Társadalmunk, és vele együtt az ellátórendszerek, az ipar és a mezőgazdaság is jelentős változások előtt áll. Egyre inkább fogyasztói társadalommá válik a miénk is. A helyi (kis)termelőktől származó hagyományos élelmiszerek helyett a bevásárlóközpontok által forgalmazott termékek kerülnek az asztalunkra. A mezőgazdaság iparosodásának kétséget kizáróan vannak jó oldalai, de sajnos árnyoldalai is. Mindenképpen pozitív fejleménynek tekinthető, hogy a mezőgazdaság iparosodásának elterjedésével a világban az 1960-as évektől kezdve figyelemre méltó változások voltak tapasztalhatóak az élelmiszer-biztonság területén. A második világégést követően az emberiségnek mintegy a fele alultáplált volt, mára ezt az arányt sikerült 20 százalék alá csökkenteni, miközben a népesség száma is folyamatosan nőtt. Szakemberek sokat vitatkoznak azon, hogy mit jelent az alultápláltság, milyen kritériumok alapján lehet megállapítani azt, hogy hol van az alultápláltság küszöbértéke. Bizonyos felfogás szerint ugyanis alultáplált lehet valaki úgy is, hogy közben túlsúlyos: szénhidrátból többet visz be a kelleténél, miközben a fehérjék, vitaminok és az ásványi anyagok bevitele hiányos. A kóros elhízás az egészségügyi ellátórendszereket is új kihívások elé állítja.
A GLOBALIZÁCIÓ UNIVERZÁLIS MEGOLDÁSOKRA ÉPÜL
A földművelés korai időszakában csupán addig műveltek egy-egy területet, amíg az ki nem merült. Akkor újat törtek fel helyette, a korábban művelt földet pedig a természet újra termékennyé tette. A modern kor szemlélete a mezőgazdasági rendszereket gyárakként, üzemekként kezeli. Vannak inputok és outputok, a kimenő termékek és bemenő források menedzselésének a célja a hatékonyság folyamatos növelése. A mai értelemben vett precíziós vagy más néven helyspecifikus mezőgazdaság bevezetése forradalmasítja az ágazat termelését, ugyanakkor a folyamat rejt magában bizonyos buktatókat, melyeket a hatékonyság jelentős növelésével sem lehet teljes mértékben kizárni. A mezőgazdaság iparosodása ugyanis az esetek túlnyomó többségében a környezeti erőforrások önmegújító képességén túlmenően aknázza ki a lehetőségeket. A felfogás pedig a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja a káros környezeti és a sok esetben azzal szorosan összefüggő társadalmi következményeket. A globalizáció és a vele kézen fogva együtt járó gazdasági szemlélet univerzális megoldásokat és módszereket keres. Ez önmagából fakadó természete a folyamatnak és tagadhatatlanul számos előnye van, ugyanakkor a mezőgazdálkodás esetében nem biztos, hogy mindenkin jól áll ez az „egyenruha”. A környezeti adottságok ugyanis sok esetben csak látszólag hasonlóak, ugyanakkor időben és térben is nagyon eltérőek lehetnek, ha hosszú távon szemléljük őket. A gyakorlatban a hangzatos környezetvédelemmel kapcsolatos szózatok mellett általában az a helyzet, hogy a környezeti adottságokra nem építő, pazarló, az erőforrásokat a végletekig kihasználó modellek működnek.
PRECÍZIÓS GAZDÁLKODÁS
A precíziós gazdálkodás Szerbiában még gyerekcipőben jár. Ennek több oka is van. Egyrészt az új dolgoktól való idegenkedés, másrészt a hazai tulajdonviszonyok, harmadrészt oka ennek, hogy a technológia nemrég még olyan drága volt, hogy csak évek múlva lehetett számítani az esetleges megtérülésével. Arról nem is beszélve, hogy az idei szélsőségesen aszályos évben az ilyen rendszerek hogyan teljesítenek. Nagyon érdekesek és tanúságosak lehetnek majd az idei év tapasztalatai, de a következmények még a következő ciklusban is kifejtik hatásaikat, ezért teljes képet csak utólag, néhány év távlatából kaphatunk. A helyspecifikus mezőgazdálkodás bevezetése és a vele kapcsolatos fejlesztések költségigényesek és új tudást, szemléletváltást igényelnek a jövőbeni felhasználóktól. A technológia bevezetése azonban hosszú távon mindenképpen megtérül, és a környezetgazdálkodási szempontok is mellette szólnak. A fenntarthatóság megvalósulása érdekében elengedhetetlen, hogy a természeti erőforrások felhasználásának mértéke ne haladja meg azok regenerációs képességét. Összességében Földünk teljes lakosságának az érdekeit szolgálná, és ez így van, még ha közhelyesen és fellengősen is hangzik.
Az alapjaiban iparosodott mezőgazdaság megjelenése úgy tűnt, hogy kényelmes és biztonságos jövőt kínál. A kódolt, rendszerszintű hibák csak nemrég kezdtek látványosabban megmutatkozni súlyos ökológiai és szociális következményekkel. A rendszer egyik gyengesége, hogy például hagyományos módon már nem követhető a nagyszámú és sok esetben merőben különböző rendeltetésű termelési tényezőknek a viszonya egymással, a termőhellyel és a gazdasági követelményekkel.
