Az észak-bánáti Kanizsamonostoron az elmúlt hét végén falunapot tartottak, amelyen megemlékeztek a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület megalakulásának 69. évfordulójáról. Ebből az alkalomból megkoszorúzták a művelődési ház előtt Petőfi fából faragott mellszobrát, amelyet a zentai Borsos István nyugdíjas készített néhány évvel ezelőtt. Az ő keze munkáját dicséri a falu központjában nemrégiben felállított, öreg gulyást ábrázoló, egész alakos, fából faragott szobor is.
Egy zentai nyugdíjas molnár és méhész hogy kerül Kanizsamonostorra?
Borsos István és alkotása, a gulyás a gulyaváró padon (Gergely József felvétele)
– Otthon a családunkban gyerekként nagyapámtól megtanultam a méhészkedés alapjait. A malomban dolgoztam három váltásban, és munka után szaladtam a méhekhez. Hét éve vagyok nyugdíjas, és azóta két kedvtelésemnek, a méheknek és a fafaragásnak élek. A méheknek köszönhetően van lehetőségem hódolni az utazási szenvedélyemnek is. Minden évben elutazom valahová világot látni, Kubától Afrikáig sokfelé jártam már. Idén ősszel, amikor már kevesebb a munka a méhekkel, Japánba készülök egy kéthetes körútra.
Kanizsamonostoron, a legelőkkel körülvett nyugodt falusi környezetben ideális helyet találtam a száz kaptárból álló méhállományomnak. Ebben a kis bánáti faluban vettem házat, ennek udvarán állítottam fel a kaptárokat, és itt pörgetem ki a mézet is. Tavasztól őszig van velük a legtöbb munka. A falu körül minden évben annyi mézet, 3-4 tonnát gyűjtenek a méhcsaládok, amennyibe került 15 éve a monostori ház. Mostanság még olcsóbbak a házak Monostoron, nem kellenek senkinek, mennek el innen az emberek.
Mikor kezdtél fafaragással foglalkozni?
– A méhészet mellett, ami szabadidőm marad, azt fafaragással töltöm. Már a katonaságnál elkezdtem faricskálni, autodidakta módon képeztem magam. Később fafaragótáborokban is részt vettem. Komolyabban 1998-ban fogtam bele a fafaragásba, volt Zentán egy nagyszabású, a méhészetet bemutató kiállítás. A méhészek védőszentje Szent Ambrus, viszont nem találtunk a kiállításra alkalmas szobrot róla, hát faragtam egyet. Az eltelt két évtizedben több egész alakos szobrot, domborműveket stb. készítettem. A monostori, hagyományos módon berendezett parasztházban is van jó néhány alkotásom. Időnként rendelnek is tőlem szobrokat, de a fafaragást továbbra is inkább csak saját szórakozásra művelem.
Mivel feleségemmel elég sokat tartózkodunk Monostoron, úgy gondoltam, megajándékozom a falut egy ide illő szoborral. A helybeliek főleg mezőgazdaságból, jószágtartásból élnek, ezért faragtam ki egy öreg gulyást ábrázoló egész alakos szobrot. A gulyás kifaragásához a szintén zentai Szekeres István adta a fát, neki is volt háza Monostoron, de már eladta. A tőle kapott akáctörzsből véstem, faragtam ki a gulyás szobrát, amelyet egybeépítve állítottunk fel azzal a paddal, amelyen esténként a helybeliek szoktak ücsörögni, amikor várják a legelőről hazatérő gulyát – mondta Borsos István.
