A Református Keresztyén Egyház nagybecskereki egyházközsége és az Ágoston Sándor Alapítvány nyolcadik alkalommal szervezte meg a közép-bánsági szórványtelepüléseken élő gyerekek egyhetes anyanyelvápoló táborát.
Két csoportban tanulják anyanyelvüket (Fotó: Kecskés István)
Az idén vannak a legtöbben: mintegy negyven módosi, káptalanfalvi, bókai, nezsényi és tamásfalvi, többségében általános iskolába járó gyerek vesz részt a foglalkozásokon, amelyeket magyarországi és hazai pedagógusok, teológusok vezetnek. A hitépítés mellett a hangsúlyt az idén is a magyar nyelv tanulására fektetik, mivel a vidéken szinte alig van iskola, amelyben magyar tannyelvű oktatás folyik. Ennek egyik következménye az, hogy sok magyar családban otthon is szerb nyelven beszélnek.
A Református Keresztyén Egyház nagybecskereki egyházközsége, az Ágoston Sándor Alapítvány támogatásával 2009-ben vásárolt meg egy régi német házat Módoson. Itt alapították meg a módosi református szórványegyházközséget. Ezen a helyen tartják a táborokat, és anyanyelvápolást is szerveznek a helybeli gyerekek számára.
– A gyermekeknek nagyon tetszik az itteni foglalkozás, és nagyon szeretnek ide jönni. Mindig várják, hogy „mikor jönnek a magyarok”, hogy mint itteni szórványmagyarok együtt legyenek és osztozzonak egymás sorsában. Ezek mind hasonló sorsú gyermekek, ugyanazokkal a nehézségekkel találkoznak, és ebből kifolyólag jobban megértik egymást – mondta Kiss Nándor református esperes.
Az Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei nemcsak a nyári táborok ideje alatt, hanem év közben is meglátogatják az ittenieket, megajándékozzák a gyerekeket, megnézik, hogy mi történt az utolsó ittjártuk óta.
– Az első években 18-20 gyereket tudtunk megszólítani. Akkor még idegenek voltunk, nem annyira ágyazódtunk be az itteni közösségbe. Idővel egyre inkább megkedveltek minket a gyerekek és a szülők is, majd évről-évre növekedett a gyereklétszám. Voltak azért visszaesések is. Előfordult, hogy olyankor jöttünk, amikor egy másik tábor munkája volt már folyamatban, és ezért nem jöhetett el mindenki. Idáig talán ilyen sokan nem is voltak, mint ebben az évben. Most körülbelül 35-40-en vagyunk. S nemcsak a gyerekek száma növekszik, hanem a segítőké is – mondta Papp Bence, az Ágoston Sándor Alapítvány önkéntese.
A tapasztalatok szerint egyre nagyobb arányban jönnek olyanok, akik nem beszélnek jól magyarul, de mindenképpen meg szeretnék tanulni anyanyelvüket. Velük külön foglalkoznak.
– A két csoport abban különbözik, hogy akik nem beszélnek jól magyarul, otthon is általában szerbül beszélnek, még akkor is, ha mondjuk az egyik szülő magyar. Velük kicsit nehezebb. Viszont így, hogy szétválasztottuk őket, tudunk koncentrálni az ő munkájukra is, illetve a haladó csoportra is. Az a célunk, hogy az ő nyelvtudásukat fejlesszük, nehezebb kifejezéseket tanítsunk meg nekik, hogy jobban, érthetőbben tudják kifejezni magukat az anyanyelvükön – hallottuk Kiss Eszter Anna magyartanártól.
A gyerekek pedig nemcsak tanulják az anyanyelvüket, hanem barátkoznak is. Ez pedig rendszerint együtt jár.
