A magángyógyszertárak megjelenésével vetélytársat kaptak az állami patikák. Akinek van pénze, az így hozzájuthat olyan gyógyszerhez, melyből pillanatnyilag nincs az államiban. Az állami patikákban azonban továbbra is azok váltják ki – a vényre kiírt – gyógyszert, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a magángyógyszertárban vásároljanak. Egyfajta szociális kategória lett az állami gyógyszertár. Így most, amikor sor került az átszervezésükre, a nehéz sorsú emberek kerülhetnek majd még nehezebb helyzetbe. Különösképp azok, akik falvakban élnek.
Az állami gyógyszertárak átszervezése érzékenyen érinti a Nagybecskereki Gyógyszertár közintézményt is. A szociális program keretében a 117 dolgozó közül 35 döntött úgy, hogy önkéntesen, bizonyos végkielégítéssel megválik a munkahelyétől. Ezt a lehetőséget főleg azok választották, akik életkoruknál fogva közel állnak a nyugdíjhoz. A gond az, hogy ez még nem elég, mivel a számítások szerint összesen 47 dolgozónak kellett volna távoznia. A felmondási határidő pedig november elsején lejárt. A közintézményben most nem tudják, hogy mi legyen még 12 dolgozóval, akiknek a munkájára úgyszintén nincsen szükség.
Miközben az előállt helyzet megoldására várnak, egyre többször felvetődik a kérdés, hogy a karcsúsítás után mi lesz a falusi gyógyszertárakkal. A Nagybecskereki Gyógyszertár 1998 áprilisa óta működik önálló egészségügyi közintézményként. A város területén jelenleg 14 gyógyszertáruk van, a városhoz tartozó 22 faluban pedig még húsz patikát működtettek.
Megkezdődhet tehát a falusi gyógyszertáraknak a bezárása, igaz, azok a gyógyszertárak soha nem voltak nyereségesek. Emiatt úgy tűnik, hogy a sorsuk megpecsételődött. Többségük már eddig is veszteséggel működött, ráadásul sem a falvak lefedettségével, sem a gyógyszertárak munkaidejével nem voltak elégedettek a falusi emberek.
Egy évvel ezelőtt a nagybecskereki önkormányzatban még azt hangoztatták, hogy a város területén nem lehet egyetlen település sem gyógyszertár nélkül, azt ígérve, hogy e téren a hiányosságokat mielőbb pótolni fogják. Ehelyett azonban gyógyszertár nélkül maradt Aradác, Orlód, Jankahíd, Szentmihály, Farkasd, Rezsőháza és Tamáslaka. Emellett bizonytalan a melencei, a bótosi és a csentai gyógyszertáraknak a további sorsa. Erzsébetlakon csak heti két nap van nyitva a patika, míg Lukácsfalvának eddig sem volt gyógyszertára.
A bánáti falvakban is egyre több az idős, magára maradt személy. Ráadásul az anyagi helyzetük is arra kényszeríti az embereket, hogy lehetőleg receptre váltsák ki a legszükségesebb gyógyszereket. A falusi gyógyszertárak bezárásával most még nehezebb helyzetbe kerülnek.
A törvényrendelkezésekben pedig igyekeztek egyenlő helyzetet teremteni mindenki számára. Például azokon a településeken is meg kell(ene) szervezni a gyógyszerellátást, amelyek öt kilométernél távolabbra vannak a gyógyszertártól, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek a gyógyszerek. A gyakorlatban azonban már rég nem így van. Ezentúl pedig még csak rosszabb lehet.
Nagybecskereken nem támogatják azt az elgondolást, hogy az állami gyógyszertárakat át kellene engedni magánszemélyeknek. Szerintük ugyanis a privátok elsősorban a haszon után mennek, amire az elszegényedett falvakban nem számíthatnak. Az egyik lehető megoldást az „utazó” patikák létrehozásában látják, ehhez viszont előbb megfelelő törvényszabályokat kellene hozni.
Az előállt helyzet nem csak Nagybecskereket érinti, ezért a Béga menti városban azt remélik, hogy felsőbb szinten keresnek (és remélhetőleg találnak) megoldást a problémára.
