Star Wars: The Last Jedi (2017). Írta és rendezte: Rian Johnson. Fényképezte: Steve Yedlin. Vágó: Bob Ducsay. Zene: John Williams. A főbb szerepekben: Daisy Ridley, Adam Driver, Mark Hamill, Carrie Fisher, John Boyega, Laura Dern, Benicio del Toro.
Valami egészen furcsa történik az Internet bugyraiban, amit akár kórtünetnek is tekinthetnénk most, a Marvel-sorozatgyártás éveiben. A Vasember 14 ugyanis abban különbözik a Vasember 13-tól, hogy kettővel több benne a robbanás és más a főgonosz. A Hulk 9 kicsit zöldebb, mint a Hulk 8. Minimális változások, ugyanazon filmnek a folyamatos újrahasznosítása: ez Hollywood biztos receptje a zsebek megtöltésére. Ezt a receptet követte a Star Wars-sorozat rebootja is pár évvel ezelőtt. A filmről mi magunk azt írtuk: remek, csak nem folytatásnak minősül, hanem remake-nek.
Jelentjük: Az utolsó Jedik túllép ezen a rózsahimlős időszakon és valami újat próbál meg elhinteni a messzi-messzi galaxisban. Épp ezért nem felhőtlen sikertörténet a reprodukcióhoz szokott szemekben. Épp ezért temeti ezer és egy hozzászólás az Internet bugyraiban.
A történet maga nem egy nagy eresztés: a szálat ott kapja fel, ahol J. J. Abrams meséje befejeződött. Rey eljut a bolygóra, ahol Luke Skywalker rejtőzik, hogy megtanulhassa a Jedik filozófiáját. Kylo Ren körbeveszi a lázadók maroknyi csapatát, hogy végső csapást mérjen rájuk, ezúttal saját anyjával szembekerülve. Egy lázadó pilóta kiötli, hogyan lehet meglógni az őket fényugráson át is követő Új Rend hajói elől, de ehhez kell egy kódfejtő, amelyet viszont csak egy hatalmas kaszinóban lelhetnek fel. Finn közben szökni készül, de segítségre lel egy szegény sorból kikerült szerelő személyében.
A történet azonban másodsorba szorul ebben az elsősorban karakterrajzaiban erős Star Wars-folytatásban. Mintha az előző epizód csak arra szolgált volna, hogy terepet biztosítson az eleddig a Breaking Bad pár epizódját és a Loopert jegyző rendező Rian Johnson munkásságának. J. J. Abrams felpakolta a rajzfilmszerűen egyszerű karaktereket, felvázolta az összes közhelyet, amelyből kiindulva dolgozni lehet. Johnson pedig kiegészítette azokat egy személyiségalapú drámával.
Nem kell félreérteni: a szereplők dilemmái és kételyei még mindig egy Disney-rajzfilm szintjén mozognak, hiszen ez továbbra is egy űrmese, sőt – ez továbbra is egy Disney-rajzfilm. Ugyanakkor az (e sorok íróját kezdettől fogva az őrületbe kergető) fekete-fehér világképbe legalább egy kicsi színskálát tol be az előző hét epizódhoz képest.
Merthogy mit is láthatunk a két és fél órás játékidő alatt? Rey (Daisy Ridley) karakterfejlődését elszánt kislányból elszánt forradalmárrá. Finn (John Boyega) jellemének ingadozásait. Luke Skywalker (Mark Hamill) tépelődését a Jedi-rend szükségességéről és hasznáról. És legfőképp: az előző epizódban talán leginkább kritizált Kylo Ren (Adam Driver) meghasonulását és annak végeredményét. (A fenébe is, sokkal inkább hihető egy ilyen főgonosz, mint Darth Veder szuszogó, egy tömbből faragott csupa-gonosz lénye.)
Mindeközben a közhelyeket is megkapjuk: van itt csillagok háborúja, amennyit akarsz. Van korrupt kódfejtő (Benicio del Toro). Van alkalmatlannak látszó flottaparancsnok (Laura Dern). Van űrkaszinó, amely tematizálja a nagy háborúskodásban alig felhozott körülményt: kik és hogyan pénzelik a háborút? Vannak iszonyú cuki állatkák, amik beköltöznek a Millennium Falconba és nem lehet őket kiirtani onnan. Vannak óriási birkalovak (bocs, nem tudom, az univerzumban milyen nevet fognak kapni). És van a lázadásnak új írmagja is. Ettől még Az utolsó Jedik az, ami: tájkép, karakterrel.
Johnson jól kezeli a giccset: féken tartja a csúcsjelenetekig, aztán szabadjára engedi, hadd folyjon. Csak egy példa még a legelejéről (hogy ne öljenek meg poéngyilkosságért): a csata százezerrel pörög, a részleges győzelemre egyetlen esély van, hogy az utolsó megmaradt bombaszóró elengedje rakományát. A filmsebesség a létminimum alá csökken, egyetlen kitágított pillanatot nézünk végig percekig, a maximumra hajtott feszültséggel. Sok? Talán, egy kicsit. Ugyanakkor az ilyen pillanatokért nézzük ezt a filmet.
Az utolsó Jedik tehát kísérlet: egy sok-sok éve megkövesedett történetfolyam kiegészítése némi hússal és vérrel. És annak sikeres. Azoknak pedig, akiknek ezzel az okos pici eltolódással van problémájuk, ez úton üzenjük – nézzétek újra a második trilógiát (1-3. epizód). Na azok a rossz filmek a sorban.
