Vajdaság-szerte talán néhány olyan íjkészítő található, akik hagyományos íjakat készítenek, viszont közülük többen is bajsaiak. A bajsai íjkészítők eljutottak a Magyar Íj Alapítvány által meghirdetett, az Év Magyar Íja versenyére is. Közülük minden várakozást felülmúlt Kókity Attila, aki három íjjal nevezett be, és egy első, valamint egy második díjjal tért haza. Megtudtuk tőle, hogy az idén második alkalommal vett részt a versenyen.
Kókity Attila és az Év Magyar Íja díj (Fotó: Lakatos János)
– A magyar íj hungarikummá vált 2015-ben, és a Magyar Íj Alapítvány képviseli ezt a hungarikumot. Tavaly először szervezték meg az Év Magyar Íja versenyt, amelyre egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet. A már kész szarus íjainkkal beneveztünk a megmérettetésre és meg is hívtak bennünket. Természetesen íjaink nem feleltek meg minden feltételnek, pl. nem őshonos fafajtát használtunk, a méretekkel is voltak gondok, és a szarvak kialakítása sem volt tökéletes. Mindenesetre remek tapasztalatszerzési lehetőség volt, és megismertük a magyarországi íjkészítőket – kezdte a történetet Kókity, aki az idén sokkal komolyabban felkészült a versenyre. Ebben nagy segítséget nyújtott számára egy tanulmányi kirándulás.
– A Magyar Íj Alapítvány szervezésében ellátogattam a Magyar Nemzeti Múzeumba. Itt eredeti, X. századi íjleleteket nézhettünk és vizsgálhattunk meg. Ezeknek a sémája az alapítvány honlapján is megtalálható, és én a leletek alapján készítettem, mondhatni, rekonstruáltam két íjat. Összesen három íjjal vettem részt a versenyen, ebből kettő elnyerte az első két helyet. Emellett pénzjutalomban is részesültem, valamint az íjaimra tanúsítványt kaptam, hogy minden szempontból megfelelnek a magyar íjnak mint hungarikumnak. Összesen négy íjra adtak ki ilyen jellegű tanúsítványt – mondta el a bajsai íjkészítő, aki őszintén bevallotta, hogy nem számított ekkora sikerre. A két díjnyertes íja természetes anyagokból készült, és nagyon ügyelt arra, hogy minden hiteles legyen rajtuk.
– Az egyik íjam egy Tiszavasvárin talált lelet alapján készült, és 74 fontos. A másik íjat egy nagytarcsai lelet alapján rekonstruáltam, ez csak 54 fontos, de nem is akartam erősebbre csinálni. Ez szürke marha szarujából készült, ami nem olyan erős és kitartó, mint a bivalyé, amiből az első íj készült. Az elsőnek nyírfakéreg borítása van, vélhetőleg egykor is ezzel védték a nedvességtől és a napsütéstől az inazott felületet. Ezekhez az íjakhoz készítettem természetes ideget is, az egyiket kecskebőrből sodortam, a másikat pedig bélből készítettem. Ezek az íjak maximálisan természetes anyagokból készültek, és minden paraméterben megfelelnek a magyar íj elvárásainak – számolt be Kókity, majd arról is szólt, hogy a MÍA felkínálta neki, hogy megvásárolják az első helyezett íját. Először nem akart megválni tőle, de elmondták neki, hogy az alapítvány bemutató célokra fogja használni az íjat. Bárhol a világon, ahol bemutatják a magyar íjakat, a bajsai íjász íja is szerepelni fog. Másrészt az íjkészítés nem olcsó mulatság, az íj árából újabb íjak készülhetnek, így Kókity végül rúdnak állt és átadta íját az alapítványnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy eredeti magyar íj nélkül marad, ugyanis már tervezi egy „vajdasági” íj elkészítését.
– Dr. Bíró Ádám a MÍA-tól felhívta a figyelmemet egy Törökbecsén, az 50-es években feltárt leletre, amely ugyancsak egy magyar íj. Most ezt szeretném megtalálni és rekonstruálni, hogy úgymond a mi, vajdasági íjunkat is elkészítsem. Hogy rálelek-e, és kapok-e segítséget, még nem tudom, de bízok benne – mondta el a bajsai íjkészítő.
