2024. április 26., péntek

A kreativitás és az alkotás igazi öröme

Látogatóban egy kishegyesi ezermesternél

Kézi készítésű, egyedi hajómodellek, makettek mellett kül- és beltéri kerti bútorok, lakberendezési tárgyak megtervezése és megalkotása kihívást és egyben kellemes időtöltést jelent riportalanyunk számára, aki az aprócska faesztergától kezdve a legkülönlegesebb eszközökig még a szerszámait is jórészt saját maga készíti. Teszi ezt csupán a kreativitására támaszkodva, és sok esetben olyan dolgokból, amit mások már eldobnának.

Bodonyi Nándor saját emlékezete szerint már gyermekkorában is szeretett alkotni. A kishegyesi nyugdíjasnak már akkor olyan érzése volt, hogy a fának lelke van, amit ki kell hozni belőle. Az igazi ihletet egy kiállítás adta. Gyerekkorában látott egy hajómodelleket, maketteket bemutató kiállítást, ami nagyon megtetszett neki. Verbászon nőtt fel, ahol gyermekkorában, az 50-es évek végén hatalmas, orosz gyártmányú munkagépekkel iszaptalanították a Ferenc-csatornát. Emlékszik rá, hogy egy-két rápillantás után papírra le tudta rajzolni ezeket a gépeket, majd az iskolában fából el is készítette a modelljüket. Műszaki tanára annyira jónak találta az alkotásokat, hogy elküldte egy párizsi kiállításra, és ő első díjat nyert vele. A darabokat visszahozták, de valahol elkallódtak. Alkotószenvedélyét viszont máig nem nőtte ki. Műhelyében egy kerti hintaágyon végezte az utolsó simításokat, amikor nála jártam. A szemmel láthatóan kecses, de masszív szerkezetet saját ötlete alapján, újrahasznosított vaselemekből rakta össze. Elmondása szerint az egész nem került többe 2000 dinárnál, miközben a boltban egy kevésbé tartós hasonló szerkezetért ennek a tízszeresét kell fizetni. Az udvar, valamint a lakóház – kívül-belül – egyedi díszítőelemeivel vonzza a tekinteteket. Első pillantásra a szecessziós építészeti stílusra emlékeztet, alaposabb szemrevételezés után azonban látszik, hogy minden teljesen egyedi megoldás.

• Sokan megcsodálják az udvarban látható építményeket, illetve a ház díszítőelemeit is?

– Sokan megnézik, gyakran le is fényképezik. Tisztában vagyok azzal is, hogy sokan ezt azért teszik, mert aztán a képek után megpróbálják leutánozni, lemásolni. Ez engem lényegében nem is zavar. Az eredeti szakmám autószerelő, a többit mind saját magam tanultam meg, saját magam gondoltam ki, mit hogyan és miből lehetne megcsinálni. Nemcsak az épületek külső és belső díszítőelemeit, a hajómodelleket és egyéb fából készült alkotásokat készítettem el a saját ötleteim alapján, hanem az azok elkészítéséhez szükséges kis gépeket, szerszámokat is magam csinálom, sokszor olyasmiből, amit mások már kidobtak.

• Hogyan emlékezik a kezdetekre?

– Tisztán emlékszem rá: minden egy kiállítással kezdődött. Láttam egy maketteket felvonultató tárlatot, és nagyon lenyűgözött. Egyben rádöbbentett, hogy talán nem is olyan nehéz egy-egy modellt megcsinálni. Megnéztem jobbról, megnéztem balról, majd azt gondoltam, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Így kezdtem el ezzel foglalkozni. Pontosan nem emlékszem, de hetedikes vagy nyolcadikos lehettem, amikor az orosz munkagépek modelljét elkészítettem, ami a műszaki tanáromnak annyira tetszett, hogy elküldte a párizsi kiállításra, és ott a kategóriában első díjat kapott az alkotás.

• Milyen anyagokból dolgozott, hol szerezte be a nyersanyagot?

– Az ilyen dolgokra a balsafa, rózsafa vagy a körtefa a legalkalmasabb. Ezek azonban drágák és nehezen elérhetőek. Jellemzően én nem költöttem drága anyagok beszerzésére. A boltokban elkértem például a narancsosládákat, ezt ingyen megkaptam, hiszen a kereskedők hulladékként kezelték, én pedig jól fel tudtam használni.

