Egy fiatal nő/Jeune femme. Francia–belga filmdráma. Stáb: Léonor Séraille rendező, forgatókönyvíró, Emilie Noblet operatőr, Julie Roué zeneszerző. Szereplők: Laetitia Dosch, Souleymane Seye Ndiaye, Grégoire Monsaingeon, Jean-Christophe Folly, Nathalie Richard, Arnaud de Cazes. A 2017-ben készült film mint legjobb első film Arany Kamera díjat kapott a Cannes-i fesztiválon.
A mindennapi történetben a harmincegy éves Paula hosszú idő után visszatér a francia fővárosba. Csupán egy kartondobozt cipel, benne ex-barátjának, a tanárának a macskája. Mind a kettőjüket a férfi megunta, és kitette az utcára. Paula próbálja túlélni a csalódást, amit egyszerűen úgy fogalmazott meg, hogy egyik nap mindene volt a férfinak, aki őt élvezte fotózni, másnap meg már semmit sem jelentett a számára.
Szertelenül, összezavarodva, naivan sodródik. Vörös hajzuhataga száll utána, ahogy tornádóként végigseper embereken, helyzeteken. Különféle emberekkel találkozik. Bérelt szobáról bérelt szobára vándorol, keresi a maga helyét. Új életet akar kezdeni, okosan és stílusosan. Mindennapi nő, akiben van valami magával ragadó, munkát keres és talál. Aztán bele sem gondolva taszítja el a segítő kezet, mert nem tudja, segítő-e ez a kéz, vagy újra csak ki akarják használni. Képes lesz-e felnőtté válni? Vagy önmagát sebzi meg újra meg újra éretlen választásaival?
Noha érzi, ő senkinek nem kell igazán, nem omlik össze, tele van energiával. Túl naivan akarja újra kezdeni az életét. Hol úgy viselkedik, mint egy elveszett kisgyerek, hol ízig-vérig nő, még ha talán nem is a leghétköznapibb fajtából. Intelligens, őszinte, nem tud uralkodni érzésein, szavain, olykor elviselhetetlen, olykor felkészületlen, és nem véletlenül mondja: „Nem vagyok biztos magamban, nem felelek magamért.”
A kritikusok szerint Laetitia Dosch ragyogóan alakítja a fiatal nőt, akit nem lehet beskatulyázni zűrös mindennapjaiba, amelyet a létbizonytalanság, a felületes, elidegenedett emberi kapcsolatok, a törődés és a szeretet hiánya nehezíti, teszi olykor depresszívvé.
Egyes filmkedvelők az Újvidéki Művelődési Központban a FEST-filmek keretében láthatták először az említett alkotásban Laetitia Dosch kiváló alakítását. A kritikusok csiszolatlan gyémántnak nevezik a svájci származású francia színésznőt, akit ez a produkció briliánssá csiszolt. Az egyéni hangú, művészi filmet Európa-szerte jól fogadták. Női nézőink talán más kárán tanulhatnak abból, hogyan kamatoztatják a nyugat-európai nők a „nagy szabadságukat”, mennyire kiszolgáltatottak, üresek. Felületes, éretlen, üres kapcsolata miatt Paula ugyanis képtelen megtartani a nem tervezett, megfogant gyermeket. Nem meri igazán vállalni az anyaságot, amelynek egy kicsit megörül, de az állítólagos apával (a tanárral, akivel szakítottak) nem akarja a gyereket fölnevelni – ezt sejteti a film vége. Paula élete hát megy tovább, derűs jövőkép nélkül.
