Lehangoló, sőt hátborzongató felvételek érkeznek mostanában sok országból. Főleg olyanokból, amelyek tengerrel is rendelkeznek és nyaranta rengeteg turistát vonzanak.
Az ott készült képek egy része azonban nem vidám nyaralókról szól, hanem égő erdőkről, lángoló növényzetről, vérző természetről és persze a veszélyeztetett emberekről, meg a vagyontárgyaikról. A pusztítás évről évre ismétlődik. Főként nyaranként tombolnak a tüzek, mivel ilyenkor egy szikra is katasztrófát okozhat. A villámcsapásról, az eldobott cigarettacsikkről vagy a szabadtéri mulatozás után hátrahagyott tábortűz parazsáról nem is beszélve. A piromániásokat pedig jobb meg sem említeni.
A tengermelléki területeken a rekkenő hőség és a csapadékhiányos időjárás miatt Horvátországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában vagy épp Görögországban immár minden évben fokozott tűzveszélyre kell számítani 2000 óta.
Az elmúlt 17 esztendő majdnem mindegyikében rekord meleget mértek. Mindössze két évben nem sikerült megdönteni a korábbi csúcsot.
(Fotó: Beta)
Az időjárás megváltozását a természet is egyre jobban megsínyli. Elsősorban azért, mert az ember az utóbbi évtizedekben alig figyelt a környezetére, s a mohósága, illetve a telhetetlensége által ösztönözve majdnem mindenütt oly mértékű pusztításokat okozott, amelyek következményeit még csak ezután szenvedi meg minden(ki) a Földön.
Így az erdők is. Pedig hát a tiszta levegőt biztosító fás területek a legkevésbé sem érdemelnék meg mindazt, aminek az emberek kiszolgáltatták.
Ezért is szívszorongató látvány, amikor a hatalmas lombkoronákat faló lángnyelvekről készült felvételek elárasztják a világot. A tűz ugyanis nem látványosság, hanem az (erdei) élővilág gyilkosa. Még akkor is, ha csak az emberi áldozatokat szokták számolni, közölni. No, meg a terület nagyságát, amelyen a lángok tombolnak. Érthető módon a helybeli lakosságot, s a turistákat mindig igyekeznek tájékoztatni a veszélyről, az azzal kapcsolatos tudnivalókról. Különös módon az erdei népesség riasztásáról, oltalmazásáról már megfeledkeznek az illetékesek.
Pedig milliók laknak az erdőkben. Különböző riasztó, zajkeltő, nyugtalanító hanghullámokat kibocsátó kütyükkel nyilván sok mindenkit el lehetne ijeszteni a tűz elől, biztonságos irányba és távolságba. Ha erre az ember lusta, küldhetne drónokat, amelyek műszaki megoldásokkal elűzhetnék a madarak, mókusok, őzek, medvék és társaik legalább egy részét.
Nagy munka lenne az biztos, de megérné, hiszen gyakran több száz, olykor több ezernyi hektár is ég egyszerre, vagyis hatalmas kincs semmisül meg.
A dalmátok, bretonok, katalánok, baszkok és mások sokat tudnának erről mesélni, hiszen a tengerpartjukon gyakoriak az erdőtüzek, következésképpen a mérhetetlen károk is. Horvátország közép-dalmáciai térségében, azaz a tengerparti részen, csak az elmúlt tíz napban húsz helyen volt tűz. A médiában ezért felmerült a gyanú, hogy szándékos gyújtogatás történt. Az oltás viszont itt-ott akadozott, ami politikai vitát lobbantott lángra. A felforrósodott hangulatot talán már sikerült lehűteni.
Az erdőkre leselkedő veszély azonban nem múlt el, jóllehet az eddigi tüzeket már megfékezték, felszámolták. Még a legveszélyesebbnek tartott helyszíneken is, így például Split környékén, ahol a lángok egy hete már a dalmáciai nagyváros határát perzselték.
