Sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A cégek között kiélezett verseny folyik a jó szakemberek megszerzése és megtartása érdekében, mégis egyre többen próbálnak inkább külföldön szerencsét. A Pénzcentrumnak János és Gyu beszélt arról, miért döntött úgy, hogy hátrahagyva a családot, barátokat, inkább elköltözik.
A cégek pedig mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy magukhoz csábítsák a jó munkaerőt: a toborzással foglalkozó Hays idei felmérése szerint a junior tesztelők bruttó havi 330 000 forinttól indulnak, viszont pár éves tapasztalat után legalább félmilliós fizetést vihetnek haza. A senior tesztelők viszont megkereshetik a 850 000-900 000 forintot. A junior rendszermérnökök bére például bruttó 400 000 forintról indul, a legtehetségesebb pályakezdők elérhetik a havi félmilliót. A tapasztalattal rendelkezők pedig már erről a szintről indulnak, és akár 700 000-t megkereshetnek.
Nem csoda, hogy egyre többen jelentkeznek informatikai képzésekre Magyarországon, sok cég maga kezdett el informatikusokat képezni, és megjelentek a piaci alapú gyorstalpaló képzések is. Több cég is foglalkozik ezzel Magyarországon, csupán néhány hónap alatt el lehet végezni egy tanfolyamot. A képzések viszont a legtöbb esetben Budapesten folynak, és igen drágák: a legtöbb helyen több mint egymilliót is ki kell fizetni, cserébe viszont sok helyen állásgarancia van, tehát, ha valaki nem tud elhelyezkedni a kínált állásokból, akkor nem kell kifizetnie a tandíjat.
MIÉRT MENNEK KÜLFÖLDRE, HA OTTHON IS JÓL KERESNEK?
Joggal merül fel tehát a kérdés: ha valaki informatikusként Magyarországon is jól kereshetne, miért megy mégis külföldre? A válasz egyszerű: kint még a magyarországinál is nagyobb fizetést adnak a cégek, van előrelépési lehetőség, és sokat lehet tanulni.
Gyu, aki kérésére becenevén szerepel a cikkben, a közszférában helyezkedett el Magyarországon, majd egy budapesti vállalatnál kapott munkát. Néhány éve dolgozott ott, amikor a LinkedIn szakmai közösségi portálon megtalálta őt az egyik elektronikus kereskedelemmel foglalkozó amerikai cég.
– Rám írtak, és behívtak interjúra az írországi vállalati központba. Végül minden jól ment, ajánlatot tettek és elfogadtam – meséli. A cégóriás a költözésben is segített, anyagilag is támogatta az új munkavállalót, valamint egy relokációs szakember is hasznos tanácsokkal látta el. Ő javasolta például Gyunak, hogy vigye ki magával a motorbiciklijét, mert a tömegközlekedés nem a legkiszámíthatóbb Dublinban, és a mindennapi munkába járás során jobban jár a motorral.
A LAKÁSKERESÉSSEL SEM KELLETT BAJLÓDNIA
Több nagy multinacionális vállalatnak is Dublinban van a vállalati központja, ez pedig azzal is jár együtt, hogy rengetegen költöznek a városba. Vagyis hatalmas a kereslet az albérletek iránt, és kevés a kínálat. Ráadásul a hatalmas kereslet az árakat is felnyomja – magyarázza a magyar srác. Neki viszont szerencséje volt. A céges levelezőlistán talált egy hirdetést: egy lány költözés miatt épp új bérlőt keresett a régi lakásába. Gyu kapva kapott a lehetőségen. Havonta 1350 eurót, vagyis több mint 410 ezer forintot fizet a belvárosban lévő, nappalis plusz két hálószobás lakásért.
– A piaci szférában ugyan volt tapasztalatom, de egy ilyen cégóriásnál dolgozni nagyon új volt nekem. Nem igazán tudtam megszokni, ezért kilenc hónap után úgy döntöttem, felmondok – mondja Gyu. Nem kellett sokáig keresgélnie, egy hónap alatt talált új állást.
– A nagy amerikai cégnél az éves bruttó fizetésem 70 ezer euró volt, mindenféle bónusz nélkül. Volt olyan hónap, hogy a nettó fizetésem több mint 4000 eurót tett ki, vagyis 1 millió 230 ezer forintot az ügyeletekkel. Most évi bruttó 50 ezer eurót keresek, de ahogy a főnököm mondta, visszakaptam az életem, de cserébe nem olyan nagyságrendű a fizetés – jegyzi meg. Most is egy multinacionális vállalatnál dolgozik, amelynek a nevét nem szeretné elárulni, azt viszont elmondja, hogy jóval kisebb, mint az előző munkahelye.
„Ha dolgozol és szakmailag jó vagy, azt mindenütt értékelik. Az, hogy én magyar vagyok, egyáltalán nem számít. Csak egy vagy a sok külföldi közül” – jegyzi meg. A hazaköltözést nem fontolgatja, jól érzi kint magát. Az élet ugyan valamivel drágább, mint Magyarországon, de a fizetéséből ki tud jönni, nincsenek anyagi gondjai. Ráadásul úton-útfélen magyarokba botlik. Azt meséli, amikor meg kellett újítania a jogosítványát, a szükséges orvosi vizsgálatot is egy magyar orvos végezte, és a lakásához közeli fogorvosi rendelőben is dolgoznak magyarok. Sőt, egészen véletlenül talált magyar motorszerelőt is.
