AZ ÜGYVÉD
ANYA: Nézze, Trifković úr, ők sohasem kapták meg az építési engedélyt. Ez nem az én aláírásom. Egyike azoknak a maffiózóknak írt alá helyettem, akik elvették a padlásunkat.
ÜGYVÉD: Ez hamisítvány. Ezért is bepereljük őket.
ANYA: Hamisításért nem kell börtönbe menni?
ÜGYVÉD: Elvileg kell, csak ez nálunk kissé nehezebben működik.
ANYA: Miért?
LÁNY: (Belép.) Azért, mert nálunk nincs jogállam.
ANYA: Ó, itt a lányom. (A lányának.) Trifković úr, ügyvéd.
LÁNY: Jó napot.
ÜGYVÉD: Jó napot.
ANYA: Tudja, Trifković úr, a lányom író. Mindjárt megmutatom a könyveit. (Leveszi őket a polcról.)
LÁNY: Anya, ne csináld.
ANYA: Miért? Kérem, nézze csak, itt vannak az újságok, amelyek a lányomról írtak. Ő ismert és nagyon sikeres. Nézze csak milyen szép ez a fényképe.
LÁNY: (Az ügyvédnek.) Elnézését kérem. (Elteszi az újságokat és a könyveket az ügyvéd elől.) Édesanyám egy kicsit, tudja…
ÜGYVÉD: Engem érdekelnek, ne tegye őket el. (Az újságokat lapozza.) Maga tehát színházban dolgozik?
LÁNY: Igen.
ÜGYVÉD: Melyik színházban dolgozik?
LÁNY: Mindegyikben, szabadúszó vagyok.
ANYA: Munkaviszonyban volt, csak felmondott. Ha rajtam múlt volna, ez nem történik meg.
LÁNY: Nem rajtad múlt.
ANYA: Sajnos. Balga gyerek, mit lehet tenni.
LÁNY: Miféle gyerek, vén vagyok, mint az országút.
ANYA: Ne is figyeljen rá. Összevissza beszél, mit lehet tenni, az írók mind buggyantak egy kicsit.
ÜGYVÉD: Mennem kell. Ezért ne aggódjon, mindezt átadom a bíróságnak. (A lánynak.) Örvendek, hogy megismertem. Viszontlátásra.
LÁNY: Viszontlátásra.
ANYA: Mikor jelentkezzem?
ÜGYVÉD: Amint lesz valami hírem, hívni fogom, asszonyom. (Elmegy.)
ANYA: Udvarias ember, ügyvéd. Lehettél volna kicsit kedvesebb.
LÁNY: Márpedig kedves voltam, mit beszélsz?
ANYA: Nem kellett volna azt mondanod, hogy öreg vagy. Ilyet sose szabad tenni a férfiak előtt.
LÁNY: Kérlek, ne tarts most nekem előadást a férfiakról, ideg-összeroppanást kapok.
ANYA: Miért vagy ilyen szerencsétlen flótás, kimondottan tetszettél az ügyvéd úrnak.
LÁNY: Miért kellene neki tetszenem, ő egy ügyvéd!
ANYA: Megbízható ember, jogász.
LÁNY: Anya, hagyjál békén. És többé ne reklámozz az embereknek, nem vagyok én fogkrém.
ANYA: Százszor elmondtam már, hogy másképpen kell viselkedned férfitársaságban. Hallgass egy kicsit és ne füstölögj annyit.
LÁNY: Te a férfi-nő viszonyok szakembere vagy.
ANYA: Az vagyok. Az apád, amint megpillantott, szerelmes lett belém. És nem ő volt az egyetlen, aki szerelmes volt belém. Mindenki, aki látott, azonnal el volt ragadtatva tőlem. Emlékszem, hogy odavolt értem Rile, ő kétségtelenül a mai napig szerelmes belém.
LÁNY: Ő meg már kicsoda?
ANYA: Az udvarlóm negyvenhétből. Nagyon tetszettem neki, ilyen rózsacsokrokat küldözgetett. Ha jobban belegondolok, meghívhatnám egy teára. Biztos vagyok benne, hogy megörülne, hogy újra láthat.
LÁNY: Előbb utána kéne járnod, él-e még.
ANYA: Ha él, biztos el lesz ragadtatva, ha meghívom látogatóba.
A VÍZVEZETÉK-SZERELŐ
ANYA: Mi ez most?
MESTER: (A csapot javítja.) Jó napot, asszonyom!
ANYA: Ki maga?
LÁNY: Anya, ő a mester. Azért jött, hogy megjavítsa a csapot és a vécé-öblítő tartályt.
ANYA: Minek, amikor már Ranko mester megjavította?
LÁNY: Azért, mert Ranko mester után még jobban csöpögött.
ANYA: Ranko mester mindent meg tud javítani.
LÁNY: Igen, anya, de ez egy vízvezeték-szerelő, nem pedig nyugalmazott gondnok az iskoládból.
ANYA: Ő mindenhez ért, nem mint ezek a mai mesterek, akik csak bezsebelik a pénzt.
MESTER: És az ön gondnoka ingyen dolgozik?
ANYA: Ő nekem száz dinárért mindent megjavít.
LÁNY: (A mesternek.) Elnézését kérem, mester, ne figyeljen rá, anyám összevissza beszél.
ANYA: Mit akarsz ezzel mondani? Hogy nem tudom, mit beszélek? Ha nem tetszik, amit mondok, ne hallgasd.
MESTER: Íme, befejeztem. Kénytelen voltam az egész csövet kicserélni, az előző már teljesen megrozsdásodott.
LÁNY: Nem fog csöpögni többé?
MESTER: Biztosra veheti.
