Papp László átveszi a díjat
A magyar kultúra napjának vajdasági központi ünnepségén Zentán vette át a közelmúltban a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díját a bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület. A több mint négy évtizedes múltra visszatekintő szervezet annak az ünnepségnek az előkészületei alkalmával kezdte meg munkáját, amellyel a falu reformátusainak a Kunságból történt betelepítése 200. évfordulójára emlékeztek.
1975-ben a település akkori vezetősége monográfiabizottságot nevezett ki azzal a céllal, hogy az 1986-os jubileumra a falu múltját összefoglaló könyvet jelentessenek meg. Szabadka, Zombor, Újvidék, Belgrád, Szeged, Kecskemét, Budapest, Temesvár levéltáraiban is kutatott az idővel szinte mozgalommá duzzadt, tanárokból, orvosokból, régészekből, közgazdászokból, lelkészekből, írókból és mérnökökből álló csapat, és csakhamar rövidebb tanulmányok is megjelentek.
A szervezet első elnöke Csubela Ferenc volt, majd őt követte az idén Magyar Életfa díjjal kitüntetett dr. Pénovátz Antal, Bundzsák Sándor, Ádor Lajos, Gulyás László.
2005-ben harminc alapító taggal felfrissítették az egyesület munkáját. 2007-ben, 32 év után a közismert monográfiabizottság átalakult önálló civil szervezetté. A bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület elnöksége alapító tagja volt a néhai Mojzes Antal kezdeményezésére létrejött Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak.
Gulyás László húsz éven át állt az egyesület élén, ezt a tisztséget 2017-től Papp László tölti be. Velük beszélgettünk a díj kapcsán.
Papp Lászlónak, a rendkívül termékeny szerzőnek a nevéhez több érdekes és értékes kiadvány fűződik.
– Aki helytörténeti kutatásra adja a fejét, az tudhatja, hogy egy-egy téma számos más kutatási területre irányíthatja rá a figyelmet. Ilyen szempontból is érdekes feldolgozni a kezdetben monográfiabizottságként indult egyesület tevékenységét. Az elképzelésekkel összhangban a 70-es években egyetemisták bevonásával is történt az anyaggyűjtés a faluban. A nagy mennyiségű nyersanyagot kisebb léptékben ugyan fokozatosan publikálták, de egységes egésszé nem állt össze az elképzelt határidőig. Ekkor egyetlen nagyobb munka született, a falu munkásmozgalmának a története – Békétlen rónaság címmel –, amely Brindza Károly valóban hatalmas és alapos utánajárásával készült el. Természetesen ideológiai frázisokkal megfogalmazott kiadványról beszélünk, amely ugyanakkor hiánypótló információkat tartalmaz, hiszen addig nem közismert adatokkal lettünk gazdagabbak a falu múltjával kapcsolatban. Érdekes párhuzamba állítani azt az egyébként anyagi-gazdasági értelemben kiegyensúlyozott időszakot a maival. 1986-ra, a 200. évfordulóra végül sajnos nem készült el a monográfia, és a falu betelepítésének az ünnepe is kicsit másként sikerült. Bácskossuthfalva – ebben az időben ugye Moravica – a betelepítés helyett a „felszabadítás” 42. évfordulóját ünnepelhette, szigorúan elzárkózva a „magyar” szó bármely formában történő említésétől. A rendezvényre érkező karcagi küldöttség autóbuszát végül Bácsfeketehegyre irányították a hatóságok, a magyarországi újságírókat pedig visszafordították a határon. A faluban ebben az évben került megrendezésre a MIRK is, amelynek a plakátján a Kossuth-szobor szerepelt volna eredetileg, a plakátot is természetesen letiltották. A két évszázados jubileumot, ha nyíltan nem is lett kimondva, más nagyszabású megmozdulás is jellemezte, hiszen például a május 1-jét több ezer ember ünnepelte a Koplalón, emellett a Durindó és a Gyöngyösbokréta helyszíne is volt Bácskossuthfalva. Tehát az 1986-ra tervezett könyv nem készült el, de a monográfiabizottság – ma már Monográfia egyesületként – a mai napig aktív, és lendületes munkát fejt ki a falu múltjának kutatásában – tudtuk meg Papp Lászlótól, az egyesület jelenlegi elnökétől.
Gulyás László két évtizeden át tevékenykedett a Monográfia egyesület élén, nemcsak széles körű tudásáról és lelkiismeretes hozzáállásáról ismert, hanem köztudottan a szívén viseli a faluja sorsát.