• A családban voltak, illetve vannak hasonlóan kreatív elődök és utódok?

– Távolabbi őseim a Bodonyi-csipkéről voltak egykor ismertek Magyarország egész területén. Ezek is egyedi kézműves alkotások voltak. Édesapám cipészmester volt Verbászon, aki szintén nem volt híján a kreativitásnak, egyedi cipőket készített kisipari műhelyében. Annyi volt a megrendelés, hogy gyakran alig győzte. Az unokáim is nagyon jó kézügyességgel rendelkeznek, de szeretik, ha magam csinálok nekik játékokat. Nemrég azt mondta az egyikük, hogy tata, csinálj repülőgépet nekem fából, hát, másnapra már meg is volt. Aztán vonatot kért, pár napra rá azt is megcsináltam. A gyerekeim is mindig azt mondták: apa, csináljunk valamit. Kérdeztem, mit, azt mondták, csináljunk malacot. Aztán közösen találtuk ki, hogy a feleségem tojásoskartonja lenne erre a legmegfelelőbb alapanyag, elcsentük, és el is készült belőle a malacka.

• Ami a hajómodelleket illeti, szembetűnő, hogy rengeteg aprólékos munkát igénylő egyedi alkotásról, egyedi makettekről van szó. Nem gondolt arra, hogy esetleg eladjon belőlük?

– Nem! Meg sem fordul a fejemben. Nem a pénzért csinálom őket. Egyszerűen kihívásnak érzem megcsinálni a makettet akár egy aprócska kép alapján. Van olyan, amit egy korabeli csokoládé csomagolópapírján meglelt kép alapján készítettem. Készítettem egyiptomi, viking, angol, holland, olasz hajótípusokat, de az egykor a Mississippin közlekedő kerekes hajó egyikét is megcsináltam. Emlékszem rá, még kicsik voltak a lányaim, mikor egy németországi ember több ezer akkori márkát kínált az egyik hajómért, de mikor ránéztem a szemlesütve, már majdnem könnyező gyerekekre, azt mondtam, nem eladó. De nemcsak a gyerekek miatt nem adom el. Engem a pénz azon a szinten nem érdekel, és amit alkotok, azt saját késztetésből teszem, örömmel és megelégedettséggel, és nem motiválnak anyagiak.

• Mennyi ideig tart egy ilyen hajómakett elkészítése?

– A bonyolultabbakon egy évig is dolgoztam. Elkészítettem ismert hajótípusok és a történelemből ismert konkrét hajók modelljeit is, egyiptomi gálya, vikingek hajója, vitorlás és kerekes hajók modelljeit egyaránt. A történelem egyik legismertebb hajója a Santa Maria, ez volt a legnagyobb a három hajó közül, amivel Kolumbusz Kristóf első útját tette meg az Atlanti-óceánon át 1492-ben. Ez egy 25 méter hosszú, háromárbocos karakk volt, amit szintén modelleztem, de nem ennek az elkészítése volt a legnagyobb kihívás. A testvéremnek ajándékoztam, most a németországi lakását ékesíti. A Kolumbusz-expedíció másik két hajójának a modelljét szintén elkészítettem.

• Van itt egy egyedi díszítésű citera is, ami a húrokból ítélve valódi hangszer. Hogy kerül a citera a hajók közé?

– Külön története van. Azt mondták, citerát mégsem tudok csinálni, mire én két vagy három nap alatt egy egyedi díszítésűt alkottam. Külön érdekessége, hogy a hangolását a falu egykori legendás postása, Kőműves Kálmán bácsi végezte el. Ő volt az, aki Lajkó Félixet is megtanította citerázni.

• Említette, hogy az unokák örökölték a hajlamot, de mi a tapasztalat, a mai fiatalok körében van fogékonyság az ilyen típusú kreatív tevékenységek iránt?

– Sajnos nekem úgy tűnik, hogy ez egyre kevésbé népszerű. A helyi iskola műszaki tanára is eljött, megnézte az alkotásaimat, majd egy órára is meghívott, de nem tapasztaltam komolyabb érdeklődést a gyerekek részéről. Pedig az elméleti tudáson kívül nagyon fontos szerintem a gyakorlati tudást, a gyakorlatban alkalmazott kreativitást fejleszteni – mondta végül Bodonyi Nándor, aki jelenleg is több saját tervezésű egyedi alkotáson dolgozik.