám amikor ezt beszüntették, a hitoktatás továbbra is folytatódott, csak nem az iskolában. Az első új kommunista államban, az egypártrendszerben, ami minden vallást ellenzett, bár nehéz időszak volt, ennek ellenére a családommal továbbra is jártunk templomba és hittanra. A vallásosságot már kisgyerekként magamba szívtam, amit még egyszerűbbé tett az, hogy Kúlán barátságos atyák és káplánok voltak. Az akkori plébános, dr. Aczél Gyula lelki belátásai jó hozzáállást tudtak adni ahhoz, hogy komoly életirányt vegyek, amiben segített a segédlelkész, Berecz Sándor atya is. Mellettük erősödtem én is, és gondolkodtam el azon, hogy talán pap szeretnék lenni. Később az általános iskolában továbbra is remek tanáraim voltak, akik nemcsak oktattak, hanem neveltek is, mint Süli Izabella és Sajti Julianna. Az általános iskola után Szabadkára szerettem volna menni a gimnáziumba, végül nem indultam el, mert Berecz Sándor atya javasolta, hogy amennyiben szeretnék pap lenni, úgy inkább a zágrábi Érseki Klasszikus Gimnáziumba iratkozzak. Így is tettem, bár a gimnázium eleje nagyon nehéz volt, mind a nyelv, mind a kollégium tekintetében, de végül megszerettem, és azt tartottam célomnak, hogy minél többet tanuljak, és minél jobban érettségizzek. Az érettségi után, bár gondolkodtam a tanári pályán is, és a zenét is szerettem, mégis úgy döntöttem, hogy teológián folytatom a tanulmányaimat, így a Zágrábi Egyetem Hittudományi Karára iratkoztam be. A diploma megszerzése után június 29-én szenteltek pappá, és július 7-én tartottam meg Kúlán az újmisémet, amiről szeretnék majd ebben az esztendőben otthon is megemlékezni. Sok dolog történt 50 év alatt, sok dolgot megéltem. Szabadkán a karnagyi tevékenységet 1970-ben át kellett vennem megboldogult Würtz Ferenc karnagytól, bár akkor még nem végeztem el a zeneművészeti főiskolát, a Szent Teréz-énekkart 35 évig vezettem, 50 esztendeje szenteltek pappá, és 50 éve tanítok az 55 éves Paulinumban is. Az első misém jelszava, a Benned bíztam Uram, ne hagyj soha szégyent érnem, végig kísért ezen az úton.

Egy iskolai óra (Gergely Árpád felvétele)

Egy iskolai óra (Gergely Árpád felvétele)

Mikor és hogyan lett a Paulinum rektora?
– A Paulinum 1962/63-as tanévben nyitotta meg újra kapuit, ennek 55 éve, én ebből 50 éve tanítok itt zenét, később pedig átvettem az intézet rektori szerepét is. Az elődöm, Dongó Ferenc tanár úr, megbetegedett, s így az iskolaalapító Zvekanović Mátyás püspök úr engem nevezett ki utódul. Nem volt könnyű, főleg a kilencvenes években, amikor több problémával is szembe kellett néznünk, míg végül átköltöztünk a mostani épületbe, ahol a gimnázium és az intézet is működik. Délelőtt itt folyik a tanítás, délután pedig nevelői intézetként szolgál.

Rektorként mit tart fontosnak, mit szeretne átadni a fiataloknak?
– Rektorként a nevelésért vagyok felelős. A prefektussal együtt a gyerekeket rendre, fegyelemre, rendszeretetre neveljük. Felkeléstől napnyugtáig a diákjainkat kísérjük, programokat készítünk nekik, oktatjuk és irányítjuk őket, hogy később ez hatással legyen a hivatásukra.
A klasszikus kultúrát tartjuk középpontban, persze az intézmény nem csak erre készíti fel őket. A szülőknek is ajánljuk, hogy a gyerekek az intézményben a bentlakást válasszák, mert így többet tudunk nyújtani nekik. Fontos, hogy jó alapokat adjunk, és ne csak oktassunk, tanítsunk, hanem neveljük is a diákjainkat fegyelemre, viselkedésre és jó modorra. Az iskolában a menetrendünk nagyon dinamikus, olyan programokra helyezzük a hangsúlyt, amelyek fontosak számunkra.

