Ha vannak közkedvelt helyek, akkor az újvidékieknek a péterváradi vár mindenképp az. A város jelképévé vált, noha önálló községként jegyzik. Turisták ezrei látogatják, a város lakói is leggyakrabban itt igyekeznek feltöltődni.
Fotó: Dávid Csilla
Nem túlzás az az állítás sem, hogy a hely örök idők óta népszerű. A történet a pattintott kőkorszakban kezdődik. Aztán nagyot ugorva a római korban már őrhelyet találunk itt, a középkorban fontos rév- és vámhelyet. 1235-ben, IV. Béla király idején, a Franciaországból érkező ciszterci szerzetesek uralják a terepet, akik kolostort építettek az egykori római erőd helyén. Ez volt Bélakút, amelyet 1242-ben a tatárok szinte teljesen megsemmisítettek. A tatárjárás után új helyszínen épült újjá a kolostor. A Duna jobb partján emelkedő kopár sziklán fellegvárat építettek, s ennek védelmében húzták fel az új kolostor épületét is. Ez a kopár szikla stratégiai fontosságú helyen állt: védte a Duna-parti útvonalat és nehezítette az ellenség számára a Tarcal/Fruška gora hegyein történő átkelést. Az új kolostor építését 1252-ben fejezték be. Környékének további fejlődését a modern földművelés és a szőlőtermesztés-borkereskedelem alapozta meg. A vár állapota azonban nem volt kielégítő, így a török előrenyomulás időszakában sokan aggódtak, állni fogja-e az ostromot.
Nándorfehérvár 1521-ben elesett, 1526 júliusában, többszöri próbálkozás után a péterváradi vár is, amely ezután egészen 1688-ig a fennhatóságuk alatt állt. Először ebben az évben sikerült visszafoglalni, azonban véglegesen csak 1716-ban, Savoyai Jenő győzelmét követően vált szabaddá az idevalósiak számára.
Ismét egy nagyot ugorva az időben, a ma is látható várfalak és erődrendszer (az Alsó- és Felsővár) 1780-ig épült ki. Építése azonban jóval korábban kezdődött. Idén van épp 325 éve, hogy 1692-ben I. Lipót (németül Leopold, innen a szálloda neve) osztrák főherceg, magyar király uralkodása idején az építkezés elkezdődött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem kilencven évig tartott. Jubileumot jegyzünk tehát idén. Vannak, akik azt is tudni vélik, hogy 325 évvel ezelőtt, éppen október 18-án kezdődött az építkezés, hogy aztán hosszú évek során az építmény elnyerje ma ismert alakját.
Fotó: Dávid Csilla
A monarchiában és annak szétesését követően is megmaradt, a csodálatos erődítmény egészen 1951-ig katonai célokat szolgált. Ma a Felsővár központi épülete a Hadiszertár, ahol az Újvidéki Városi Múzeum látogatható. A múzeum előtti tér a Díszszemle tere, a katonai sorakozóhely volt. A Hadiszertárral szemben lévő Tiszti Pavilonban működik egy drága szálloda és annak étterme. Az egykori laktanyában ma a levéltár üzemel. A tisztilakban egykor a tiszteket és katonákat szállásolták el, de működött itt fegyvergyártó műhely és istálló is. A föld alatt 16 kilométer összhosszúságú, négyszintes alagútrendszer húzódik, ebből 1 kilométernyi szakasz látogatható idegenvezetővel.
Az Alsóvár keskeny, macskaköves utcái is megérnek egy sétát. Itt találhatjuk a Szent György kolostortemplomot, de itt található a jó hírnévnek örvendő katonakórház is. És akkor még mindig nem szóltunk a vár tetején álló óratoronyról, mely nem csak a vár, hanem Újvidék legjellemzőbb ismertetőjegyévé vált. És arról sem szóltunk, hogy itt született a híres/hírhedt Jelasics bán, itt végezték ki az 1942-es újvidéki vérengzés irányítóját, Szombathelyi Ferencet 1946-ban… És arról sem, hogy a vár ad otthont az Exit zenei fesztiválnak, ami ugyancsak hozzájárult a hely, sőt vidékünk népszerűsítéséhez.
Aki ennyi évet megért, mint a mi várunk, bizony jó és rossz színhelye egyaránt. Ha mindent mérlegre teszünk, talán a jó túlsúlyba kerül. Isten éltessen, péterváradi vár, sokáig!
