Hét öntözőrendszer épülhet Vajdaságban

Európa középső és déli régiójában az időjárás ismét bizonyította, hogy ki az igazi úr. Néhol erdő- és bozóttüzek pusztítanak, máshol az átlagosnál legalább 15 Celsius-fokkal alacsonyabb a hőmérséklet és árvíz mossa el, ami csak útjába kerül, megint máshol pedig hónapok óta alig esett eső. Ez a helyzet Vajdaságban is, ahol az emberek jelentős része a mezőgazdaságból él meg. A kimutatások szerint az országban a megművelhető földterületeknek nagyjából három százalékán működik öntözőrendszer, vagyis a szerbiai terméshozamok java részt továbbra is az időjárástól függnek. A szakemberek szerint az ország legalább egymilliárd eurót veszített már a korszerűtlen mezőgazdaság következtében.

A mezőgazdasági tárca vezetője, Branislav Nedimović, nemrégiben jelentette be, hogy hamarosan megkezdik a 11-es vízi folyosó projektum kivitelezését, amelynek keretében 11 öntözőrendszer épülne Szerbiában, ebből hét Vajdaságban. A mezőgazdasági minisztérium számára mindenféleképpen prioritás az öntözés megszervezése, hiszen a mezőgazdaság nem lehet az időjárás túsza, szögezte le a tárcavezető, majd elmondta, hogy miután megépülnek a központi rendszerek, ezekhez kapcsolódhatnak a másodlagos struktúrák, azaz a felhasználók.

Korábban is voltak hasonló kezdeményezések. Dušan Petrović akkori mezőgazdasági miniszter 2011. szeptember elején tudatta, hogy a következő év elején, tehát 2012-ben, egymillió hektárt elérő öntözőrendszert kezdenek építeni. A minisztérium akkor a Jaroslav Černi Vízgazdálkodási Intézettel együttműködve dolgozta ki a hatástanulmányt, majd a konkrét terveket, legalábbis ezt állította a valamikori miniszter, akinek akkori nyilatkozatából arra is fény derült, hogy hat év alatt semmi sem változott: akkoriban is és ma is nagyjából 100 ezer hektár termőföldön és gyümölcsösben működik öntözőrendszer.

KONKRÉT TERVEK VAJDASÁG VONATKOZÁSÁBAN

Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője egyetért azzal, hogy az öntözőrendszerek kiépítése, illetve folyamatos fejlesztése érdemben lendítené előre a mezőgazdaságot. Azzal kapcsolatban is helyeselt a lapunkkal folytatott beszélgetés során, hogy ha az elmúlt évtizedekben jobban odafigyeltek volna ezekre a fejlesztésekre, akkor a mezőgazdaságban a mostaninál nagyobb bevételekre lehetne szert tenni. Stratégiai szempontból nem lehet elodázni a szóban forgó fejlesztések megvalósítását, hiszen a következő évtizedekben mind komolyabban kell majd foglalkozni az időjárási viszontagságok következményeivel, azaz a mezőgazdaság nem függhet a jelenlegihez hasonló mértékben az időjárástól, nyomatékosította a politikus.

– Az öntözőrendszerek kiépítését követően a gazdák legalább 30 százalékkal növelhetnék jelenlegi hozamukat, ez pedig versenyképes árakat eredményezne. Ha nem lesznek korszerű és működőképes öntözőrendszerek, Szerbiának tetemes veszteségei lehetnek a mezőgazdasági termékek értékesítése során. Ezért arra kell összpontosítanunk, hogy a projektumok megvalósuljanak, hiszen a víz adott, Vajdaságban mindenféleképpen. Jelenleg a szerbiai megművelhető földterületek három százalékán öntöznek. Vajdaságban a jelenlegi rendszerekkel nagyjából 50 ezer hektár öntözhető, Szerbia egyéb területein még 20 000–30 000 hektár, az üvegházakban, gyümölcsösökben csöpögtetőrendszerekkel pedig nagyjából 30 ezer hektárt öntöznek összesen. Ez rendkívül kevés. Egyébként Vajdaságban legalább 100 ezer hektáron létezik már kiépített öntözőrendszer, viszont ezeknek java részét elhanyagolták, vagyis használhatatlanok. Itt elsősorban a Duna–Tisza–Duna-csatornára gondolok, illetve az ehhez kapcsolódó másodlagos csatornákra, amelyeket benőtt a gaz – részletezte Fremond Árpád.

