2024. április 26., péntek

Relativitáselmélet a gazdaságban

Gyáravatókról, gazdasági növekedésről, munkahelyteremtésről, önmagukban szemlélve lenyűgözőnek tűnő makrogazdasági mutatószámokról hallhatunk és olvashatunk a hazai médiában. Kétségtelen, hogy sokkal biztatóbb ez, mint amikor gyárbezárásokról, felszámolásról, csődökről, recesszióról írnak. Ugyanakkor, ha tudjuk, hogy minden viszonylagos, érdemes egy kicsit körülnézni, hogy a mi eredményeink csak önmagukban, illetve a korábban produkáltakhoz képest ilyen szenzációsak, vagy ennek tekinthetőek régiós összehasonlításban is. A folyó év harmadik negyedévének adatai az aktuálisak és a frissek most, melyek alapján a régió gazdaságai többnyire a vártnál is sokkal jobban teljesítettek. A sort kiemelkedően a román gazdaság vezeti: sok távol-keleti országot is megszégyenítő 8,8 százalékos bővülést jegyeztek, s ez önmagában szemlélve elképesztően jó eredmény. A csehek 5, a lengyelek 4,7 százalékos növekedést valósítottak meg. Magyarország 3,6 és Szlovákia 3,3 százaléka is figyelemre méltó, Horvátországban pedig a társadalmi össztermék 2,7 százalékkal nőtt. A nyugat-balkáni régió országai is többnyire megelőznek bennünket, legtöbbjük esetében még csak a második negyedév adatai ismertek, de azok is mutatják a trendeket: Bulgária 3,6, Albánia 4, Bosznia-Hercegovina 2,7, Montenegró gazdasága pedig 3,2 százalékkal nőtt. Nálunk ebben az időszakban szerény, 1,3 százalékos volt a bővülés, a macedónok viszont 0,9 százalékkal visszaestek.

MINDEN VISZONYLAGOS

Ha csak önmagában a GDP-növekedést szemléljük, illetve ezt az egyetlen adatot hasonlítgatjuk össze, nem sokat tudunk meg arról, hogy mi zajlik a háttérben és milyen folyamatok vannak kibontakozóban. Az EU-tagok esetében a növekedés húzóereje a kelet-európai bérrobbanás, ami a fogyasztást pörgeti fel. Az EU-s pénzek elosztásának új ciklusa a beruházásokat is pörgeti, egyben jó alapot teremtve a jövőbeni növekedésnek. A bővülés alapja ugyanis mindenképpen a beruházásokban rejlik: egyedül az teremti meg a jövőben a tartós növekedés valódi és egészséges feltételeit, ha gyárakat, üzemeket építünk, termelői kapacitásokat létesítünk, infrastruktúrát fejlesztünk. A vártnál lényegesen jobb az európai konjunktúra, a régió országai szinte kivétel nélkül ebből is csak profitálnak. Az egymás közötti eltérések hátterében ciklikus, gazdaságpolitikai és specifikus, ezen belül elsősorban politikai tényezők állnak. A hazai GDP-bővülést az idén nagymértékben visszafogja a mezőgazdasági kibocsátás két számjegyű visszaesése. Az aszály rányomja a bélyegét még a jövő év teljesítményére is. Egy átlagos időjárás esetén az idei GDP 0,7 vagy akár 1-1,2 százalékponttal is nagyobb lehetne. Egyedül a szárazságnak tudható be, hogy nem valósulhat meg. A meg nem termett takarmány hiányából eredő folyamatok átgyűrűznek pl. az állattenyésztésbe és a feldolgozóiparba is. A folyamatot némileg enyhíti, hogy nyitott gazdaság lévén a behozatal megakadályozza az árak szélsőséges emelkedését és az abból eredő negatív tendenciák elburjánzását. A korábban sokat bírált és kárhoztatott nyitottság tehát ezúttal összességében pozitív eredményeket hozhat. Kétségtelen azonban, hogy a növénytermesztők a vesztesei ennek a folyamatnak, hiszen a terméskiesésből eredő jövedelmi hátrányokat magasabb árakkal most kevésbé tudják kompenzálni. A kormány azonban azt ígérte, segíti majd a termelőket, hogy kilábaljanak a nehéz helyzetből.

A ROMÁN RECEPT

Nehéz lenne átsiklani keleti szomszédunk szédületes gazdasági növekedésének témája felett. A dübörgő román gazdaság azonban sokak szerint valójában a lejtőn van, a növekedést tulajdonképpen a belső fogyasztás szédületes bővülése gerjeszti. A bérek Romániában egy év alatt csaknem 15 százalékkal növekedtek, ugyanakkor az elemzők arra figyelmeztetnek, ha a beruházások nem követik a tempót, a dolog ki fog fulladni. Elképzelhető a jövőben egy, a göröghöz hasonló csődközeli helyzet kialakulása az országban. Sok szempontból rendhagyónak tekinthető a román modell. 2015-ben pl. drasztikusan csökkentették a forgalmi adót, ami a bérek növekedése mellett jelentősen felpörgette a fogyasztást. A kiskereskedelmi forgalom attól kezdve szédületes tempóban nőtt. A forgalmi adó csökkentése és más költségvetési lazítások miatt a költségvetési hiány növekedni kezdett, a lej pedig gyengülni. Ez számunkra azért (is) érdekes, mert bizonyos szempontból ellentétes filozófiát sejtet, mint a hazai gazdaságpolitika. Ha mindezt a politika tükrében vizsgálnánk, valószínűleg érdekes következtetéseket vonhatnánk le. De ezt meg kell hagyni a politikai elemzőknek. Ugyanakkor a gazdasági elemzők szempontjából nagyon érdekes és tanulságos eset. Érdekes következtetéseket lehet majd levonni abból, ami a következő egy-két évben a román gazdasággal történni fog. Nem kevésbé lesz érdekes, hogy a miénkkel mi fog történni, és hogyan lehet majd a két esetet összevetni.