Igazi, nagy kiterjedésű, szabadtéri néprajzi múzeum Vajdaságban nincs. Skanzenre gondolunk, merthogy Magyarországon előszeretettel így nevezik az ópusztaszerihez hasonló, kisebb-nagyobb múzeumfalvakat. Ezeken a helyeken akár egy álló napot is eltölthetünk, valóban impozáns létesítményegyüttesek, kár, hogy a mi erőnkből nem futotta erre a célra.
Bármilyen névvel is illessük, egy egész közösség letűnt életmódjába avatnak be a szabadtéri múzeumok, és szinte biztosra vehető, hogy az idősebb nemzedéknek is tartogatnak meglepetést, nem csak a fiataloknak.
Ezúttal néhány effajta, rendkívüli létesítményre hívjuk fel a figyelmet. Kezdjük a sort a Szentendrei Skanzennel. Kereken fél évszázada, 1967-ben kezdték el építgetni, hogy máig tükörképe legyen a Kárpát-medence jellegzetes népi építészetének, a falusi és mezővárosi társadalom lakáskultúrájának, életmódjának. Tíz néprajzi tájegységben kb. 400 építmény segítségével mutatja be – nagyrészt eredeti épületekkel és tárgyakkal – az életet a XVIII. század végétől a XX. század közepéig. A tájakat bemutató házakban kiállításokat, kézműves bemutatókat, folklórműsorokat, színházi előadásokat tartanak. A szentendrei szabadtéri múzeum jubileumának örömére idén egy különleges kiállítás és születésnapi programsorozat várja az érdeklődőket a múzeumfalu területén.
A sort nem mással, mint a Világörökség részét képező hollókői Ófaluval folytatjuk. A többi skanzentől eltérően a hollókőit nem építették újra, hanem a falu szinte eredeti állapotában maradt fenn az utókor számára, így hitelesen idézi fel a XX. század eleji palóc település képét. Központjában gyönyörű kis templom áll, átellenben pedig egy korabeli lakóházba is betekinthetünk, amely 1964 óta múzeum. A hollókői várrom alatt haladó kis falu palóc házacskáiban éttermek, kézművesek és iparosmesterek dolgoznak és kínálják portékáikat.
A Zselici Tájvédelmi Körzethez tartozó Szenna Kaposvártól 8 km-re található. A skanzen egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre, Belső-Somogy és Zselic sokszínű kultúráját, az itt élők szellemi és tárgyi örökségét mutatja be. A múzeumot 1978-ban nyitották meg. Az épületeket eredeti helyükön szétszedték, és az épített örökségünk megóvása érdekében itt újra felépítették. Az itt élők díszes népviseletükre, a szennai kontyra, néptánc hagyományaikra, a nyolcas rétesre, a betyár gulyásra is büszkék.
Zalaegerszegtől és Zalakarostól nem messze, 1968-ban nyílt meg a Göcseji Falumúzeum, ma már mintegy negyven építménnyel és több száz tárggyal várja a látogatókat. A Zala holtága mellett létrehozott gyűjtemény valójában elképzelt falu, amely ebben a formában nem létezett, de úgy építették meg, hogy remekül bemutatja a hajdani egyutcás településtípust. Rozsszalmás zsúptetők, boronafalú házak várnak, amelyekben nem ritkán több generáció nőtt fel és élt együtt. Itt található 2000 óta a Finnugor Néprajzi Park, amely páratlan gyűjteménye nyelvrokon népeink építőkultúrájának és életmódjának.
Több más, nyílt színi falumúzeum közül nem hagyhatjuk ki az Ópusztaszeri Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt. A skanzenben 19 épületegyüttest és 3 szabadtéri kiállítást láthatunk, benne a Dél-Alföld mezővárosi és tanyai portáit, népi építészetének jellegzetességeit a XIX. század közepétől az 1930-as évek végéig. A népviseletbe öltözött tanyagazdák bemutatják őseink életmódját, megismerhetjük a két világháború közötti időszak jellegzetes figuráit: a csendőrt, a juhászt… A tanyai iskolában előzetes bejelentkezéssel lehetőség van részt venni egy múltidéző tanórán, a szatócsbolt pedig egyedi kézműves termékekkel, korabeli édességekkel, finomságokkal várja a látogatókat.
Kár kihagyni!
