Tomán Sándor az impériumváltás utáni jugoszláviai magyar újságírás kiemelkedő alakja volt. Újvidéki születésűként élete és munkássága is ebben a városban megjelenő újságokhoz kötődött.
Kezdőként, a Porond című színházi lapot szerkesztette, majd 1920-tól az Újvidéken megjelenő Délbácskában kezdett el dolgozni. Időnként a Hétfői Újságot is szerkesztette, amelyben túlnyomórészt sporthíreket közöltek. A Délbácska főszerkesztőségét 1924-ben vette át Szlezák Rezsőtől. Ettől kezdve életútja szinte egybefonódott az újság sorsával. Herceg János szerint a szerkesztését „érthető polgári szellem” jellemezte. Az újságban megjelenő hírek megbízhatóak és pontosak voltak. Annak ellenére, hogy többször is azzal vádolták, hogy írásai sajátos, kisebbségi összeesküvések, az egykori, volt Újvidék szellemében, a városi történések és Vajdaság más városaiban történt „érdeklődésre számító” eseményeket is figyelemmel kísérte. Ebből adódóan az új államszervek gyakran „irredenta szándékot” is láttak írásaiban, amelyre bizonyítékot a gyakori szerkesztőségi ellenőrzések és a szerkesztőség tagjainál eszközölt házkutatások után sem találtak. Egy időben a Délbácska történetét megíró Hornyik Miklós szerint 10 napig nem jelent meg az újság, mert a szerkesztőség minden tagja börtönben volt. A két leginkább kritikus évben, az 1925. karácsonyára megjelent Fekete karácsony-fehér karácsony című írásáért, majd 1926-ban is büntették, 1927-ben pedig azzal vádolták, hogy telefonon érkezett ellenőrizetlen hírt közölt, amiért nemcsak pénzbírságot róttak ki rá, hanem börtönbüntetésre is ítélték. A Felső Bíróság ugyan felmentette, de 1928-ban ismét négyhónapi vizsgálati fogságban tartották. A január 6-ai diktatúra bevezetésével, 1929-ben az újságnak meg kellett változtatnia a nevét, mivel olyan földrajzi elnevezés volt az elnevezésében, amely az egykori ország földrajzi tájegységeit jelölte. A Monarchiában használatos elnevezések és nemzeti jelképek használatát szigorúan tiltották. A Tomán Sándor szerkesztette Reggeli Újság nemcsak a kisebbségbe szorult vajdasági magyarság érdekeit és azoknak védelmét előtérbe helyező írásokat közölt, hanem Újvidék múltjával foglalkozó írásokat is, amelyek Érdujhelyi monográfiájára alapozódtak. Elsősorban a város különböző nemzetekhez tartozó lakosai közötti egyetértés állt a Tomán Sándor által jegyzett írások középpontjában. Ő igazi újvidéki újságírónak tartotta magát, és az akkori újságíró társadalom igen aktív tagjának számított. A szerb és német nyelven megjelenő újságokban dolgozókkal egyetemben, gyakran járt szórakozni és bálozni, ezekről az újságok képriportokat közöltek. Figyelemmel kísérte a PEN Dubrovnikban megrendezett összejövetelét, amelyen feleségével együtt vett részt. Szerkesztőként a vajdasági magyar identitás kiépítésén is munkálkodott, mert Szenteleky Kornél 1930 és 1933 között megjenő, a Mi Irodalmunk című mellékletét a Reggeli Újság jelentette meg. Tomán Sándor a Reggeli Újság szerkesztői posztjáról a negyvenes években vonult vissza. Ő maga a Reggeli Újság „belső munkatársának” tartotta magát. A partizán egységek Újvidékre való bevonulását követő időszakban minden jel szerint nem éppen önszántából vonult vissza a nyilvános szereplésektől. Hivatalnokként dolgozott az áramszolgáltató vállalatnál. Herceg János szerint, a főszerkesztői posztról való távozását követően, az újság már nem volt a régi. Családjának fényképalbuma érdekes, elkötelezett és tevékeny egyéniségének, újvidéki lelkületének hű tükörképét tárja elénk.