Schola Cantorum – a Paulinum énekkara (Gergely Árpád felvétele)

Schola Cantorum – a Paulinum énekkara (Gergely Árpád felvétele)

Miért fontos a fiatalokkal foglalkozni?

– Azért, mert ők a jövendő nemzedék. Igaz, egyben ez a legnehezebb, ezt már maga Szókratész is megmondta: legnehezebb emberekkel, még nehezebb fiatalokkal foglalkozni. Mivel a fiatalság elengedi magát, fékezni és nevelni kell őket. A gyerekek számára a középiskola időszaka a legnehezebb, minden szempontból, amikor leérettségiznek, akkor már érettebbek, másként állnak az élethez. Ezenkívül a szeminárium az egyházmegyének egy fontos intézménye, ami nemcsak arra bátorítja a fiatalokat, hogy válasszák a papi pályát, hanem arra is, hogy legyen keresztény értelmiség.

A zene is szerves része az életének. Ön szerint miért fontos a zene a miséken, ünnepi istentiszteleteken?
– A zene mindig jelen volt az életemben, hiszen a családomban is mindenki tudott hangszeren játszani, én pedig tanulmányaim során a későbbiekben elvégeztem Zágrábban az Egyházi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei szakát is. Több éven keresztül voltam a szabadkai Szent Teréz-székesegyház regens chorija, és a Szent Teréz magyar kórusának karnagya. A cselekmények és a szentmise az első századoktól kezdve szavakból, imákból állt, és ahogy bővült a liturgia, úgy az első keresztények elkezdtek lassan énekelni. A szent zene az egyházi szertartások szolgálója. Az énekek tulajdonképpen imádságok, és Szent Ágoston szerint: „aki énekel, az kétszeresen imádkozik”. Az ének, a zene ünnepélyesebbé teszi az istentiszteletet. Később az orgona, és más hangszerek bevonásával, amit a nyugati egyház átvett, még életrevalóbbá tették az istentisztelet, és a szent cselekményeket. A liturgia lényege, hogy az ember lelkét Isten felé vezesse, és ebben a szent zene is segít, a földi életünket a mennyeire irányítja, és lelkesít minket. Jómagam is szívesen megyek más városokba, hogy meghallgassam a templomban az ének- és zenei műveket. Használni kell ezt a lehetőséget szerényebb körülmények között is, mivel mindenkinek van hangja, és be kell kapcsolódni az énekbe, hogy ezáltal bátorítsa, buzdíthassa, emelje az ég felé a hívők lelkét.

A Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium 1962/63 tanév óta működik Szabadkán. A Paulinum, mint gimnázium és egyházmegyeközi intézmény az egyetlen Szerbiában. Az itt tanuló diákok fő tantárgyai a magyar és horvát (mint anyanyelvek) a latin és német nyelv, a történelem és a hittan. Országunkban 2004 februárjától akkreditált az intézmény. A Paulinum eddig négy püspököt adott az egyháznak, valamint a bácskai és bánsági papok nagy része paulinista volt. Az intézményben működő bentlakás célja, hogy az iskolai oktatás mellett nevelje is a növendékeit. Különböző kulturális programokon vesznek részt a diákok nevelőikkel. Az intézet tanulói lapokba írnak, rádiós és televíziós műsorokat szerkesztenek, ifjúsági énekekkel kazettát és CD-t adtak ki, valamint a szemináriumnak állandó oldala van két katolikus újságban. A Paulinum a Szent Teréz téren helyezkedik el, a Szent Teréz-székesegyházhoz és a Püspökséghez közel.