A mezőgazdasági miniszter bejelentésével kapcsolatban, hogy hamarosan épül a 11-es vízi folyosó, a parlamenti képviselő megerősítette, hogy a tervezett 11 öntözőrendszerből hetet Vajdaságban építenének ki. A részletek egyelőre nem körvonalazódtak teljes egészében, a korábbi elképzelések alapján annyit azonban már most tudni, hogy Bácskában megépítenék a Tiszát a Palicsi-tóval, a Csík-eret a Palicsi-tóval, majd azt a Topolyai-tóval összekötő csatornákat, nyilatkozta Fremond Árpád. Mint hozzátette, a projektumok megvalósítását az Abu-Dzabi Alap támogatná. A köztársasági parlament tavaly fogadta el a nemzetközi megállapodást, amely mentén két százalékos kamat mellett egymilliárd dolláros hitel áll Szerbia rendelkezésére a következő tíz évben, magyarázta Fremond Árpád.

– A részletekről, vagy arról, hogy mikor kezdődhetnek el a munkálatok, pillanatnyilag nem tudok nyilatkozni. Azt már most tudni, hogy ha megépülnek a rendszerek, a mezőgazdasági termelőknek lehetőségük lesz ezekhez csatlakozni. Az, hogy ez milyen módon valósulna meg, elkövetkező időszakban derül ki. Értékelésem szerint bizakodásra ad okot, hogy a mezőgazdasági miniszter ennyit foglalkozik ezzel a témával, de az is reménykeltő, hogy a köztársasági és a tartományi mezőgazdasági tárca között jó az együttműködés. Tudtommal a minisztérium és a titkárság már több egyeztetésen túl van, arra igyekeztek megoldást találni, hogy miként tudnák közösen megvalósítani a projektumokat. Annyi biztos, hogy az Abu-Dzabi Alap 50 százalékát finanszírozná a projektumoknak, a fennmaradó összeget pedig a minisztériumnak kellene biztosítania – taglalta Fremond Árpád.

ÁTFOGÓ ÁTALAKULÁS SZÜKSÉGES

Szerbiában úgy a politikum, mint az átlagember hajlamos csak akkor foglalkozni az időjárás szélsőségeivel, amikor azok éppen történnek, később azonban túlságosan gyorsan megfeledkeznek a viszontagságokról, jegyezte meg Branislav Gulan, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) Falu Bizottságának tagja és a Szerbiai Gazdasági Kamara szakmunkatársa, aki egy korábbi munkájában rámutatott: „A világban már felismerték, hogy a víz meghatározó a mezőgazdaságban, ezért világszerte a megművelhető földterületeknek nagyjából a 17 százalékán működik öntözőrendszer. Ehhez képest a szerbiai mezőgazdasági földterületeknek csupán az 1,5 százalékát öntözik. A rendelkezésre álló rendszerekkel Vajdaságban 100 ezer hektárt lehetne öntözni, Szerbia középső régiójában pedig 60 ezret. A valamikori Jugoszláviában ugyanezen a területen 180 ezer hektár öntözésére alkalmas rendszer állt rendelkezésre. El kell ismerni, hogy mekkora mulasztásokat követtünk el. Rendelkezésünkre állt a Duna–Tisza–Duna-csatorna, amely összesen 22 ezer kilométernyi területet ért el. Napjainkban a másodlagos hálózat java része használhatatlan, benőtte a gaz.”

Mint arra lapunknak a szakértő rámutatott, bár a hivatalos számadatok a megművelhető földterületek 1,5 százalékának az öntözéséről tesznek említést, ennél vélhetően valamennyivel nagyobb területen öntöznek, mivel ebben a kimutatásban nem vették lajstromba a gyümölcsösöket és az üvegházakat. A felmérések szerint 2013-ban országszerte 88,13 milliárd köbméter vizet használtak el az öntözés során, ennek 91 százalékát a folyamokból nyerték, a többit pedig a talajból vagy a tavakból. A beszélgetés folytatásában az is kiderült, hogy a nemzetközi mérések értelmében Szerbiában egy évszázad alatt átlagban 51csapadékszegény évet jegyeznek. Mivel víz nélkül nem lehet maximális a hozam, mindenki számára egyértelmű lehet, hogy hatékony öntözőrendszerek nélkül nem lehet sikeres a szerbiai mezőgazdaság.

Branislav Gulan a szerbiai mezőgazdaság más, ám hasonló irányú megreformálásával kapcsolatos elképzelések megvalósítását úgyszintén sürgeti. Egyetért azzal, hogy mielőbb új, aszálytűrő növényeket lenne érdemes nemesíteni, illetve ültetni, valamint alkalmazni a máshol sikeresnek bizonyuló talajmegmunkálási technikákat. Tudvalevő, hogy milyen módszerekkel lehet úgy előkészíteni, megmunkálni a talajt, hogy az jobban megőrizze a nedvességet. A szakértő ezen a ponton jegyezte meg, hogy mennyire sajnálatosnak tartja a valamikor sikeresen működő belgrádi Mezőgazdasági Kutatóintézet felszámolását, hiszen az érdemben tudott szakmailag megalapozott javaslatokat tenni a mezőgazdaságnak.