– Csodálatos dolog helytörténettel foglalkozni. Azok az emberek, akik folyamatosan egy adott településen éltek, ragaszkodnak a szülőfalujukhoz, ezer szállal kötődnek a gyökereikhez és az emlékeikhez, és nemcsak a lakosokat, hanem a falu épített, tárgyi értékeit is sajátjuknak tekintik, értékelni tudják a múlttal foglalkozó kutatásokat. Fontosnak érzem magam is megörökíteni a településünk egy-egy fontos momentumát, hogy az megmaradjon az utókor számára. A bácskossuthfalvi „tartás” mellett az ősök iránti tiszteletet és hálát volt szerencsém örökölni az elődeimtől, az újságírói hozzáállás mellett közgazdászként is boncolgattam azokat a témákat, amelyekkel foglalkoztam, illetve amelyeket ma is kutatok. Tény, hogy Bácskossuthfalva helytörténeti mozgalma azért volt ilyen eredményes és termékeny évtizedeken keresztül, mert a mindenkori faluvezetőség felkarolta a tevékenységet. Ami még fontos, hogy volt mihez viszonyítani a munkát, hiszen csak az elődök útját követtük, akik a betelepítés 100. évfordulójának is könyvvel adóztak. Megjegyezném, hogy a Békétlen rónaság címmel kiadott könyvhöz hasonlóan eredetileg szerbül és magyarul is terveztük közzétenni a kutatásokat. Abban az időben viszont még a falu egyébként rendkívül jól menő nagyvállalatai előfizettek arra, hogy megjelenhessen egy-egy kiadvány. Manapság a támogatásoktól, pályázati pénzektől függően átlagosan 300–500 példányban kerülnek ki ezek a könyvek a nyomdából.
Papp László elmondta még, hogy a 90-es évek háborús mozgósítása miatt néhány éven át stagnált a társaság munkája, nagy mennyiségű feldolgozatlan gyűjtés várta a rendszerezést.
– A megtorpanás után alapos levéltári kutatómunkát követően jelent meg Besnyi Károly kiadványa, aki az iparostestület munkájáról írt, majd a fúvószenekar és a falu művelődési életét jellemző történeteket is összegezte. Besnyi Károly egyébként nagyon aktívan kiveszi a részét más téren is a bácskossuthfalvi helytörténeti mozgalom munkájából. Elnökségi tagjaink közül Drenkovics Tibor a település katolikus közösségének múltjával foglalkozott, Boza Béla feldolgozta a hagyományainkat és szokásainkat, Molnár Gyöngyivel közösen összegeztük a ma már idősebb korosztályok hagyományos gyermekjátékait. Aztán a falu vadászatának múltjával, valamint a sporttal és a méhészettel is foglalkoztunk. Tavaly két kiadványunk került ki a nyomdából, egy ifjú és ígéretes szerzőnk, Német Klaudió Makacs moroviciak című szöveggyűjteménye, illetve a falu Kossuth-szobrának múltjával foglalkozó könyvem, A hetedik címmel.
Gulyás László Bácskossuthfalva gazdaságtörténetét is feldolgozta. Azzal kapcsolatban, hogy találkozott-e bármilyen akadállyal a kutatásai alkalmával, a következő feleletet kaptuk:
– Attól függetlenül, hogy négy évtizeddel ezelőtt más szelek fújtak, nem volt jellemző, hogy komolyabb akadályba ütköztünk volna. Minden gond nélkül tudtunk kutatni a Szabadkai Történelmi Levéltárban, Zomborban, Belgrádban. Nem tapasztaltunk problémát Magyarországon sem a levéltárakban, egyebek mellett Szegeden, Budapesten és Kecskeméten sikerült belemerülnünk az írásos emlékekbe. Újabban pedig a bécsi Hadtörténeti Levéltárból is gyűjtünk, hiszen igyekszünk majd méltó módon – valamennyi bácskossuthfalvi áldozat előtt tisztelegve – megemlékezni az I. világháború befejezésének 100. évfordulójáról.
Papp László örömmel újságolta, hogy a falu ifjai is a szívükön viselik a település múltját. Így Bácskossuthfalva földrajzi neveinek feldolgozását is egy fiatal szerző, Kotek Szabolcs vállalta, valamint Kucor Tamara és Radaković Marina is közzétett érdekes és értékes, a faluval foglalkozó dolgozatokat.
– Az idén szeretnénk megjelentetni a Bácskossuthfalván zajlott Durindók és Gyöngyösbokréták történetét összegző szöveggyűjteményt, és izgalmas kiadványnak ígérkezik a Táncsics Mihály munkásságának helyi vonatkozásait feldolgozó kutatás. A tarsolyunkban van még a falu szőlészeti, borászati tevékenységét összefoglaló könyv megjelentetése, és a falu régi zenészeivel, muzsikusaival is foglalkozunk, illetve az önkéntes tűzoltók múltját összegző tanulmány is készülőfélben van – tudtuk meg Papp Lászlótól, a bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület elnökétől.
