Az 1945. évi budapesti harcokban hősi halált halt katonákra és a polgári áldozatokra emlékeztek kedden, az ostrom végének évfordulóján a budai Várban, a Kapisztrán téri Mária Magdolna-templomtoronynál.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Budavári Önkormányzat közös megemlékezésén Baráth Ernő dandártábornok, az MH Vitéz Szurmay Sándor Helyőrségének dandárparancsnoka felidézte: 1944 késő őszére, miután Hitler erőddé nyilvánította Budapestet, a magyar főváros a második világháború egymással szemben álló legnagyobb hatalmainak "véres játszóterévé" vált.
Miután 1944 karácsonyán bezárult a szovjet gyűrű Budapest körül, a belváros szűk utcáiban minden idők egyik legkegyetlenebb ütközete bontakozott ki. Az elkeseredett, "emeltről emeltre, szobáról szobára vívott harcban aligha számított, hogy ki civil és ki katona" - tette hozzá a dandártábornok.
Mindezt tetézte, hogy a már elfoglalt területeken a szovjet csapatok sok helyen erőszakoskodtak a nőkkel, fosztogattak és szándékosan romboltak. A polgári lakosság egy részét az arcvonalba vezényelték, hogy lőszert hordjanak vagy ágyút vontassanak, az arcvonal mögött pedig a szovjet belbiztonsági alakulatok szinte azonnal megkezdték a munkaképes férfi lakosság összegyűjtését és málenkij robotra hurcolását - mondta Baráth Ernő.
A harcok drámai végkifejletében a budai Várból kivezető utcák percek alatt mészárszékké váltak, a kitörés több tízezer katonája közül csak néhány száz jutott át az ostromgyűrűn - fűzte hozzá.
Budapest ostroma "igazi apokalipszis" volt, amelynek áldozataira, civilekre és katonákra egyaránt emlékezni kell. Az emlékezéshez pedig szükséges a múlt minél pontosabb megismerése, hiszen még mindig akadnak fehér foltok az ostrom történetéből - mondta Baráth Ernő.
