Ide dugd be, ha mered!

Az első, elektromos gépkocsik feltöltésére szolgáló töltőállomást a tavasszal helyezték üzembe a fővárosban, nemrégiben Újvidéken is kiépítettek egy ilyen pontot. A Lázár cár sugárút melletti parkolósor egyik helyét jelölték ki erre a célra, itt felállították a konnektoroszlopot, amely mellé a környezetvédelmi öntudat vezérelte autósok beparkolhatják Priusaikat, Tesláikat… Az e-töltőpont vonzerejét agyonzsúfolt urbánus környezetünkben inkább a 120 perces, ingyenes parkolás lehetősége jelenti, mintsem a környezetvédelmi momentum, a Limán városrésznek ezen a részén ugyanis szinte lehetetlenség szabad parkolóhelyet találni. Nos, egyelőre az e-parkolóhelyre is úgy tekintenek, mint a többire, nagyobb gond nélkül beparkolnak ide a benzinmotoros autók vezetői is, nem igazán rágódnak azon, hogy e-kollégáikat kiszorítják. Többségük talán észre sem veszi az aszfaltra festett, zöld jelet, meg a villogó parkolóautomatát. Az utcai autótöltés lemajmolt folyamatában azonban a legnagyobb gondot – akárcsak sok másik, kényszerűen átvett EU-s rendszer esetében – társadalmunk alkalmatlansága, pontosabban nyomora jelenti. Az akkutöltés hosszú, több méteres, vastag rézkábeleken keresztül történik. Az ilyeneket vidékeinken még a magasfeszültségű trafóállomásokból is kilopják, még annak ellenére is, hogy időről időre egy-egy ügyetlenebb tolvaj rásül a villamos berendezésekre. Kilopják a lámpaoszlopokból a réz anyacsavarokat, lelopják a templomok rézcsatornáit, a temetőkből a vázákat és minden olyan, nemes- és egyéb fémből készült tárgyat, amelyet ócskavas-felvásárlóknál pénzzé lehet tenni. Csatornafedelek, vasúti sínek, közúti alumínium-jelzőtáblák… semmi sincs biztonságban. Most már csak meg kell vennünk 48 ezer euróért a BMW i3-ast, és a rendeléskor az „extrák” kockába beírni: legalább 20 darab töltéscsatlakoztató kábel. Szükségünk lesz mindegyikre. Még egy olyan momentummal gazdagodott városunk, amelyik újsághírben jól hangzik, de a gyakorlatban – egyelőre – csak röhejgerjesztésre alkalmas.