It, 2017. Rendező: Andy Muschietti. A forgatókönyvet Stephen King regényéből írta: Chase Palmer, Francis Fukuyama és Gary Dauberman. Fényképezte: Csung-Hun Csung. Vágó: Jason Ballantine. Zene: Benjamin Wallfisch. A főszerepben: Jaeden Lieberher, Jeremy Ray Taylor, Sophia Lillis, Finn Wolfhard, Chosen Jacobs, Jack Dylan Grazer, Wyatt Oleff, Bill Skarskgård.
Hét kiskamasz, akiknek egymáshoz legfeljebb sejthető köze van, kezet fog a folyóparton szeptember első napjaiban; vérszerződéssel ünnepelnek meg egy titkos és mély egységet. Ez az egység a gyermekkor maga, amelyből éppen most, éppen egy szörnyszülött gyilkos bohóc révén lépnek ki. Pár napja, az év egyik legjobban várt filmjéről magánbeszélgetve arra jutottunk: ha ezen kép helyett a hangsúly egy deformált, ezerarcú szörnyre tolódik, akkor hiába hét év várakozás – a film elbukta a próbát.
Nem bukta el.
Ha valaki lemaradt volna Stephen King egyik leghíresebb, majd’ ezerötszáz oldalas, 1986-os könyvéről vagy a hozzá piócaként tapadó kétrészes kultusz-tévéfilmről, íme a sztori. Derry városában gyermekek tűnnek el, köztük Bill kisöccse is. Bill és sleppje („a vesztesek klubja”), csupa társadalomidegen egyed, biztosak benne, hogy az eltűnésekhez köze van a fel-felbukkanó Krajcárosnak, a Táncoló Bohócnak, akinek útját léggömbök, illúziók, trükkök és leharapott végtagok jelzik. A hét gyerek összefog, hogy legyőzzék önmagukat és a települést ősidőktől fogva rettegésben tartó bohócarcú démont.
Kétszeresen is nehéz dolgunk van, amikor az Az című filmhez nyúlunk: már az is kérdés, újraadaptációról vagy pedig remake-ről beszélünk-e. A nyilatkozatokat figyelgetve arra juthatunk, hogy mindkettőről. Jelen sorok írójának véleménye afelé húz, hogy (hálisten) az utóbbiról. Ha ugyanis textushű forgatókönyv-adaptációt oktatnánk egy egyetemen, valószínűleg egy órát ennek a filmnek szentelnénk. Bár Francis Fukuyama (ő lett volna a mű eredeti rendezője) átdolgozását vette alapul, Andy Muschietti ragaszkodott a regény lapjaihoz és jelentősen átturmixolta a forgatókönyvet. Persze a korhatár-besorolás miatt így is ki kellett hagynia egy halom dolgot, de ezek elsősorban szexuális töltetű fejezetek, amelyeket egyébként is elég problémás lett volna celluloidra venni tizenéves gyerekekkel – így azt, hogy Beverlynek időnként a bugyijába nyúl az apja, csak sejteti a rendező, az pedig, hogy miféle viszonyt ápol titokban egymással Patrick és Henry, és főleg hogy miféle orgia folytán jutnak ki hőseink a csatornarendszer mélyéről – azt jótékony homály fedi.
Az alkotók már-már görcsösen ragaszkodnak King könyvének lapjaihoz, és jól teszik. Így valahogy nem válik zavaróvá, hogy az expozíció meglehetősen lassú (a film első óráját felöleli), és nem üt ki az sem, hogy ezalatt a semmit nézzük – ez a semmi egyre fenyegetőbben tolja hozzánk közelebb Krajcárost, tűpontosan King ritmusában sokkolva, ami azt is jelenti, hogy az igazi horror nem a szörnyben van, hanem egy elsikló árnyékban, egy csökött agyú kissrác bekattanásában vagy a halott öcséd megjelenésében a konyhában.
A Derry városának csatornájából 27 évenként előbukkanó sokarcú rém új feldolgozását pont 27 évvel az eredeti, 1990-es miniszéria után kapta meg, így a remake-jelleg is megmarad (sőt, egy igen sok bohócot tartalmazó jelenetben még Tim Curry legendás Krajcárosa is megjelenik). Filmként és adaptációként azonban az új mozi mégis jobban megállja a helyét. Nézzük csak újra az eredetit… ha egy egész generációnak is okozott rossz álmokat és koulrofóbiát, 27 év késéssel rengeteg jelenet bénácskának, sőt, egyenesen röhejesnek fog tűnni. Jómagunknak sohasem tetszett, kiváltképp az elképesztően ócska pókos jelenet.
A színészi játék jó, de lényege mégsem a színészi tehetségben honol, sokkal inkább a casting virtuóz bűvészetében. A hét „vesztes”, a három zaklató srác, de még Eddie túlféltő édesanyja és az összesen két jelenetben mellékszereplő gyógyszertáros is telitalálat (utóbbi hasonlít kicsit Stephen Kingre, aki a Sorvadj el-ben játszott egy hasonló szerepet). Bill Skarskgård, a Hemlock Grove husifiúja pedig meglepő, de remek választás Krajcáros szerepére, egyszerre gyerekes és rémisztő, intellektuális és ösztönös. (Azt beszélik, amikor a bohócnak kétfelé néz a szeme, az nem CGI, hanem Skarskgård trükkje, aki valóban külön tudja mozgatni a szemgolyóit…) Mindehhez már csak adalék a kamerát és a fényeket irányító, időnként szinte művészfotós irányt felvevő Csung-Hun Csung, aki Park Csan Vuk (Old Boy) operatőre volt.
Már sejthető volt, hogy a mozi címe átejtés, az igazi cím Az – első fejezet: A vesztesek klubja; immár nincs kétség, ez a kétórás, lassan hömpölygő, karakterrajzokra összpontosító King-adaptáció csak első része az Az című, előreláthatóan összesen vagy négyórás megaprodukciónak.
A regényben párhuzamosan futó, 27 évvel később játszódó mese a következő epizód témája lesz majd.
