Néhány országban, másutt csak tartományban, esetleg városban már vizsgálják, hogy milyen társadalmi-gazdasági hatása lehet annak, ha feltétel nélküli alapjövedelemhez (FNA) juttatják a lakosokat. A kísérlet eredményeire még várni kell, de a kezdet biztatónak tűnik.
Az FNA fő jellemzője a „rendszeres készpénzkifizetés, amit feltétel nélkül juttatnak el mindenkinek, egyéni alapon, jövedelem- és vagyonvizsgálat, valamint munkavégzési követelmény nélkül”. A lényeg: az állam pénzt ad (ideális esetben mindenkinek) – csak úgy. Pénzszórásról azonban szó sincs, csupán egy meghatározott összeg folyósításáról. Elsősorban a szociális gondok és olyan helyzetek kezelésére, amilyenekre jelenleg nincs megfelelő válasz.
Az FNA-t már az európaiak bő kétharmada helyesli, de csak 3 százalékuk gondolja úgy, hogy abbahagyná a munkát, ha kapna ilyen juttatást.
Csakhogy a munkaidő is fokozatosan rövidül. Franciaországban például ősztől az iskolák ötödében ismét bevezetik a négynapos munkahetet.
Az évek óta mintegy 20 százalékos munkanélküliséggel küszködő Spanyolországban a kormány a hosszú hétvégék bevezetését fontolgatja. Alighanem hamarosan lépnie kell, hiszen a távmunka terjedése és a technológiai fejlődés okozta változások egyre jobban sürgetik.
A munkaidő észszerű kihasználásának segítésével megbízott országos bizottság azonban eléggé pesszimista. José Luis Casero, a testület vezetője csak a távoli jövőben tartja megvalósíthatónak az ötletet. Szerinte Spanyolországban először az ebédidőt kellene 45 percre leszorítani, s csak utána következhetnének az egyéb újítások a munkahelyeken.
Pedig a megoldás működőképességét már amerikai, chilei, francia, holland, svéd, vagy épp gambiai kísérletek bizonyítják, jóllehet a hosszú hétvége ötlete még viszonylag új. Carlos Slim mexikói multimilliárdos három évvel ezelőtt javasolta, hogy az emberi munkaerőt helyettesítő robotok és digitális technológia fejlődése miatt célszerű lenne próbaként bevezetni a négynapos hétvégét.
A világ egyik leggazdagabb vállalkozója tehát lényegében a háromnapos munkahét meghonosítását indítványozta. Igaz, cserébe elvárná, hogy a munkaidő 11 órára növekedjen.
Azóta kiderült, hogy elképzelése nem új. Utah amerikai szövetségi állam ugyanis már 2008-ban a gyakorlatban is alkalmazta az ötletét. Igaz, csak a közalkalmazottak körében, de az érintettek közül nem vontak be mindenkit a programba.
A résztvevők kétharmada azonban elégedett volt a meghosszabbított hétvégével, de mások nem annyira, s emiatt politikai vita is kerekedett az ügyből, amely rosszul végződött: 2011-ben visszatértek a régi gyakorlathoz.
Svédországban két évig működtek hasonló programok, ráadásul több ágazatban. Az év elején azonban – szintén politikai okokból – mindegyikkel felhagytak. Az ellenzék arra hivatkozva torpedózta meg a kísérletet, hogy az egész többe került, mint amennyi haszon származott belőle.
A három- vagy négynapos hétvégék hátrányai között említik, hogy a munkanapokon csökken a termelékenység, mert a meghosszabbított munkaidőben csökken a dolgozók hatékonysága, sőt a figyelme is, ez viszont jelentősen növeli a balesetveszélyt. A munkahelyen eltöltött hosszabb idő ugyanakkor szorongással is járhat, ami pedig betegségekhez vezethet.
