A zentai általános iskolások Zöldülj, Zenta! nevű környezetvédelmi csoportjának plakátkiállítását láthatták az érdeklődők nemrégiben a Zentai Alkotóházban. Az Emlékiskola és a Thurzó Lajos iskola felsősei a környezettudatos életmódra hívják fel a város lakosságának figyelmét. Vezetőjükkel, Sambert Belec Anikó rajztanárnővel beszélgettünk a környezetvédelem és a képzőművészeti oktatás fontosságáról, valamint a kettő összekapcsolásáról.
Milyen pedagógiai módszerekkel ösztönzöd diákjaidat a kreativitásra? Egyáltalán: mik a tapasztalataid, mennyire aktívak és kreatívak a mostani generációk?
– A gyerekeket könnyű a szokványostól eltérő, extrémnek ható feladatokra bírni. Főleg, ha közben „bandázhatnak” is, hisz csoportosan dolgozhatnak. A csoportmunkák során minden diák az adott témának megfelelően saját tervet készít, aminek az ötvözete lesz az adott plakát. Így általában minden diáknak sikerélménye van. Vannak, akik élvezik, hogy különböző helyekre vonulunk környezetvédelmi plakátjainkkal, valakiket megijeszt. De ha az utóbbiak is legyőzik lámpalázukat, az nagy öröm. Mondtam is néhány szülőnek, hogy a szereplést érdemes megszokni, nagy segítség lesz a későbbi tanulmányaiknál is, például vizsgákon. Külön motiválófaktor, hogy a fellépéseink mennyiségével arányosan többnapos külföldi kirándulást is nyerhetünk Mórahalomra vagy a horvát tengerpartra. A környezetvédelem mint téma nagyon is érdekli a gyerekeket, ha előtte elbeszélgetünk velük. Felnyithatjuk a saját szemünket is, hogy folyamatosan tehetünk a Földünkért. Ha úgy gondolunk a bolygónkra, mint Földanyánkra, aki óv, táplál minket, máris nehezebb szívvel öntjük ki a például a takarításhoz használatos vegyszereket. Felfogjuk, hogy a fák, mint a Föld őrangyalai, vigyáznak ránk, ha hagyjuk és ha segítjük munkájukat. A csoportmunka növeli a gyerekek szociális érzékét, az együttműködési készség szintén út egy jobb, tisztább jövő felé.
Hogyan nyilvánult meg mindez a környezetvédelmi pályázat esetében? Hogy sikerült megszervezni az idei kiállítást?
– Igyekszem sokszor úgy alakítani a feladatokat, hogy az ő nyelvükön is szóljon. Például általuk kedvelt tárgyakból komponáljanak maguknak csendéletet. A plakátok esetében ki milyen témát kedvel legjobban, azt rajzolhatta. De volt, hogy kifogytunk közkedvelt témákból, s maradt a nehéz ökoház vagy a jövőbeli környezettudatos lakóépület megtervezése. Ilyenkor mondtam nekik, képzeljék el, hogy milyenben szeretnének ők élni. Korábbi jól sikerült plakátok némelyike is olykor példaértékű volt számukra. Kicsit bizonytalan egy ilyen óriásplakát elkészítésének ideje, hát még hét darabé! Így a kiállításszervezés is „last minute”-esre sikeredik mindig. Konkrétan amikor elkészülnek a munkák, körbetelefonálok sulikba, ovikba, a múzeumba, az alkotóházba, mikor tudnának még a pályázati határidő lejárta előtt a mi Zöldülj, Zenta! csoportunkra időt szakítani. Nem történt ez most sem másként. Pár nappal a január 17-i alkotóházas kiállításunk előtt kérdeztem rá Hugyik Richárd úrnál, s ő készségesen segített. Hasonlóképp Pejin Attila is adott megfelelő időpontot számunkra a zentai múzeumban. Ott a megnyitó február 2-án lesz, 19.30-kor. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!
Miben látod mindennek a jelentőségét? Hát a képzőművészet oktatásáét a mindennapi életben?
– A legfejlettebb országokban, lásd Japánt, mind a környezettudatos nevelés, mind a képzőművészet a legfontosabb tantárgyak közé tartoznak. Nem akarok túlzásba esni, de én úgy tudom, egy japán gyereknek heti 9 rajzórája van egy átlagos általános suliban. Egy fejlődőképes, értelmes ember felfogja, hogy a zene és a rajz a jobb agyféltekét is megmozgatja, mintegy erősítve a jobb és bal félteke közti kapcsolatot. Így sokszorozódik az agy kapacitása, ez tudományosan is bizonyított. Szoktam is javasolni a gyerekeknek a nálam bevált tanulási módszereket, amikor a tanulást megelőzi egy feszültséglevezető firkálás, majd egy legalább 20 perces alkotás. Megnyílik ilyenkor az agy, s befogadóbb lesz mindenre, még a tananyagra is. Másrészt a rajz minden tantárgy közt összekötő kapocs. A szimmetriák megértése rajzon, zenén keresztül a matekban, biológiában, kémiában, fizikában. A rajz a művészettörténeten keresztül kapcsolat a történelemmel. Környezetvédelmi plakátjainkkal kapcsolódunk a környezetvédelemhez mint tantárgyhoz is. A hittan szorosan kapcsolódik az ökológiához. Hiszen ha egy tudatos lény a teremtőnk, akkor az Ő segítségével nagyobb az esély megmenteni Földanyánkat. A Vissza a múltba lett az idei kiállítássorozatunk mottója. Régen a hulladékot felhasználták, nem volt szemét. A hetedik plakátunk a Környezettudatos modern lakóház, ahol a cél, hogy a hulladék újrahasznosuljon szelektív gyűjtés által, nagyobb szerephez jussanak a szennyezésmentes energiaforrások, mint a szél, a nap, a víz, a termálvíz stb. Fontos, hogy szűrők kerüljenek az autók kipufogóira, a gyárak kéményeire, a szennyvízcsatornákra. Ezért is veszünk rész további két-három környezetvédelmi rajzversenyen is, hogy felhívhassuk a figyelmet mindezek fontosságára.
A munkában részt vevő diákok:
5. osztály: Farkas Kira, Ollay Noémi, Móra Arisztella, Pap Emese, Sípos Lilla, Lábadi Virág, Szép Réka, Gere K. Richárd, Juhász Sára, Sirmer Emese, Lénárd Zoé, Nagy Zámbó Anna, Szép Lilla, Csabai Debóra
7. osztály: Megadja Enikő, Lakatos Annamária, Kalocsai Viktória, Szabó Noémi
8. osztály: Bálint Hunor, Sambert J. Gergő, Barsi Ádám
