(Levél Temerinbe.) Jó Béla Öcsém, köszönöm leveledet, egyet is értek vele egy mozzanattól eltekintve.
Öszödi Böszme nem idegengyűlölő, hanem magyargyűlölő. Nem pl. idegen állampolgárságotok miatt utál benneteket, hanem magyarságotok miatt, ahogy engem is gyűlöl, meg a családomat, a falumbelieket – egyszóval mindenkit, akiben magyart, értsd: ellene szavazót alít.
Ellenség-listáját értelemszerűen vezetik a magyarok, akik ráadásul még csak nem is viszontgyűlölik őt, hanem egyszerűen undorodnak tőle, mint náthás ember a levesbe pottyant orrbékától.
Természetesen, ti, ún. határon túliak álltok listája élén. Miért? Mert ti valamivel magyarabbak vagytok nálunk. Nemcsak a szívetekben, hanem azért, mert számotokra a magyarság állandó ügy. Otthoni eseményeitek, a bolti, munkahelyi, utcai megnyilvánulások nemzeti kiléteteket folyamatosan napirenden tartják, ha akarjátok, ha nem.
Így van ezzel ő is.
Élete legboldogabb időszaka 2006 tavasza, nyara és ősze lehetett, amikor ugye megnyerte a választásokat. Átverte az egész nemzetet. Nem is bírta magában tartani. Azzal nem elégedhetett meg, hogy netán egy üveg vörösbor mellett elmesélje kedvenc feleségének: családi ügy. Szép dolog a házastársi bizalom. Ő azonban ennél sokkalta többre vágyott! Azt kívánta, hogy az egész ország leboruljon nagysága előtt. Épen ezért Balatonöszödön népes közönség előtt elhencegett hazudozásával, gazságával. Okos fiú lévén nyilvánvalóan előre látta, hogy szavai kalitkából szabadult madarakként be fogják járni az országot, sőt tán a világot is. Válogatva persze, ritkítva, a nemzetközi sajtó bizony igen sóher. Szereti kifelejteni az igaz sót a levesből. Akár a honi pártsajtó. Éppen ezért a magukat dörzsöltnek vélő magyarok számára legmegbízhatóbb hír a lopott, a kicsempészett, a nem hivatalos… Gondoskodott arról, hogy az ő beszédének útja valami ilyesféle legyen.
Azt is tudta, hogy tüntetések következnek, utcai balhék, mireföl ő veretheti folyton átvert, levert, megvert választóit. Joggal. Vagy jog nélkül? Azokat is, akik a földre estek rohamosztagosai előtt… Ő előtte.
És most megint gyülekezik a tábor. Ha nem is özönlenek a hívek, mint hajdanában, de jőnek, jövögetnek a régi, kipróbált és megbízható átvertek. Lemenőik, az új-bal nemzedék, a félszakállú momentumosok meg hasonlók pillanatnyilag zseb-utcakövük súlyát latolgatják, s egyelőre saját fejüket törik, hogy mit kéne itt hirtelenjében és hamarjában lerombolni az olimpiai álom után. Tegyék. Addig szépen tanulgassák, főként pedig szokják, hogy nem babra megy a játék! Csak idő kérdése, hogy belássák, hol itt az ész. Nehogy már azt higgyék, hogy azt a CEU-egyetem tudásmentesített szemináriumán osztják…
Az észt ott osztják, ahol a gyára van.
