2024. április 26., péntek
Apáczai Nyári Akadémia, Újvidék

Arany János nyelvi világképe

Dr. Magyari Sára adott ízelítőt Arany János nyeli világképéből a XVII. Apáczai Nyári Akadémia harmadik napján, csütörtökön, a Történelem és magyarság szekció első előadásán. Az előadó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének szakirányítója, akiknek a hungarológia és az antropológiai nyelvészet a szakterülete, kutatásaiban pedig a nyelv és a kultúra viszonyát vizsgálja. Előadásának középpontjába azt a kérdést állította, hogy milyen értékrendszerek mentén szervezte meg Arany János a szövegeit, illetve melyek azok az alapvető kulcsfogalmak, amik fellelhetőek a műveiben. Röviden beszélt a nyelv és a kultúra kapcsolatáról, definiálta a nyelvi világkép fogalmát, bevezetést adott a kulturális nyelvészetbe, az elméleti háttér felvázolása után pedig ráért Arany János értékrendszerére és nyelvi világképének bemutatására. Magyari Sára elmondta, gyakran félreteszi azokat a nyelvmeghatározásokat, amiket az iskolában és az egyetemen tanulunk, és azt kutatja, hogy ez az általunk használt konvencionális jelrendszer hogyan mutatja meg a nyelvnek a közösségi és a kulturális vonatkozásait. Antropológusként a kultúrát hármas egységben határozza meg: ez egyrészt áll a magaskultúrából, ahová Arany János művei is tartoznak, a felépítményét másrészt a népi kultúra, valamint a populáris kultúra alkotják. A nyelv és a kultúra fogalmaiból pedig levezethető a nyelvi világkép fogalma, ami ilyen formában újszerű, nyelvi világnézetként azonban már Humboldt és Herder is használta.

– A nyeli világkép az átlag nyelvhasználó tudásán alapuló kép, a világ megértése és interpretációja. Az átlag nyelvhasználó pedig, miközben beszél – ha akarja, ha nem – azt is elmondja a nyelvén, a szóhasználatán keresztül, hogy milyen értékrendszerrel rendelkezik, hogy a nyelve mit tart értékesnek és mit nem. Nemcsak egy értékrendszert tükröz, hanem benne van a közös múlt, végigkövethető vele egy közösség történelme, az, hogy mit és hogyan élt meg – fejtegette Magyari Sára.

Kiemelte, a nyelvi világkép-kutatás a főneveket helyezi figyelmének középpontjába: a nemzet fogalmáról nagyon gyakran beszélünk úgy, mintha az épület lenne, erre utal a nemzetet épít kifejezésünk. A munka képe Magyari Sára vizsgálatai szerint már a szomszédos nyelvekben is különbözik: a magyarban a munka kincs, ami nemesít, a román nyelvben ehhez képest a munka fogalmához a szenvedés képzete társul, olyan dolog, amit az ember muszájból tesz meg. Ezek a kifejezések metaforák, mögöttük pedig egy teljes értékrendszer húzódik. A mellékneveken keresztüli nyelvvizsgálatot nemrégiben kezdték el, mely szerint a színnevek alkalmasak arra, hogy letérképezzenek egy-egy közösséget az alapján, hogy az elsődleges jelentés mellett mit kódolnak pluszban az adott kifejezéshez. Így a magyarban a zöld melléknevünkhöz a növényzet, a tavasz és a természet fogalmait kapcsolják. Magyari Sára hozzátette, ahhoz, hogy a nyelven keresztül kutathassunk egy kultúrát, és ne legyünk elfogultak a sajátunkkal vagy a másikéval szemben, a lengyel nyelvész, Anna Wierzbicka a kulcsszó alapú kultúravizsgálatot ajánlja. Ilyen kulcsszó lehet például a szerelem, a kulcsszavak pedig amellett, hogy a kultúra már fentebb említett szegmenseiben is jelen vannak, szerepelnek az aktuális érzelmező szótárban is. A kulturális nyelvészet elsődlegesen a jelentést vizsgálja, a fogalmi metaforák és metonímiák pedig a nyelvi világkép megmutatkozási formái. Magyari Sára a mindennapi életben használt fogalmi metaforákat követően áttért Arany János nyelvi világképére, akinek gondolkodásmódját a romantika határozta meg, mondta az előadó és hozzátette, az életműből kikristályosodik néhány kulcsfogalom: a barátság, a család, az idő, a magyar és a magyar ember, a remény és a reménytelenség, a szabadság és a szerelem. A szabadság mozaikszerű képződmény, egyszerre áru és áhított kincs, de lehet átok is, melyre a Furkó Tamás című verséből hozott példát, míg az időt Arany gyakran élőlénnyel azonosítja, a Toldi estéjében ugyanis vén sasként jelenik meg. A család néha menedék, máskor felüdülés, nagyon fontos érték, inspiráló sziget a legtöbb versében elég csak a Családi kör című klasszikus művére gondolni, és az is nagyon fontos, hogy a költőnél mindenkinek megvan a családon belüli helye.