LÁNY: Mennyivel tartozom?
ANYA: Mester, jöjjön ide, igazítsa már meg a képet a falon.
LÁNY: Anya, hagyd a mestert.
MESTER: (A lánynak.) Nem tesz semmit, megigazítom. (Igazítja.)
ANYA: Megigazította? Akkor nézze már meg, miért nem működik ez a kenyérpirító.
MESTER: Asszonyom, ezt egy villanyszerelőtől kell megkérdeznie.
ANYA: Most miért olyan nehéz megnézni?
LÁNY: Anya, hagyd békén a mestert. (A mesternek.) Mennyivel tartozom?
MESTER: Ezerkétszázzal.
ANYA: Hűha! Jöjjön, ezek után okvetlenül meg kell javítania a kenyérpirítót.
LÁNY: (Átnyújtja a pénzt a mesternek.) Anya, hagyd abba.
ANYA: (Nyomja a mester kezébe a kenyérpirítót.) Ha most sietős dolga van, vigye el magával, és javítsa meg odahaza.
MESTER: Asszonyom, én vízvezeték-szerelő vagyok.
ANYA: És a bojlert meg tudja javítani?
MESTER: Meg tudom.
ANYA: A bojlerben pedig több áram van, mint a kenyérpirítóban. Akkor miért esik nehezére megjavítani ezt a kis kenyérpirítót? Szép tiszteletdíjat vett fel.
LÁNY: Anya, engedd a mestert elmenni. (A mesternek.) Viszontlátásra és köszönöm. Még egyszer elnézést.
MESTER: (Az anyának.) Viszontlátásra, asszonyom. (A lánynak.) Semmiség, tudom, hogy megy ez. Én az anyósommal élek. Mindent értek. (Elmegy.)
ANYA: Micsoda szélhámos. Miért esett neki nehezére megjavítani a kenyérpirítót?
LÁNY: Anya, ez nem mehet így tovább.
ANYA: Micsoda?
LÁNY: Nem viselkedhetsz így az emberekkel.
ANYA: Milyen emberekkel, miket beszélsz össze?
LÁNY: Molesztálod az embert a kenyérpirítóval, leszégyenítesz a világ előtt...
ANYA: Mit izgatod magad ennyire, hát nem egy szerkesztő ez a kiadóházban, hanem csak egy egyszerű mester.
LÁNY: Mindegy. Kérlek, ezentúl ne avatkozz bele, ha idehozok valakit. Ülj a szobádban.
ANYA: Ez az én házam, és tudnom kell, mi történik itt. Nem engedhetem meg, hogy akárki le-fel szédelegjen a házamban.
LÁNY: Anya, ez egy vízvezeték-szerelő volt, és én hívtam ide. Nem akárki.
ANYA: Láttad, hogy semmire se való, egy egyszerű kenyérpirítót sem képes megjavítani. Hanem, hívott valami Milojković, azt mondtam neki, hogy úton vagy.
LÁNY: Tessék?! Ezzel az emberrel együtt kell dolgoznom. Miért mondtad neki azt, hogy úton vagyok?
ANYA: Már harmadszor keresett, biztos valami unalmas alak. Így legalább egy hétig nem fog hívni.
LÁNY: Anya, kérlek, kímélj meg az efféle szívességektől. Én telefonon kapom a megbízásokat. Lehet, hogy egy munkalehetőségtől fosztottál meg. Nem teheted ezt velem.
ANYA: Ha annyira fontos a munkádhoz, keresd meg a számát és hívd fel. Jót akartam. Folyton zaklat valaki, hogy tégy neki szívességet. Tudom, hogy boldog-boldogtalannak ingyen dolgozol. Azért nincs sose pénzed. Ha én szervezném le a megbízásaidat, sokkal több pénzed lenne.
LÁNY: Anya, ha még egyszer ezt teszed, elköltözöm.
ANYA: Hogy fogsz elköltözni, amikor nincs hová menned?
LÁNY: Kibérlek egy lakást, te pedig egyedül maradsz.
ANYA: Nincs neked pénzed lakást bérelni.
LÁNY: Megkeresem a rávalót, mert majd nem te jelentkezel a telefonon, téves információkat adva.
ANYA: Neked sosem jó semmi. Ahelyett, hogy megköszönnéd, hogy megmentettelek egy zaklatótól, te haragszol. Jóllehet én vagyok az egyetlen, aki jót akar neked. Hogy lettél ilyen, mintha elloptak volna a cigányok, nem pedig egy tisztességes házban nevelkedtél volna. Holott annyira jó gyerek voltál. Kislányként sosem lázongtál. Most meg folyton üvöltözöl. Ez azért van, mert nem mentél férjhez. Ha férjhez mentél volna, most nem lennél ennyire dühös.
LÁNY: Elég legyen!!!
ANYA: Mi van veled? Miért üvöltözöl?
LÁNY: Ne gyötörj tovább!
ANYA: Akarod, hogy főzzek kamillateát? Az megnyugtat.
Sándor Zoltán fordítása
|
Ivana Dimić (Belgrád, 1957) okleveles dramaturg, számos novella, dráma és tévéforgatókönyv szerzője. A Belgrádi Nemzeti Színház volt drámaigazgatója és az Atelje 212 volt igazgatója. Jelenleg dramaturgként dolgozik a belgrádi színházakban, emellett angol és francia nyelvről fordít. Drámáit több színházban előadták. Napjainkig öt novelláskötete látott napvilágot. A Laguna gondozásában megjelent Arzamasz (Arzamas) című alkotásáért idén januárban neki ítélték oda a 2016-os NIN-díjat. Belgrádban él. |
