2024. április 26., péntek

Találkozások a Dominóban

Bemutatták Dudás Károly legújabb könyvét

Az újvidéki Dominó vendéglőben egykori dominós társak és barátok szűk körében mutatták be csütörtök este az idén hetvenéves Dudás Károly legújabb, Nem éltünk gyöngyszigeten című, válogatott publicisztikáit tartalmazó könyvének első és második kötetét. A könyv öt nagy fejezeti egységben, összesen 800 oldalon adja közre a szerző 207 nagyriportját, szociográfiai írását, interjúját, beszélgetését, lírai jegyzetét, vezércikkét, kommentárját és töprengéseit. A kötetegyüttes legkorábbi írása 1969 novemberéből származik, a legkésőbbi pedig 2012 novemberében íródott, emellett 130 portré, pillanatkép és fotó teszi még maradandóbbá a valamikori találkozásokat.

Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója bevezetőjében kiemelte, a kiadó hatvanadik születésnapja okán igyekeztek minden alkalmat kihasználni, hogy megemlékezzenek a szerzőikről, szerkesztőikről, igazgatóikról, grafikai szerkesztőikről, a kiadó munkatársairól és természetesen a könyveikről, a mostani rendhagyó könyvbemutató pedig jó alkalom arra, hogy a kiadóhoz köthető helyszíneket is felelevenítsék.

– Akik közelebből ismernek engem, talán azt mondják, ilyen morgós öregember – az ember előbb-utóbb azzá válik –, de én húsz-huszonöt évvel ezelőtt is ilyen morgós voltam, és talán némi okom is volt a morgásra. De most, azt hiszem, a morgásnak vége, és az ember, mondhatja így, a pályája közepén, vagy nem egész a közepén, valóban elégedett, hiszen a barátokkal, a harcostársakkal, azokkal a munkatársakkal ül együtt, akik kicsit bearanyozták az életét – mondta élcelődve a könyvbemutató kezdetén Dudás Károly, aki megelégedését fejezte ki a negyvenöt év újságírói termését összegző kötetek megjelenése kapcsán, melyeket, ahogyan fogalmazott, Dormán László fotói nemesítenek meg.

A kötetlen hangulatban zajló beszélgetés alkalmával Brenner János, a kötet szerkesztője közreműködésével Dudás Károly és Dormán László felelevenítették a valamikori Dominó hangulatát, a hellyel összefonódó Kántor Lajos alakját, a legendás vendéglő közösségformáló erejét, a történetek felidézését pedig Dormán Lászlónak az egykori Dominóban készült fényképeiből összeállított alkalmi kiállítása tette teljesebbé. A fotós elmesélte, a néha több hétig is tartó terepjárások helyszíneire busszal, vonattal, biciklivel, gyalog, olykor kölcsönkért traktorral jutottak el, mert az úttalan utakon máshogy nem lehetett megközelíteni az eldugott szórványtelepüléseket, amikor pedig visszatértek, a Dominó volt az a biztos pont, ahol mindig találkoztak egymással. – A Dominó megtaláltatta velünk egy egymáshoz vezető utakat – emlékezett vissza egyetemista éveire Dudás Károly, felolvasta Végbúcsú Kántor Lajostól című nekrológját, s hozzátette, novellái a riportutak nélkül soha nem születtek volna meg, hiszen a falvakban izgalmas sorsokkal, izgalmas emberekkel, s általuk valódi bölcsességgel találkozhatott. A beszélgetés folyamán szó esett a Nem éltünk gyöngyszigeten második kötetében felbukkanó híres magyarokról, mások mellett Puskás Öcsiről, Teller Edéről és Béres Józsefről is, s arról, hogyan szólaltatta meg őket a szerző.