Napi három doboz Morava – ez volt édesapám napi adagja. Cigiben, török kávéban nem ismert mértéket. Megsárgult ujjai között állandóan ott parázslott az az átkozott füstrúd, melynek bűze beleivódott a kárpitba, a ruhákba, mindenbe. A mai napig gyűlölök minden füstös helyet. Nekem a füst vitte el az apámat.
A világon nagyjából 1,3 milliárd ember dohányzik, és évente 5 millió ember hal meg emiatt. A dohányzás korunk legelterjedtebb szenvedélybetegsége, egyes szakértők szerint a nikotin a heroinnál és a kokainnál is erősebb függőséget okoz, ami már akár napi négy szál cigaretta elszívása után kialakulhat, és ehhez elegendő mindössze hét nap. A leszokás ennél jóval tovább tart: teljes megvonás esetén 4–8 hétre van szükség a függőség megszűnéséhez, de a nikotinéhség még évekig fennmaradhat. Évente a dohányosok 70 százaléka szeretne felhagyni káros szenvedélyével, de csak mintegy 30 százalékuk próbálja meg, és mindössze 3 százaléknak sikerül. Az eredményes leszokás viszont életmentő lehet, mert annak, aki például 35 éves kora előtt abbahagyja a dohányzást, hosszú távú életkilátásai majdnem azonosak a sosem dohányzókéval.
Az egészségügyi világszervezet ajánlása alapján 1987 óta minden november harmadik csütörtökje füstmentes világnap, amikor a cigarettázás ártalmairól és a dohányzásmentes életmód előnyeiről beszélnek világszerte. De dohányosok mind a mai napig vannak. Mert a dohányzásnak van valami bája, ugye? Része a társalgási kultúrának. Gondűző. Feszültségoldó. Még futja is rá, ráadásul kevésbé káros, mint az italozás.
Pedig évente 40 ezer ember halálát okozza a dohányzás csak Magyarországon, azaz minden ötödik haláleset összefüggésbe hozható a füstölgéssel. Sehol a világon nem halnak meg annyian tüdőrákban, mint Magyarországon, és a betegségnek a 90 százaléka a dohányzás számlájára írható. A szájüregi daganatok, a gége- és hörgőrák kialakulásában is elsődleges szerepet játszik a dohányzás. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2000 óta drasztikusan, minden évben 5-6 ezer fővel nő a hörgőrákos betegek száma. Gyakoriak a szív- és érrendszeri betegségek, például az érelmeszesedés és a gutaütés, de jellemzőek az anyagcsere, idegrendszeri, mozgásszervi, szem- és bőrbetegségek is. A dohányosok fele a dohányzás következményeként fog meghalni. Magyarországon több mint öt éve vezették be a dohányzás korlátozását, és a kormány szerint ez az intézkedés nem igazolta a korábbi félelmeket, mert a vendéglátás bevétele nem csökkent.
Csökkent viszont a dohányzók száma az országban. A nem dohányzók védelméről szóló törvény bevezetését az is indokolta, hogy 80–90 milliárd forinttal többet költ az állam a dohányzás okozta egészségkárosodás gyógyítására, mint amennyi adóbevétele származik a dohánytermékek adójából.
Szerbia ebből a szempontból még sokáig megengedő lesz, egyelőre ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy a dohányzásra vonatkozó törvényt mikor hangolják majd össze az európai gyakorlattal, és mikor fogják betiltani minden nyilvános helyen. Szerbiában, ahol a lakosság harmada pöfékel, még csak azzal számolnak, hogy a dohányiparból származik a költségvetési bevétel 11 (!) százaléka. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor az áll, hogy százból 58 dohányos kardiovaszkuláris megbetegedésben huny el, 17 cigizőt pedig a rák visz el. Egyetlen szál cigaretta 11 perccel, minden doboz pedig három és fél órával rövidíti meg az életet. A rendszeresen dohányzók átlagosan 14 évvel élnek kevesebbet.
Vannak, akik szerint magánügy, hogy valaki dohányzik-e vagy sem. Mások úgy vélik, kontraproduktív a dohányzás elleni „dzsihád” és nem túl hiteles a riogatás sem. Hiszen gyakran az orvos is cigizik, és Faludy György költőt sem a sok nikotin vitte a sírba 96 éves korában.
Talán tényleg azt csinál magával az ember, amit csak akar, és másnak ehhez semmi köze nincs. Rombolja szét magát, ha úgy tetszik. Füstölje rojtosra a tüdejét, ha annyira szereti a bagót. Szívja szét az ereit, ha örömet okoz neki a dohányzás.
Csak hát mindig van valaki, akinek nagyon fontos az a megveszekedett dohányos.
