2024. április 26., péntek
ÖRÖMHÍR

Közösségben maradni

„Küldünk képeslapot?” – kérdezte pünkösd ünnepe előtt Csillag ómama, aki az Anna nevet kapta a keresztség szentségében, de a családban mindenki Csillagnak hívta. Apai dédnagymamám tiszta tekintete és jósága miatt csillag volt számunkra. „Nem küldünk, mama, csak húsvétra és karácsonyra szoktunk – magyarázta évről évre a legidősebb lánya. Csillag ómama azonban különösen idős korában nehezményezte, hogy a pünkösd, az egyház születésnapja, amely olyan fontos ünnep, mint húsvét és karácsony, képeslapon mégsem kívánunk a távol élő rokonainknak, ismerőseinknek boldog pünkösdöt.

Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, pentékoszténak nevezték hellenista hatásra. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. A magyar „pünkösd” elnevezés is ebből származik. Ötven nappal húsvét után, pünkösdkor a Szentlélek kiáradását ünneplik Krisztus követői. Ez a nap a Szentlélek kiáradása révén a hittérítő munkának, a keresztények missziójának a kezdete és az egyház születésnapja.

Az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház a több ezer megtért emberből alakult meg. A Szentlélek az induló egyház lelki erőforrása lett. Azóta a keresztény ember nemcsak azon gondolkodik, hogy mire képes önnön erejéből, vagy hogy mire törekszik, mit szeretne megvalósítani, mire képes és mire nem… Pünkösd eseménye óta ugyanis tapasztalja életében a Lélek működését: jelenlétét, vigasztalását, tanácsadását. Segít neki helyesen imádkozni, hogy ne csak kérjen Istentől, hanem áldja, dicsőítse a kapott sok jóért, amit másokért és érte tesz, és hálát adjon élete minden történéséért, amely által növekedni tud hitben, reményben és szeretetben.

A Szentlélek újfajta fénnyel ajándékoz meg minket. Ez a hit. A hit segítségével értjük meg igazán a Szentírást. Általa tudjuk megkülönböztetni a krisztusi igazságot a sátán hazugságától. A Szentlélek (görögül Paraklétosz) isteni személy, akit Jézus mellénk állított, hogy általa velünk maradjon, támogasson, útba igazítson minden helyzetben. A Szentlélek által „másképp”, keresztény szemmel nézzük és látjuk a világot és mindent, ami másokkal és velünk történik.

Az első keresztények többnyire a házaikban gyűltek össze istentiszteletre. A házi egyház közössége nagy családként működött. Sokan vállaltak feladatot. Az elöljáró (presbiter) vezette az ünneplést, a kántor énekelte a zsoltárokat. A ház feje gondoskodott mindenről, ami az Eucharisztia megünnepléséhez és az utána következő szeretetlakomához (agapé) szükséges volt. Aki csak tudott, hozott valamit ehhez: kenyeret, bort, gyertyákat. Utána a diakónus osztott szét az adományokból a szegényeknek, betegeknek.

Jézus tanítása a Szentlélek működésének köszönhetően tovább él az Egyházban. Jézus utódai, az apostolok és azok utódai, a püspökök, papok mintegy kétezer éve teljesítik a rájuk bízott küldetést, a Jézus által kijelölt úton vezetik Isten népét, hirdetik az evangéliumot/örömhírt: Jézus meghalt bűneinkért, és feltámadt, hogy mi is feltámadjunk, és részesei legyünk az örök boldogságnak.

Jézus főpapi imájában (vö. Jn 17, 20–27) az egységért imádkozott, hogy az Atya és a közte fennálló szeretetteljes egység felismerhetővé váljon azoknak a kapcsolataiban, akik őt követik. Kérte az Atyától, hogy az apostolai megmaradjanak a vele való közösségben, és az üldözések ellenére is hűségesen kitartsanak az igazságban.

A sok-sok emberi bűn, hiúság, széthúzás ellenére az egyház a mai napig is fennáll, mert nem ember, hanem Isten műve, a Szentlélek az, aki vezeti. Ám Isten nagy ajándéka, az egység a történelem során megsérült éppen a széthúzás, az egymással való értelmetlen harc és más bűnök miatt.

A békebontó azon mesterkedik, hogy megrontsa az Istennel való kapcsolatunkat, elvonjon bennünket testvéreink közösségétől, ellentétet szítson. Ferenc pápa fontosnak tartja, hogy mi, keresztények a megújulás egységére törekedjünk, „mert az egység a Szentlélektől ered, és a Szentháromság egységéből születik”.

Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya a Szeretetből nőtt egyházközség könyvében (Szent Gellért Egyházi Kiadó, 1995.) arról ír, hogy az egyház, a keresztények közösségei, az egyházközségek, azaz minden egyes keresztény feladata, hogy „a Jézus által hozott, megmutatott és minden mérték nélkül adott szeretet megvalósításának szerve legyen, mint ahogy a vesszők szervei a szőlőtőnek a fürtök alakításában”. A pünkösdvasárnappal kezdődő héten e szándékra ajánljuk fel imádságainkat, hogy megújuljon életünk a Szentlélekben, és hogy keresztény közösségünk, gyülekezetünk felvirágoztatásán fáradozzunk. Emberi bűnök és gyarlóságok miatt ne lépjünk ki belőle, hanem az evangélium szerint élve szolgáljuk Istent és testvéreinket, mint tették azt a jeruzsálemi egyház keresztényei.

S ha nem kapunk születésnapi képeslapot vagy SMS-t, akkor sem felejtsük el: pünkösd újjászületésünk napja a Szentlélekben, az Egyházban. A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete. Adjuk át másoknak is!