2024. április 26., péntek

A szilvás gombóctól a szerelemgulásig

A Székelykevei Magyar Konyha Napjai kiemelt, községi szintű rendezvény, a faluból elköltözötteknek az ünnepe

Negyvenkét üstben főzték az ételkülönlegességeket szombaton a tizedik Székelykevei Magyar Konyha Napjai rendezvényen. A bográcsos ételeken kívül egyéb étkekben és édességekben válogathatott a több száz látogató.

Készül a szerelem gulása (Kecskés István felvétele)

Készül a szerelem gulása (Kecskés István felvétele)

Magyarországról több mint száz vendég érkezett. Természetesen itt voltak a székelyföldiek is, hiszen a székelykeveiek az al-dunai székelyeknek az utódai. Mint Szatmári Mihály szervező elmondta, a korábbi években 36-40 üstben főztek a résztvevők, az idei rendezvényen 42-en voltak. Jó hír az is, hogy a kevevári (kovini) önkormányzat minapi döntése értelmében a Székelykevei Magyar Konyha Napjai kiemelt, községi szintű rendezvény lett. Ez azt is jelenti, hogy jövőre nagyobb támogatásra számíthatnak a szervezők, így nagyobb hangsúlyt fektethetnek a művelődési és népművészeti kísérőrendezvényekre.

A főzés a helybeli vadászok sortüzével kezdődött, a vendégek pedig zeneszó mellett, jó hangulatban várták a szakácsok munkájának eredményét. Miután Halmai János atya megáldotta az ételeket, kezdődhetett a sorban állás.

A bonyhádiak a szegény ember eledelének is nevezett szilvás gombócot készítettek, szemet gyönyörködtető ügyességgel. A helybéli Papp Róbert „szerelemgulást” főzött, a citerások palacsintát sütöttek, és az eladásából a fellépésekhez szükséges útravalóra gyűjtöttek. A szakácsok között volt Dani Zoltán is, akit elsősorban az amerikai „lopakodó” lelövéséről ismerünk.

Hűvös időben is jó volt a hangulat

Hűvös időben is jó volt a hangulat

Kuharni Balázs Éva Székelyudvarhelyről került Ausztráliába. Hazajár Székelyföldre, eljött Székelykevére is, ahol gyöngyfűző tanfolyamot rögtönzött. Az a hitvallása, hogy nem kell nagy dolgokat tenni. Kis dolgokkal tudjuk átadni azt, amit tudunk, azt, amit ismerünk. Ha mindannyian megtesszük azt a picit magunk körül, magyar szót, magyar dalt hallunk, és átadjuk a gyerekeinknek, amit őseink ránk hagytak, akkor van jövője a kultúránknak és a nyelvünknek.

– Az elképzelés az volt, hogy a turisztikai idényt egy kicsit meghosszabbítsuk. Úgy néz ki, hogy ez sikerült – egyből összejött. Évről évre egyre nagyobb a rendezvényünk. Az, ami még nekünk – úgy „alattomban” – nagy kívánságunk volt, hogy a környékbeli szerb települések, Belgrád, Pancsova, Versec, Fehértemplom, Szendrő (Smederevo)... lakosait is ide csalogassuk a magyar konyhánkkal. Ugye tudjuk, a szerbek szeretik a magyar konyhát, viszont nem igazán van ezen a tájon lehetőségük arra, hogy igazi, magyar ízeket kóstoljanak, nyilatkozta Dani Ernő, a rendezvény ötletgazdája.

Székelykevének – nem hivatalos adatok szerint – 1650 lakosa van. A munkalehetőség híján és a jobb élet reményében azonban sokan elhagyják a szülőfalujukat, így a nagyobb rendezvények lassan az elszármazottak találkozói lettek.

– Ez a rendezvény most már úgymond ünneppé vált. Mivel az elvándoroltak a szabadságot úgy tervezik, hogy azért néhány napot hagyjanak, hogy jelen lehessenek ezen a rendezvényen. Találkozzanak a családdal, szeretteikkel, barátaikkal –  mondja Kovács Mária tanácselnök.