Megannyi kellemetlenséggel, nehézséggel és veszteséggel találhatják magukat szembe olyan országok is, amelyek látszólag nem érintettek az Egyesült Államok és Kína között kibontakozó kereskedelmi háborúban. A két nagyhatalom viszálykodását ugyanakkor több kormány is megpróbálhatja kihasználni az általa túlságosan is tolakodónak tartott kínai befolyásszerzés fékezésére, visszaszorítására. Akár úgy is, hogy (saját területükön) új jogszabályokkal akadályozzák a kínaiak befektetői tevékenységét.
A törekvés már az amerikai–kínai vámháború kezdete előtt megfigyelhető volt. Európa vezető gazdasági és politikai hatalmaként Németország is bevezetett óvintézkedéseket. A közeljövőben valószínűleg szigorítja a külföldi befektetőkre vonatkozó eddigi korlátozásait.
A kilátásba helyezett intézkedésekkel meg akarja hiúsítani az olyan ügyleteket (német cégek tulajdonrészének vagy egészének megvásárlását), amelyek fenyegethetik a nemzeti érdekeket. A fő cél a kínai tőke nagyarányú benyomulásának megakadályozása, elsősorban az olyan stratégiailag fontos (csúcstechnológiai) ágazatokba mint a digitalizáció vagy az energiatermelés és -továbbítás.
Németországot különösen 2016 óta aggasztja a Kínából egyre nagyobb mennyiségben beáramló pénz. A nyugtalanságot az váltotta ki, hogy két éve kínai tulajdonba került a – digitális technológiák területén éllovas – Kuka német robotikai vállalat.
A kínaiak egyébként 2016-ban már 12,6 milliárd dollárt fektettek be németországi cégekbe. Az akkor rekordnak számító összeg azóta tovább növekedett: tavaly már csaknem 14 milliárd dollár értékben vásároltak német vállalatokat, vélhetően kormányzati megbízásból (bőséges, s alighanem kedvezményes állami hitelből).
Ez különösen aggasztja Berlint, amely sanda szándékot sejt az ügyeletek mögött. Arra gyanakszik, hogy a központilag irányított pekingi befektetéspolitika valódi célja a legújabb nyugati technológiák megszerzése. Mindenekelőtt az olyan fontos gyártási eljárásoké, amelyeket Kína nehezen tudna kifejleszteni önerőből.
Ám nemcsak Németország, hanem az egész EU is a kínaiak kedvelt befektetési célállomásává vált. Már nemcsak a szegényebb vagy a kiszolgáltatottabb keleti tagállamok vonzóak számukra, hanem a vezető uniós országok, sőt Svájc is.
Két éve 77 százalékkal emelkedtek a kínai közvetlen működőtőke-befektetések az EU-ban (2015-höz képest). Az összeg (mintegy 35 milliárd euró) a többszöröse volt annak, ami 2016-ban az uniós társországokból Kínába áramlott.
A 2017. évet is jól zárták: a közvetlen tőkebefektetéseik 81 milliárd euróra ugrottak Európában. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a ChemChina kínai állami vegyipari óriáscég (35 milliárd euróért) megszerezte a növényvédő szereket és vetőmagokat gyártó svájci Syngentát.
A pénzeső ellenére az EU-ban egyre többen bírálják azt az üzleti klímát és gyakorlatot, amelyben kínai állami vállalatok sorra terjesztik ki a csápjaikat a piacgazdaság szabályai szerint működő uniós tagok legértékesebb cégeire. Az elégedetlenkedők kifogásolják, hogy Peking igyekszik mindent a saját igényeihez igazítani, úgy megváltoztatni a játékszabályokat, hogy segítségükkel jó távol tarthassa a külföldieket a kínai vállalkozásoktól.
Franciaország, Németország és Olaszország emiatt már tavaly szigorú ellenintézkedésekre kérte Brüsszelt, amely azonban még nem döntött.
