Szinte órára pontosan tizenöt éve gyilkolták meg Zoran Đinđićet, Szerbia első, demokratikusan megválasztott miniszterelnökét. A közvéleményt azóta sem hagyja nyugodni néhány kérdés: Mi lett volna, ha nem ölik meg Đinđićet? Hol tartana most az ország? Hogyan értékelné, jellemezné napjaink politikai színterét a szellemes beszédeiről, megállapításaitól ismert Đinđić? Milyen mértékben pecsételte meg Szerbia jövőjét a tény, hogy az igazságszolgáltatás előtt csupán a merénylet kivitelezői feleltek, a megrendelők, vagy az ötletgazdák viszont nem – sőt, soha nem derült fény ezeknek a személyeknek a kilétére? Valóban jó miniszterelnök volt Zoran Đinđić, vagy csupán a remény megtestesítője annak a többségnek a szemében, akit emberileg és erkölcsileg is megnyomorítottak a vérzivataros és embargóval megkeserített kilencvenes évek?
A mai nap az emlékezés jegyében zajlik. Nem csak egykori párttársai emlékeznek meg a meggyilkolt miniszterelnökről, hanem valamikor politikai ellenlábasai is, tekintettel arra, hogy pillanatnyilag éppen ezek a politikai erők képezik a hatalom gerincét. A szerb kormány tagjai a délelőtti órákban koszorút helyeztek el a kormányépület egyik külső falán, azon, amelynek tövében lelőtték Zoran Đinđićet. Ezt megelőzően a kormány olyan döntést hozott, hogy a köztársasági költségvetésből 13,2 millió dinárt irányítanak át a belgrádi városi költségvetésbe. A pénzből szobrot emelnek Đinđić emlékére.
Zoran Đinđić hozzátartózói és barátai a meggyilkolt miniszterelnök síremlékművére helyezték el az emlékezés virágait, a Liberális Demokrata Párt pedig idén is megszervezte hagyományos, Zoránért elnevezésű sétáját.
