A múlt hét közepén kezdődött el és augusztus 9-ig tart a Szegedi Szépmíves Céh 32. Művésztelepe, amelyet az idén először rendeznek meg Zentán.
Nagy Károly, a Szegedi Szépmíves Céh elnöke, Vinkler-díjas festő- és grafikusművész napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a helyszínt a közelsége miatt választották, mivel tavaly már ellátogattak Palicsra és Szabadkára is, s szívükbe zárták ezt a környezetet.
Korábban Magyarország több régiójában is megszervezték alkotótáborukat, de lényegében a Szegedtől mintegy egy órára lévő Zentán megkapnak mindent, amit más esetben 4-5 órás utazással tudtak csak elérni.
A 12 képzőművész július 30-án érkezett a zentai Anna panzióba, s itt-tartózkodásuk ideje alatt az alkotás mellett megismerkednek tartományunk szecessziós emlékeivel, a vidék hangulatával és persze az itt élő emberekkel is. A Szegedi Szépmíves Céh egyébként 1990-ben alakult meg.
(Horváth Zsolt felvétele)
– A magyar rendszerváltás elnevezésű népi játék során merült fel az a gondolat, hogy ne csak a hivatalos, betagozódott művészek alkossák a város művészeti életét – ecsetelte Károly, s hozzátette, hogy akkor a város összes alkotója csatlakozott a céhhez. Azóta többen, különböző okoknál fogva, kiléptek belőle, de a mai napig Szeged legnagyobb képzőművészeti csoportjaként tevékenykednek. A zentai táborban a céh szabad iskolásai és tagjai vesznek részt, őszre pedig ismét tartományunkba látogatnak, akkor egy vajdasági szecessziós túrán vesznek majd részt. Az Anna panzióban megrendezett művésztelep tagjai közül Károly Csanádi Hajnalka festőművészt emelte ki, aki a Pécsi Tudományegyetemen végezte el tanulmányait, most pedig egy egyházi kiállításra készül.
Hajnalka a közelben lévő Szent Ferenc-templomban alkothatott, s az itt szerzett inspirációkat használta fel másfél-kétméteres alkotásához, amelybe a panzióban talált népi relikviákat is beépítette.
A művésztelep keretében pénteken este bemutatták Bene Zoltán magyar írónak, a Szeged folyóirat főszerkesztőjének Az érdemes, nemes Rózsasándor című könyvét, amelyet az idén az Év Könyvének nyilvánítottak Szegeden. Az író által betyárpikareszként jellemzett mű valójában tizenegy lazán összefüggő fejezetből álló prózafüzér, amely a pikareszk hagyományoknak megfelelően építkezik. A könyv főhőse viszont nem azonos az egykori, híres szegedi betyárral.
– Rózsasándor mindig az igazságot kereste, s a méltánytalanságok ellen küzdött – mesélte a könyvbemutatón a szerző, s hozzáfűzte, hogy egy lehetséges világ lehetséges betyárjaként kell elképzelni, aki nem bűnöző, ellenkezőleg: igazságosztó.
A kötet hangneme, hangulata, eszközei kapcsolódnak a népmesékhez, a betyárromantikához és a világirodalom egyik legjelesebb regényéhez, a Don Quijotéhoz is (példának okán Rózsasándor elválaszthatatlan cimboráját Panzasándornak hívják).
