1918 első hónapja nehéz megpróbáltatásokat tartogatott Szabadka polgárainak. Vízkeresztre kemény hideg köszöntött be vidékünkre, majd a hó is belepte a várost. A hó azonban csak a kisebbik rossz volt, ugyanis a város ekkorra már szinte mindenből hiányt szenvedett. A Bácskai Hírlapból megtudhatjuk, hogy a szabadkai villanytelepnek elfogyott a szene. Január 6-án éjjel tizenkettőkor a szénhiány miatt kialudtak az utcai lámpák, az üzemekben az árammal működő gépek leálltak, a lakások elsötétedtek. A helyzetet csak az oldotta meg, hogy a MÁV a villanytelep rendelkezésére bocsátott néhány vagon szenet, hogy az alapvető ellátást tudja biztosítani. Január 8-án a lap arra készítette fel a lakosságot, hogy hamarosan hiány lesz petróleumból is. Így január 30-án már arról tudósítanak, hogy a környékbeli falvak is elsötétedtek. A falusi hivatalokban és a postákon a sötétedés beálltával beszüntették a munkát, a falusiak pedig napnyugta után nyugovóra tértek, vagy a kandalló melletti kevéske fénynél próbáltak olvasni. Élelemből is egyre kevesebb volt. Ekkorra már hiány volt cukorból, elfogyott a burgonya és csökkentették a liszt fejkvótáját is.
A megpróbáltatások közepette, a háborúban, amikor mindenből hiány van, megjelennek az ügyeskedők, a csalók és a nyerészkedők. A Bácskai Hírlap lapjain sok olyan tudósítást olvashatunk, amely arról tanúskodik, hogy milyen méreteket öltött a bűnözés Szabadkán. A legtöbb bűnesetet a pályaudvaron követték el. Január 4-én például Hová viszik a szegények cukrát? címen olvashatunk egy esetről, amikor egy csempészt füleltek le a szegedi vonaton 80 kiló cukorral, aki egy szabadkai fűszerkereskedőtől vette a cukrot. A kereskedő hónapokig károsította meg a vevőit azzal, hogy kevesebb adag cukrot adott nekik. Az így keletkezett felesleget pedig jó pénzért eladta. Január 13-án már arról adnak hírt, hogy a pályaudvarokon tapasztalható sok lopás, zsebmetszés és rengeteg eltulajdonított poggyász miatt a belügyminisztérium külön vasúti rendőrség felállítását tervezte.
A csempészeknél és a tolvajoknál azonban sokkal rosszabbak voltak a bicskások. Róluk egy január 27-ei tudósításból tudhatunk meg többet. A bicskások a háború előtt vívtak véres harcokat a rendőrökkel és a detektívekkel Szabadkán. A háború kitörésével a bicskások a hadszínterekre kerültek. Az évek előrehaladtával azonban katonaszökevényekként visszaszivárogtak a városba és a katonai rendőrök lettek az új célpontjaik. Január elején a katonai rendőrség egyik káplárját szúrták meg. Január 26-án este 10 órakor pedig Horváth Ferenc, a 86. gyalogezredhez beosztott katonarendőr a Bethlen utcai kocsmában felismert egy katonaszökevényt, akit a helyszínen letartóztatott. Azonban a kocsmában tartózkodó emberek a katonarendőrt ütlegelni kezdték, és egyikük lapockán szúrta Horváthot. A zűrzavarban a katonaszökevény elmenekült. Az esetről értesítették az ezred inspekciós tisztjét, aki egy egész századot vezényelt ki a Bethlen utcába, hogy helyreállítsák a rendet. A tudósítás szerint a „bakáknak hosszú munkájukba került, a míg le tudták verni a lázongó csirkefogókat”. Horváth támadójának és a verekedés fő szervezőinek sikerült elmenekülni, míg Horváthot súlyos sérülésével a szabadkai kórházba szállították.