A turisták tehát megnyugodhattak, bár egyébként sem voltak (élet)veszélyben, mivel a tüzek nem érintették a nyaralóövezetek, parti települések, sem a külföldiek által kedvelt területek többségét. Igaz, néhol megközelítettek, másutt meg körbe vettek dalmáciai falvakat, ahonnan helybelieket és külföldieket kellett kitelepíteni. A legsúlyosabb helyzet Split és Omiš között alakult ki. A térségben 4500 hektár erdő pusztult el, valamint olajfaültetvények, lakóházak, közösségi objektumok és mezőgazdasági gépek is a lángok martalékává váltak. A 80 megsérült személy többsége tűzoltó volt.
Aki még csak most készül nyaralni, nyugodtan mehet Horvátországba, ám nem árt, ha vigyáz a természetre. Akár úgy, hogy cigarettacsikket még az autópályára sem dob ki, akár úgy, hogy nem gyújt tüzet a szabadban, s ugyanott kerüli a nyílt láng használatát.
A hőség miatt másutt is nagy az erdőtüzek kockázata, hiszen a szárazság következményeként az élő aljnövényzet is könnyebben lángra lobbanhat. Szeles időben pedig rendkívül gyorsan terjed a tűz. Tartós aszály esetén, egy-egy kisebb zivatar sem sokat segít, hiszen az eső gyorsan bekerül a talajba, a megszáradt növényzet pedig akár már néhány órával később ismét könnyen gyúlékonnyá válik.
Eső azonban sokfelé mutatóban sincs. Olaszország nyugati partvidékén a szárazság miatt már hetek óta erdőtüzek pusztítanak. A lángok nemrég elérték Róma határát is. Montenegróban szintén megközelítették a fővárost, Podgoricát, de a tengerparton is pusztítottak. Franciaországban kisebb erdőtüzeket regisztráltak.
Portugáliában azonban az idén az ország legszörnyűbb pusztítását okozta a tűz: júniusban több mint 40 ezer hektár erdő égett le, 64 ember halálát és több mint kétszáz sebesülését okozva. A szakemberek szándékos gyújtogatásra gyanakszanak.
A szomszédos Spanyolországban a hatóságok meg vannak róla győződve, hogy náluk az erdőtüzek csaknem 95 százalékát emberi gondatlanság okozza, így azokat nagyobb odafigyeléssel meg lehetne akadályozni. A spanyoloknál is gyakran égnek az erdők: tavaly több mint 65 ezer hektárnyi területet tettek tönkre a lángok, 2015-ben mintegy 111 ezret.
Az elpusztított területek nagyságára vonatkozó adatok megdöbbentőek, de sajnos, pontosak. Az EU-ban ugyanis működik egy információs rendszer (EFFIS), amely műholdakkal figyeli az erdőtüzek (ki)terjedését, s az érintett területekre vonatkozó számokat ennek alapján határozza meg.
Ha szükséges, tájékoztatja az EU veszélyhelyzet-kezelési, polgárvédelmi és humanitárius segítségnyújtási koordinációs központját (ERCC). Ezen keresztül az uniós tagállamok illetékes szervezetei – kérés esetén – azonnal a bajba jutottak segítségére siethetnek. Az együttműködésben kívülálló országok is részt vesznek, közöttük Szerbia is. A kölcsönös segítségnyújtás azonban nem csak az erdőtüzek elleni közös fellépésben nyilvánulhat meg, hanem az egyéb (természeti) katasztrófák, válsághelyzetek, járványok elleni küzdelemben is.
Jelenleg az ember által előidézett klímaváltozás következtében kialakult perzselő hőség a fő gondok egyike Európában és a világon. A baj az, hogy egykönnyen nem szabadulunk meg tőle. A tudósok előrejelzéseiből ugyanis az derül ki, hogy az évszázad végére a rekordokat döntögető magas hőmérsékletek válnak átlagossá.
Nyitókép: (Fotó: Beta)
